The Hungarian Student, 1958 (2. évfolyam, 1-7. szám)
1958 / 5. szám
Magyarországi útja alatt név nélkül, csak általánosan támadta a dogmatikusokat, visszatérése után azonban a moszkvai sportcsarnokban tartott beszé dében már szenvedélyesen návszerint emlitette Rákosit és csoportját, egyenesen őket okolva a magyar forradalom miatt, ■ ezzel közvetetten bizonyosfokig felmentést adva Nagy Imrének és társainak. Hruscsov sztálinvárosi beszédében - nőmén est omen - nyiltan megfenyegette a magyar kommunista pártot,hogy amennyiben egy legközelebbi válság esetén nem tud ura maradni a helyzetnek, úgy a Szovjet nem fogja megsegíteni, hanem sorsára bizza. Már másnap Tatabányán visszavonta ezt a kijelentését,a szokásos recept szerint azt állítva, hogy a jelenlévő külföldi újságírók szándékosan félreértették szavait. A magyar és a szovjet sajtóban ezt a kijelentést egyáltalán nem közölték, úgyhogy a magyar vagy szovjet olvasó joggal csodálkozhatott: Hruscsov mit is cáfol voltaképpen. Ezzel szemben a Sztálinvárosban megjelent négy külföldi ujságiró egyértelműen ragaszkodott ahhoz az azonos szöveghez, amelyet Hruscsov kijelentéseként közöltek. Hruscsov, hogy a cáfolatnak nagyobb nyomatékot adjon, a sztálinvárosi "könnyelmű" kijelentését követő beszédeiben erőteljesen hangsúlyozta Magyarországnak a szovjetblokkhoz való megváltozhatatlan hozzátartozását, és kiemelte, hogy a magyar-szovjet kapcsolat, vagyis Magyarország nak a szovjettömbbe való beolvasztása nem lehet semmiféle külpolitikai alku tárgya. Ámde ezzel a hatá - rozott állásfoglalással ismét ellentétben áll Hruscsovnak az a több alkalommal megismételt kijelentése hogy amint a magyar nép ezt úgy kivanja,a szovjet erők azonnal elhagyják Magyarországot. A látogatás külső körülményeiről még meg kell jegyezni: ha Hruscsov ismert közvetlen fellépésével azt akarta elérni, hogy megkedveltesse magát az októberi forradalom letiprásáról meg nem feledkező magyar néppel, úgy ez az iparkodása alapos kudarcot vallott. Beszédei alatt, különösen éppen a nagy munkásközpontokban: Sztálinvárosban, Csepelen és Tatabányán ezrével hagyták ott a kivezényeltek az " ün - neplés" színhelyét, úgyhogy Tatabányán Hruscsov ismét szokott temperamentumos kedvetlenségével durván megleckéztette renitens ünneplőit. Minden beszéde alkalmával szakadatlanul röpködtek a tömegből az ellenséges megjegyzések. Mi volt a célja a látogatásnak? Amint már megállapítottuk, Kádár alátámasztása, ezzel a magyarországi párt egységének megszilárdítása és az országban betöltött rendkívül ingoványos, laza helyzetének megszilárdítása. Ámde kétségtelen az is, hogy a látogatásnak e szükebb körön túlmenő célja és jelentősége is volt: dokumentálni ezen a szomorú emlékezetű "ünnepen" , hogy Magyarország elszakíthatatlan és végleges része a Szovjettömbnek, de ugyanakkor rámutatni arra,hogy a Kreml, illetve Hruscsov helyesli és támogatja Magyarország sajátos, külön színfoltját a szovjettömbön belül. Egy színfoltot,amely azonos a lengyelével, a sötétvörös kelet-német, csehszlovák színfolttal szemben enyhébben piros színfolt, amely ilymódon átmenetet alkotna a már nem vörös, de mégis csak vörös jugoszláv színfolttal szemben. Vagyis Hruscsov magyarországi szerepéből ezt lehet kiolvasni Magyarországot az eddiginél is szorosabban kapcsoljuk a Szovjetunióhoz, de ezen belül eltűrjük, hogy Magyarország Lengyelországgal együtt sajátos, s a szigorú sztálinista irányzattól eltérő módon élje a maga életét és ezzel a toleranciával azt is kifejezzük, hogy amennyiben Jugoszlávia hajlandó lenne az eddiginél szorosabban csatlakozni a szovjettömbhöz, úgy Jugoszlávia belső fejlődésével szemben még sokkal nagyobb türelmet tanúsítanának. Ennek a megállapításnak ellentmondani látszik a most bekövetkezett hihetetlenül éles összecsapás Jugoszlávia és a Szovjetunió között. A budapesti látogatás után bekövetkezhettek olyan váratlan események a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonyában, amelyek diametrális fordulathoz vezettek. Lehet, hogy e változás a Kremlen, a szovjet vezetssen belül követ-ON THE HUNGARIAN ANNIVERSARY * YOO HuNftMllAHfc SHOULD MA N A. 4« you* J // AFFAIRS.