Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól

151 Lencz Géza, lio. theol. ev. ref. lelkész: RUschlianismus és orthodoxia Ritschl haláláig. Részlet a legüjabbkori dogmatika történetből (sic). Külön lenyomat a Debr. Prot. Lapból. Ára 30 fillér. Kapható a szerzőnél és Csáthy Ferencz könyvkereskedésében Debreczenben. A czím és a tartalom nem felel meg egymásnak. A czím után ugyanis azt várnék, hogy a szerző azon vitákról fog szólni, a melyek Ritschl s iskolája és a positiv theologia között folytak. Erre vonatkozólag azonban a szerző az 1. és 2. lapon csak néhány hézagos részben hibás, részben oda nem tartozó történeti és irodalmi adatot közöl. Ha a ritschlianismus és „orthodoxiáról" van szó, mit keres ott p. o. Lipsius és Herrmann csatározása vagy Weiffenbach és Pfleiderer szereplése! Hogy „ 1874—80. (sic) a hevesebb viták korszaka" lett volna, az nem áll, sem az, hogy Bender „Ritschl halála óta" lett philosophussá. Azonban a vitapontokat se tárgyalja a szerző úgy, a mint azt dolgozatának czíme megkívánná. Áz orthodoxia maga szóhoz sem jut, hanem csak Lencz, illetőleg Pfleiderer, Riehm és Weiffenbach beszél. Ritschl tanának főbb pontjait ismerteti ugyan a szerző és pedig kellő objectivitással, de mint maga mondja, csak „dióhéjban". A ki Ritschl műveit ösmeri, de sőt az is, a ki theologiájáról bővebb ismertetést olvasott, nem szorul ilyen dióhéjas ismertetésre és bírálatra, a ki pedig a ritschlianismust nem ismeri, az ilyen ismertetésnek semmi hasznát se veszi. Az ismertetés főhibája, hogy csak egymás mellé állítja az egyes tanokat és nem emeli ki kellően azok belső összefüggését. Á bírálatnál Lencz Ritschl tanának különösen exegetikai alapját támadja elég ügyesen és végül kijelenti, hogy a ritschlianismusnak, habár „az újabb theologiát új eszmékkel gazdagította", mégis „egy hibája van, hogy — bármennyire igyekszik is a szentírás egyedüli érvényét vitatni — nem bibliai". Kár, hogy a szerző nem szorítkozott arra, hogy valamely fontosabb tanra nézve behatóbban megbírálja Ritschl „erőszakos" exegesisét. A munka nyelvezete rendkívül nehézkes és a németből való fordítás verejtékes küzködésének nyomait viseli magán, a nélkül, hogy az eredeti értelmét mindenütt helyesen visszaadnia sikerült volna. Steinacker R. W. Soltau, Unsere Evangelien ihre Quellen und ihr Quellenwert, vom Standpunkt des Historikers aus betrachtet. Leipzig. Dietrich. VI. 149. 2'50 Mk. Három fő kérdést igyekszik szerzőnk megoldani. Ezek: 1. mikép keletkeztek, 2. mely forrásokon alapulnak, 3. milyen érté-