Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Tanulmányok Augustinus tanrendszeréből. Tüdős István dr.-tól

100 áll egymással szemben, a melyeknek egyike csak a kiválasztottakat, másika az összes emberiséget tünteti fel a váltságban részesülők gyanánt. A nyilatkozatok Augustinus részéről egyenesen így is szólnak, mert beszél „pro omnibus" történt váltságról is és beszél „pro credentibus, conversis et electis" végbement szabadításról is. DG a kettő egyet jelent, azt tudniillik, hogy a váltság általános azokért, a kik hisznek, a minthogy hit nélkül nem is váltatnak meg és nem is idvezűlnek az emberek. Az egész mindenség Isten munkája és mégis e mindenségben ott van a rosz is. Jézus is megváltja az egész emberiséget, de a váltságnak eredménye: az üdvözítés csak a hivőké, az elválasztottaké. * * * íme a főbb eszmék abban a hármas fejlődési körben, a melyben Augustinus felfogása jelentkezik. Lényegi, alapot érintő eltérésekre aligha lelünk: csupán szabatosabb, körvonalozottabb kifejezésekre s nyilatkozatokra találunk, a melyek a kérdést inkább tisztázzák. Nekem úgy tetszik, hogy Augustinus előtt tisztán állott a kérdés: Krisztus minden mindenekben! Az emberiségért élt-halt Krisztust, a föltám adottat, a megdicsőültet hirdette, a kinek személyisége is és működése is egyetlen! Nem csupán igét hirdető a Krisztus, hanem életet adó is, a mivel senki, egyetlen próféta sem rendelkezett. És épen azért Augustinus megtagadása a római egyháznak az a hite, a mely szerint a Krisztus nyomába hágnak a szentek, a kiknek épen semmi közük a Krisztushoz abban a körben, a melyben Krisztus működött. Viszont az unitarismus is olyan úton jár, a mely Krisztusokat teremt s állit elő. Mindkettő hibás eljárás! Augustinus századokkal ezelőtt jobb ösvényt mutatott s elfogadhatóbb álláspontot képviselt! Tüdős István dr.