Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól
127 magyarázza meg Jézus történeti szereplése idejében azt a derültséget, pártfölöttiséget, azt a souveraenitást az írással szemben, azt a nyilt emberi megfigyelést a természettel szemben, és az odaadó természetes bizalmat az emberek részéró'l és az ügyesbajos emberekre gyakorolt egyetlen nagy hatást. Az ártatlanságában, közvetlenségében, bizalmában megható gyermek a mennyország polgárának eszményévé válik; a magvető, az arató a szellemi magvetés és aratás jelentős képévé. A napszámos a vásártéren, a szőlőbirtokos vinczellérjeivel, a hű pásztor eltévedt és végre megtalált bárányával, a halász kivetett hálójával, az építész fundamentomos épületével, a kereskedő gyöngyeivel, az önhitt farizeus mutatós öltözetével és fellépésével és a szerényen meghúzódó vámszedő bűntudatával, a próféták sírját ékítő, de ezek szellemét üldöző papok, az önmagától eltelt s azért más nyomorát nem látó levita a könyörületes samaritanus mellett; az igaztalan biró; s bennt a házban az atya correct és tékozló fiával; az anya gyermekének egyetlen szeretetével, házi gondjaival a buza, liszt és kovász körül; végre a szegény özvegy felajánlott utolsó garasával, elveszett drachmájával; a háznak vigságai, a völegénynyel elmulatozó násznép, a gazdag lakmározása és a nyomorék koldus sorsa, a lakodalom előkészítése és rendje, a halott megsiratása: mind ezen megfigyelt dolgok egy szellemi országnak átsugárzó képei! minden Isten országa szolgálatába kerül, egy magasabb ország rendjét jelképezi; úgy hogy egészen természetesen hasonlatokban ömlik Jézus beszéde, oly beszédben, melyet a halló bármely társadalmi osztályhoz tartozzék is nem csak hall, hanem meg is ért, ellenben a lelketlen hallva mitsem hall, látva mitsem lát. (Mt. 13, 1 S. 3 4. Mk. 4, 3 3. 3 4.). így valóban csak az beszélhet, kinek isteni fgovai'a-ja, van, ki mivel mindenben Istent lát, úgy mint Isten mindent is láthat. (A természetre és az emberi viszonyokra való vonatkozásokat Jézus beszédében gyönyörűen, autopsia és tudományos utánjárás alapján fejtegeti Ludwig Schneller: „Kennst du das Land?" czímű munkájában. Mint betlehemi lelkész irta e szép művet.) S beszédjének megfelelnek tettei. Bizalomban csak is az részesülhet, a ki önmagából, énjének szűk köréből kilép s másnak lelki állapotába belehelyezkedik, azzal egyet érez. Ezen életközösség a bizalomnak alapja. Feltétlenné, hegyet mozgató hitté válik e bizalom, ha bizalmunk tárgya magasan fölöttünk áll és az életközösség alapján új életerő forrásává válik. A rabbi a tudósnak iskolája és elmélete köréből ki nem lép s nem képes mást egyéni sajátossága szerint megérteni. Jézus éppen ezen egyéninek látásában, más lelki állapotának megértésében volt oly nagy. Ez volt alapja azon t$ovoia-nak, a melylyel végezte azon istenes műveket, azon csudákat, a melyek a szellemi és lelki nagyságnak suggerált kísérői. A személyivé vált ismeret és isteni erő — csudákat művelt.