--SOTHAT We RUSSIANS SHOULD NOT Be OBUSED TO COME TO YOUR AID ’-KRUSHCHEV. Cunimlngi In The London Daily Exprès» A MAGYAR ÉVFORDULÓN Hruscsov: "S ti magyarok,- mostantól fogva úgy intézzétek ügyeiteket, hogy nekünk,oroszoknak ne kelljen megint a segitségtekre jönnünk. .. “ Cummings s London Daily Erpress—ben kezett be. Az is lehetséges, hogy az oroszok a szokott módon talán a jugoszláv kölcsönigényekkel kapcsolatban olyan, eddig nem szerepelt követelésekkel léptek fel, amelyek mind a fenyegetés, mind a zsarolás jegyeit viselték magukon. Mindenesetre az összecsapás nem bizonyult olyan végzetesnek,mint amilyennek kezdetben látszott: máris mind a két -fél bizonyos mértékben visszakozott. A központi jelentőségű Hruscsov látogatáson kivül még csak néhány fontos jelenséget kell számbavennünk: A szovjet csapatok egyes egységeit kivonták Magyarországból. Ez olyan nagy visszhangot keltett országszerte, hogy a helyi szónokoknak /Kállai Gyula Veszprémben/ az országszerte kirobbanó öröm eltussolására mintegy sajnálkozásukat kellett kifejezniük' a szovjet csapatok távozása fölött. Tovább folytatódott a népfront kiépitése és jelentőségének széleskörű hirdetése annak a kihangsulyozásával, hogy Magyarországon szó sem lehet tényleges pártok alakításáról, mert "a kinai és lengyel nem kommunista pártok támogatják a kommunista pártot, mig ezzel szemben Magyarországon az ellenforradalom törekedett a politikai pártok megújítására". /Társadalmi Szemle, március/ Ugyancsak tovább folytatódott az értelmiség megnyerésére és vezetőszerepének kiemelésére irányuló propaganda. Kétségtelen, hogy a mai társadalmi és gazdasági helyzetben a rendszer számára alapvetően fontos, hogy az értelmiségnek legalább egy részét megnyerje magának. /Kállaii Gyula április l8-i országgyűlési beszéde: Meg kell védenünk az értelmiséget az alaptalan rágalmazásokkal szemben, segítsük munkáját, s teret nyitunk alkotóképességeinek akkor is, ha nézeteink nem is azonosak mindenben./ Az állam és egyház viszonyában a törekvés: a szokott hruscsovi-kádári stratégiával még az eddiginél is szorosabban beágyazni az egyházakat a rendszerbe,de ugyanakkor az egyházak belső életével szemben az eddiginél nagyobb türelmességet tanúsítani.Nem veszélytelen magatartás, amit az a nagy feltűnést és visszatetszést keltett fénykép is bizonyít, amely Grősz József kalocsai érseknek, a magyar püspöki kar fejének Hruscsovval való "szívélyes" kézfogását ábrázolja. Az ^sservatore Romano álláspontjára kell helyezkednünk: nem tudhatjuk,minő cselvetések és kényszerek rejtőznek e pillanatfelvétel mögött és ezért nem is mondhatunk ítéletet. Végül pedig tovább is tart az elkeseredett és szenvedélyes haro a valódi jobbszárny, Nagy Imre hivei ellen, jóllehet ilyenek a rendszer megállapítása szerint ma már egyáltalán nincsenek. Beszédesen elárulja azt az egyébként indokolatlanul izgatott támadók pergőtüze egyrészt az elhallgattatott Lukács György, másrészt Szabó Dezső és a mellette síkra szálló írók ellen. Mind a halott iró, mint a szellemi halálra Ítélt tudós szimbólumokká nőttek. JUHÁSZ VILMOS
