Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól
138 mert akkor a Kr. az üdvöt csakúgy kapta volna, mint más, és nem adta, szerezte volna, amint azt Pál is tanítja. Gal. 3, 8 és u bizonyítja, hogy itt csak a Gen. 22, 1 8-ra utalhat az apostol (v. ö. Gen. 12, 8). Már az ó-testamentumban tisztán fel van állítva az isteni üdvrend, hogy az ember egyedül csak a Kr.-ban vetett hite alapján érheti el a megigazitást. A 18-ik vers tehát igy értelmezendő: Ábrahámmal szemben (τω Ά.) az Isten kegyelmesnek mutatta magát (ν.εχάρισται) azzal, hogy ígéretet tett neki, de reánk vonatkozólag, hogy mi e neki adott ígéret alapján: „A te magodban áldatnak meg a népek", nyerjük el az igazságot. Tehát nem a törvényből, hanem az ígéretből fakad s így hit alapján, ingyen kapjuk azt. A 15—18 összefüggése ez: „Isten oly Ígéretet tett, melynél fogva az embert a Kr.-ban vetett hite alapján akarja igazzá tenni. Ez ígéretnek azonos jelentősége van az ember végrendeletével. Erről is áll még hatványozottabb mértékben az a jogi alapelv: más valaki se nem érvénytelenítheti, se nem toldhatja meg. Isten igéretetét se szűntetheti hát meg a törvény." Ez teszi már most szükségessé a törvény új meghatározását. S ebben ki kellett az apostolnak tűntetnie a törvény nagy történeti jelentőségét és tényleges értéktelenségét. A törvény előtt nem volt tudatos, beszámítható áthágás. Hogy az áthágás legyen tudatossá, felelősséggel járóvá, ezért adatott a törvény. Tehát ugyanaz volt a szerepe, a mi a paedagogusoké. A παιδαγωγός nem volt tanitó, nevelő, hanem a sző szoros értelmében a gyermek vezetője, vagy kísérője a dtdáay.alog-hoz. Óvta, védte, hogy baj ne érje útközben s valami illetlen dolgot se kövessen el. De önálló czélja a paedagogus működésének nem volt. A törvény is ilyen paedagogus az egyetlen tanító mesterhez a Krisztushoz, a hova ha elvezet, egész szerepe véget ér. De így is nemes hivatást tölt be, mert oltalmaz, s a tudatos áthágásért büntet. S mig igy Pál a törvénynek történeti igaz jelentőségét megadja, egyszersmind világosan kimutatja azt is, az üdv elnyerésében nincsen döntő szerepe: mindent a mestertől, a Krisztustól nyer az ember. De a törvény, mint paedagogus nem éri el a czélját. Mert nem képes az embert odáig juttatni, hogy az minden
