The Hungarian Student, 1958 (2. évfolyam, 1-7. szám)
1958 / 5. szám
18 A Magyar Diák Ezer dollár KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR (1787-1842) írta F. L. IVIárcius 28-ÁN délelőtt megható jelenet játszódott le Dr. George N. Shuster, a new yorki Hunter College igazgatójának irodájában. Dr. Shuster magához kérette mindazokat, akik az elmúlt másfél év alatt részt vettek a Magyar Diáksegély Programban. A jelenlévők nagy örömmel fogadták az Amerikai Magyar Egyetemisták Szövetsége elnökének, Papp Lászlónak bejelentését, amikor átadta azt az ezer dollárt, amelyet az ösztöndíjas diákok adtak össze azon társaik számára, akiknek még nem nyílt lehetőségük tanulmányaik folytatására. Ezer dollár talán nem nagy összeg. Szűkén elég egy jugoszláviai táborból érkezett diák egyévi tanulásához. Mégis megsokszorozódik, mert több száz ösztöndíjas diáktárs szeretetét, bátorító üzenetét hozza: ne féljetek, nem vagytok egyedül, veletek van a legnagyobb erő — társaitok együttérzése. Az Egyetemista Szövetség karácsonykor határozta el a gyűjtés megindítását. Megható volt olvasni azokat a sorokat, amelyek kíséretében a centek és dollárok beérkeztek. Sz. Zoltán, Baltimore, Maryland írja: “Csak négy dollár van a zsebemben jelenleg, kettőt elküldök Jugoszláviából jövő magyar testvéreim részére. Sírni tudnék tehetetlen dühömben, hogy nem tudok többet küldeni.” K. Ferenc, Los Angeles, Calif. írja levelében: “...több mint egy hónapja munka nélkül vagyok. Most azon dolgozom, hogyan lehetne megélni evés nélkül. Sajnos, közel állok a meggyőződéshez, hogy ezt a újítást nem élem túl... A borítékban mellékelem utolsó 3 dolláromat a segélyakcióhoz...” Az első ezer dollár után most már a második ezer gyűjtése van folyamatban. Állandóan érkeznek a diákok fillérei és dollárai, jelképes üzenetei az együttérzésnek, a barátságnak és az egymásért való áldozatvállalásnak. A NAGYENYEDI Bethlen Kollégium udvarán, a főkapuval szemben, szerényen meghúzódva az Őrhegy lábánál, áll a régi Kollégium barokk-tetős, bolthajtásos szárnya. Ezek a falak még látták a barna arcú, villogó szemű diákot, amilyennek Barabás Miklós, a későbbi neves festő, rajzolta magas homlokával, szikár, éles vonásaival domine Körösit. Mint az akkori idők szegény diákjai, Barabás Miklóssal egyetemben, Körösi is szolgadiákként tanult az enyedi Kollégiumban és így a tehetősebbeknek tett személyi szolgálataival szerezte meg továbbtanulásához a lehetőséget. Kemény élet volt, nehéz iskola. Mire a kis diákból tógátus diák lett, a nélkülözések megedzették. Kortársai, a magyar reformkorszak írói nem hathattak rá. Ezeknek írásait nem olvashatta még, de a szellem, amely ebben az időben a nagy és a kisebbik hazának gondolkozó és művelt egyéniségeit megteremtette, az erdélyi diéta meddő alkotmányjogi vitái által felébresztett magyar öntudat, rendkívüli hatással volt a fiatal és romantikus hajlandóságú diákra. A történetírásban fellelhető nyomai maradtak annak, hogy a magyarok ősei Keletről jöttek mai hazájukba és minden más érdeklődéstől elkülönülten ez ragadta meg leginkább képzeletét. Öt évszázad múlt el azóta, hogy IV. Béla király Keletre küldött követei közül Julianus hazatért a közelgő tatár veszedelem hírével és hírt hozott az ősi haza pusztulásáról. Hol volt ez a haza és csakugyan elpusztultak-e a Julianus által fellelt magyarok? Tudott-e Julianus útjáról Körösi? — Nem tudhatott. De hogy ez a kérdés nem hagyta nyugodni többé, az bizonyos. Akadályokat nem ismerő példátlan elszántsággal tanulni kezdte azoknak a népeknek a nyelvét, amelyek tervezett útjába estek. Megküzdött azzal a nehézséggel is, hogy akkori fogalmak szerint tudós tanárai lebeszélték útjáról. Román, török, görög, örmény, perzsa nyelveket beszélte, amikor a magyarok őshazájának felkutatására indult. Történeti valóság,, hogy néhány tallér volt a zsebében és egy fűzfabotot vágott útjára a Marosparton. Az; emberi akarat csodálatos teljesítménye ez az út Nagyenyedtől Dardzsilingig. Útközben írt levelei kevés tudósítást tartalmaznak küzdelmeiről és szerényen megköszönve, de töretlen büszkeséggel visszaküldi az Utána küldött száz aranyat, a felébredt lelkiismeret bizonyságát. Indiában az angolok fogságába kerül. Kémnek tartják. Tisztázza magát a gyanú alól és az Angol Földrajzi Társaság támogatásával elkészíti a szanszkrit nyelv szótárát, amely ma is egyedüL használatban lévő szanszkrit-angol szótár. Kitűzött céljáról nem mondott le, semmilyen akadály nem tarthatja vissza. Tudja, hogy a zárkózott keleti országok határai nem nyílnak meg előtte, tehát buddhista kolostorba lép, így remél eljutni Ujguriába. Ötvennégy éves. A fáradalmak és nélkülözések következtében kimerült szervezete felmondja a szolgálatot. Úgyszólván fölperzseli a láz. És elég. Ez a legtalálóbb kifejezés arra a fizikumra, amely kezdettől végéig emésztő tüzet hordozott magában. Világítani akart, utat mutatni, sértett büszkeségében egy fűzfabottal akart feljutni a Világ Tetejének csúcsára, hogy azon keresztül célját megvalósítsa. Erős szellem csodákat tehet egyszerű eszközökkel, de nem mindig érheti el a célt. Körösi sorsa magyar sors. A fűzfabot tanító pálca a diák kezében. A tanulság pedig, amelyet vele adott, örök érvényű és nemzedékeknek szolgálhat okulására, hogy az ifjúság tiszta idealizmusának kezdeményezéseit nem lehet örök bélyeg vállalása nélkül megakadályozni. {Folytatása a 19. oldalon)
