Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

A kompromissz-katholicismus Magyarországon. Schrödl Józseftől

106 Igy keletkezett Miksánál és igen sok világi főúrnál azon meg nem állapodott vallásos érzület, melyet kompromissz-katholicismusnak szoktak nevezni. Ennek a hívei tehát katholikusok akartak maradni, nem sokat törődtek azonban a püspökökkel, annál kevésbbó a pápákkal, elvetették a bérmálást. böjtöt, fülbegyónást, búcsút, tisztító tüzet, a szentek és ereklyék tiszteletét, utolsó kenetet, a zárdai életet és papi nőtlenséget, ellenben követelték a két szín alatti úrvacsorát és a mise nemzeti nyelven való kiszolgálását. Ezen az alapon volt szándéka Miksának a régi és új hitet egymással egyesíteni, ezért törekedett a klérusban egyházi fegyelmet, a protestánsoknál egységes tant létesíteni és kérte a pápát, hogy a kelyhet és a papok nősülését engedné meg. Csakhogy a tridenti zsinat ez utóbbiakra nézve már korábban a non possumus álláspontjára helyezkedvén, Miksa királynak csakis rendkívüli formában, fenntartásokkal és klauzulákkal engedhette meg azt, hogy alattvalóinál az úrvacsorának két szín alatti kiszolgálását eltűrheti és a mellett a kath. egyháznak tagjai is maradhatnak. Mindezen szövevényes állapotoknak megtaláljuk mását Magyarországon is. A királynak a személye lévén mérvadó, a Habsburg-Magyarországon csak oly értelemben lehet szó protestantizmusról, a hogy ezt a körülmények megengedték. A mohácsi vészig a hivatalos Magyarország és a rendek is megmaradnak katholikusoknak, a német lakossággal biró szabad királyi városokban ellenben rokonszenv mutatkozik a reformátió iránt. Ezen rokonszenv közvetlenül a nyugati határvidéken még a XVI. században alig képes intézményes úton érvényesülni; a katholicizmussal való szakításról beszélni a XVI. század közepén Magyarország nyugati részeit illetőleg legalább is korai dolog. Azok a főurak, kiknek utódai később, a XVI. század végén és a XVII. század elején valósággal protestánsok, még a XVI. század közepén nem igazán azok, hanem érzületüknél és talán érdekeiknél fogva is a reformátió bizonyos tanát magukévá teszik ugyan, de formálisan a katholikus egyház kebeléből nem lépnek ki, a minthogy az első protestánsoknak ezen formális kilépésre semmi szükségük nem volt. Ε körülmények okozták azután azt, hogy