Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól
115 összeállítását; tudjuk azt, hogy ezek Jézus kortársainak kezdettől fogva szem és fültanúinak hagyományára támaszkodnak, tudjuk azt, hogy Lukács maga is mind erre támaszkodva, s mindennek kritikailag (ί'σ.ριβωc) utána járva vállalkozott egy teljesen megbízható rendszeres (/.α^εξής) történet megírására (ha έαιγνως τιερί ibv -λατηχήτης λό)ων τίρ dacf άλειαν). Tény az, hogy igen "lelkiismeretesen járt el a megbízható hagyomány összeállításában, mivel még stylusát is önmegtagadőlag megváltoztatja: a megbízható anyagot szószerint adva, oly annyira, hogy az ő evangéliomában egészen határozottan két forrást külömböztethetünk meg: t. i. egyiket, a melyet Máté evangelista a λόγια •/< ρίακά-ban ( λεχθέντα -ml n ραχΟέντα) is használt, s a másikat, a mely a mi Márk evangéliumunkban van meg. 1) Megbízható forrással rendelkezünk tehát a keresztyén vallás keletkezése korára nézve synopt. evangéliomainkban. 2) Nem tagadjuk azonban, hogy a forrás nem valami bőséges: lényegileg csak is Jézus három éves galileai működését tárgyalja, s hogy ezen történeti törzset is mondaszerű, mythikus repkénynyel fonja körül; s végre, hogy a történeti anyagot is oly csudás vonással látja el, a mely mi bennünk nem kelt nagy bizalmat történeti megbízhatósága iránt. Közelebb azonban tekintve ezen aggodalmaskodó ellenvetéseket: azokat elejthetjük, sőt részben éppen ezek tanúskodnak az anyag történeti megbízhatósága mellett. Nem volna Jézus a történetnek, az emberiségnek providentiális alakja, ha életének homályba burkolt szakát mythosok, mondák nem ionnak körül. Vallási herosokkal szemben szükségszerüleg érvényesül annak tudata, hogy őket létükben a ') Ugyancsak ily lelkiismeretességgel járt el evangéliomát folytató „Apostoli cselekedetek· 1 művében, a hol is az egyes forrásműveket szintén szorosan megkülömböztethetjük. 2) János evangélioma a megdicsőült Urat, mint λόγος-1 emeli minden emberi fölé, megfosztva Jézust emberi vonásaitól, s a közvetlenségében megható jóságos és emberi tényt is kiszámított isteninek tüntetve fel. (A csudák epideuktikus jellege, nevezetesen Lázárus feltámasztása stb.)
