Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
A kompromissz-katholicismus Magyarországon. Schrödl Józseftől
A kompromissz-katholieizmus Magyarországon. i. Éppen nem csodálkozhatunk azon, ha a római katholikus egyházszervezetnek még ellenfelei között is akadnak bámulói. Ha a lángeszű Macaulayra gondolunk, ki a pápaságot a legtökéletesebb emberi szervezetnek mondotta, mely akkor is fenn fog állani, ha már London romjain tekint szét a nyájat legeltető pásztor: ez a bámulat meg van okolva azzal, hogy a historikus a majdnem két évezredes keresztyénség életrevalóságát ós fejlődésképességét a pápai intézménynyel látja egybeforrva. Macaulaynál kisebb embereknél elég ok ezen bámulatra az is, hogy egyre hallják a római katholikus egyház végtelen számú intézményeit, anyagi gazdagságát, functionariusai figyelmét, tömegeinek hitét, traditioi ősiségét és dogmatikus fejlődésének következetességét és szilárdságát említeni. A római katholikus főpap, csak úgy mint a római katholikus falusi káplán is ugyanazon főlényes nyugalommal szokták hangsúlyozni, hogy hit dolgában ők nem alkusznak ; ha a pápa locutus est, az egész római katholikus világ hajol meg előtte hódolattal. Az egységes, hagyományos rend és hódoló engedelmesség mint intézmény, bámulat tárgyát képezte mindig és fogja is képezni mindaddig, a mig meglesz. Hogy meddig lesz meg, nem tudhatjuk, de hogy a múltban az egységes egyházfőség nem volt meg, hogy a hagyományos kormányzói bölcseség kapkodott, a hivek tömege ingadozott, az egyház pedig alkudozott még a hit dolgában is, azt tudjuk a történelemtől. Egyébként pedig nem ezen régi dolgokat akarom feleleveníteni, hanem ezeknek Magyarországra való vonatkozásait. A