Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól

134 ad 2. A keresztyen álláspontra emelkedett emberre nézve szükségszerű, hogy ezen világgal, a létező világ köztudatával és •ezen köztudat hatalmával, mint a roszszal küzdjön. A történeti én a keresztyén vallásban elvileg le van győzve; az az egyes keresztyénnek feladata, hogy e küzdelemben szilárdul megálljon. Nagy azonban ezen ellenség hatalma. A világ Ura az Istenben és az Isten által nyert szabadságnak, az Istenben felszabadult egyéniségnek kérlelhetlen ellensége s minden egyest hatalmába kiván keríteni, kívánja azt, hogy az egyes hódoljon a világ hatalmának, a világ Urát imádja. Ha ezt nem teszi: erőszakot is alkalmaz, erőszakkal sodorja az egyest a köztudat árjába. Ezért is a keresztyén szabadságra elvileg eljutott embernek forró imája Istenhez, hogy az embernek a világ által való megkisértetése ne legyen túlságos nagy, az egyesnek erejét túl ne haladja s a mennyiben még is úsznék az árral, Isten őt a rossznak hatalmából ragadja ki.

]) ad 3. Ezen negatióval szemben az egyetlen positiv különös kérelme, törekvése a keresztyénnek, hogy normális viszonyba jusson Istenhez (δικαιοσύνη)·, s ennek érdekében az, hogy Isten az •emberi végességgel és gyarlósággal adott elmaradását eszményétől, isteni czélgondolatjával adott feladatától -— nézze el, bűnét bocsássa meg. Ezen megbocsátásnak ethikai alapja pedig az ember részéről a szeretet érvényesülése embertársaival szemben, a mennyiben embertársainak gyarlóságát, sértő viselkedését az ember is elnézi, nekik megbocsát; s így Isten részéről, a ki éppen a szeretet — ugyanezen ethikai alapon kérheti, várhatja a bocsánatot, s így a őiv.moavv^-t.'

2) Bámulatos tényleg az a rövidség és az a mélység, a mely ezen úri imát oly egyetlenné teszi. Magát az utolsó kérést magokévá tehetik azok, kiket Krisztus boldogoknak mond (,ua-/.á(tioi); sőt a kérésből és annak ') μ r

t ilaevéfxíj; \uös tis πιιρασμίι·, ά).λα ρνααι ΐμι'ς άηι το ι ποί'ηρυ. Mt. 6, 1

3. 2) ίχψίς ί,μϊν τι! οφεΜ,ματα ί,μοτ, α'ς χαϊ ι,μιΐς άφΊχαμίν ιοί; Λ

/fιΗιαις ϊμων. Mt. G., 1

2