Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
A kompromissz-katholicismus Magyarországon. Schrödl Józseftől
107 a jelenleg már szorosan elkülönített protestáns felekezetek egyes írókat, tudósokat, papokat, főurakat a maguk számára követelnek, holott tulajdonképpen azok csak kompromissz-katholikusok voltak. így Nádasdy Tamás nádort a protestánsok mindjárt kezdetben a maguk számára foglalják le, holott késő öregségében nyilatkozik úgy, hogy a lutheri hitvallást Magyarországon ki kell irtani. Már utódai, a csepregi colloquiumot összehívó és a Bécsben lefejezett Nádasdyak határozott protestánsok. Verancsich Antal, későbbi esztergomi érsek, egyidőben szintén nem olvasott misét, mert várakozó álláspontot foglalt el, hátha a Tridentinum eltörli majd a misét. Mikor Oláh Miklós a felső magyarországi papokkal zsinatot tart, ezek mind katholikusoknak vallják magukat, a katholikus egyháznak minden dogmáját elfogadják, — pedig legnagyobb részük nős és két szin alatt szolgáltatja ki az úrvacsorát. Kétségtelen, hogy ezen nős és az úrvacsorát két szin alatt kiszolgáltató papok alkották meg a későbbi protestáns egyházat, de ez formálisan csak akkor vált ki szervezetileg is a katholikus egyházból, midó'n akadt egy Bocskay István, ki a katholikus Habsburgoktól az új egyház létjogát az erősebb jogánál fogva megállapította és akadt egy Thurzó György nádor, ki, mint a konfoederált magyar rendiség képviselője, intézményes alapon tette lehetővé a régi és új vallás híveinek a különválást. A mikor tehát Oláh Miklós esztergomi érsek a tridenti zsinat határozatai értelmében igyekszik papságát irányítani, tulajdonképen nem rekatholizál, csak épen megakarja akadályozni azt, hogy az érzületben és lényegben már nem katholikus papok szervezetileg is külön váljanak a régi egyháztól. A katholikus egyház szempontjából tehát azon nagy érdeme van Oláh Miklósnak, hogy a Habsburgok Magyarországában a protestánsok szervezkedését egy félszázaddal későbbre tolta ki. A török hódoltsági, az erdélyi fejedelmi, az észak-magyarországi és dunántúli részekben azonban ő sem tudta megakadályozni a protestánsok szervezkedését, a mint ezt az egervölgyi, herczegszőllősi, debreczeni és soproni zsinati kánonok mutatják. Egyébként Oláh Miklós érsek megelégedett mindenütt a katholikus egyház látszólagos, külső és formai diadalával, a 8*
