The Hungarian Student, 1958 (2. évfolyam, 1-7. szám)
1958 / 5. szám
1958 OKTÓBER 23 május 10 I. évfolyam 3. szám Otthon bolondját járja a világ, - Uajmos, zavaros, perces, hittelen, Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn, - Fenn zűrös, olcsá, kis komédiák. Ady Endre: A Május : SZABAD Örüljön ma minden bilincsen többi, Van még, aki magyar földön szabad, Uert a Tavaszt nem tudták megkötözni S a Május mégis ir, izgat, beszél. A Május ir. "Itt nyugszik"-ját most irj Sirjukra tán, kik oly bizakodék, Erre a legutálatosabb sírra, Kit őrizni nem akad porkoláb. A Május izgat csupa verőfénnyel S úgy ágyazza, késziti a Jövőt, Száz hazugság száz hazug törvénnyel Hogy utána hasztalanul jöhet. Május beszél és nekünk most amit mond, Bendőrileg, im, meg nem tilthaté: Virágozz fa és nőjj hegynyire kis domb S dolgok, ti, igazságot tegyetek. Szabad Május szabad és szánt tömegje Virágok alatt csékolézzatok, Beátok, vár ez ország Hiszekegyje, Szabadítsatok s bölcsen higyjetek. Bölcsen higyjetek, de kemény ököllel S tömlöcök mellett úti kőtörők Úgy törjetek, hogy aki követ tördel, Törhet gonosz fejet és korszakot. Örüljön ma minden bilincséé többi, Van még, aki magyar földön szabad, Mert a Tavaszt nem tudták megkötözni S a Május mégis ir, izgat, beszél. Intés szegény legényeknek Hunyadi János szobra a Halászbástyán Most a gyáva szemérmetlenség Kurjongató rossz éjjelén, Böosületére jól vigyázzon Minden nemes szegény-legény, a Az ÁVO pincék kinzókamráiban, Vácon és a Gyűjtőben, Szegeden és Nosztrán, Recsken és Várpalotán,megannyi szenvedésekkel teli helyen évekig elzárván egyetlen betűtől,magánzárkában, sötétben vagy bilincsben a magyar költészet verssorai zengtek, forrtak, futottak szájrólszájra, életet, erőt, hitet, becsületet és emberséget, a Szépség és I- gazság utáni kinzó, olthatatlan szomjúságot árasztva. Kevés nemzedéknek adatott meg egy évtizeden belül, hogy kétfajta diktatúrában átélje ugyanazokat a kínzásokat, gyötrelmeket, az ember megalázásának, még állatszámba sem vevésének pokoli formáit. lçjà^f-ben a nyilas Nemzeti Számonkérö Szék és a Gestapo kinzókamráiban félreismerhetetlenségig agyonverve, háromszorosára dagadt vérhólyagos lábakkal, kezekkel, a villanyozástól megduzzadt nyelvekkel a kínzások poklában sokszor már a halált is óhajtva, aztán mégis szükölve, remegve a kulcs-csikorgástól: vájjon melyikünket viszik kivégezni, lázasan égő szemekkel Adyt, Aranyt, József Attilát szavalgattuk egymásnak. Az emberi életnek nem volt értéke és ára. Könnyebben megkaphattuk a golyót, kötelet, mint a kóbor kutya. 19^7-ben, két évvel később már az AVÓ legények karmaiban ismételhettük meg tapasztalatainkat és azt, hogy csak az uniformis változott, az ember és a módszer nem. A rendszer sem,csak a szin. Az Andrássy ut 60 pokoli szenvedéseket őrző épületének pincéiben lázas, fo - goly aggyal ugyanazokat a verseket mondtuk, suttogtuk vagy csak némán mozgó ajakkal küldtük egymás felé. Különösképpen az "Intés szegény legényeknek" lett a hitvallásunk. És most — május elsején - egy magát groteszkül munkáshata - lomnak nevező csatlós rendszer börtöneiben szabadságharcosaink, diákjaink, munkásfiataljaink, népünk legjobbjai napról-napra élik e földön Dante pokla elkárhozottjainak döbbenetes életét. Újra zsúfoltak a régi hirhedt helyek, börtönök,kényszermunkatáborok. Az NKWD uj tanítványai azonban nem elégedtek meg a régi módszerekkel, újfajta kínzásokat alkalmaznak. Erre a célra a kommunista tervgazdálkodás alatt csúfosan megbukott földalatti építkezés elkészült folyosóit, kazamatáit használják fel. így építették ki a Deák-téri rendőrségi palota alatti földalatti börtön-rendszert, amelynek lakói soha nem jöhetnek fel a napvilágra. Megdöbbentő agyongyötört, megkínzott testvéreink, bajtársaink hozzánk eljutott jajkiáltása. Bizonyosak vagyunk, hogy az áradó téboly alatt vonagló. lelkeknek újra a hit ad erőt elviselni a szenvedéseket. A versek Ugyanúgy zengnek és a börtönbe zárt szellem emlékekből,fényből, tiszta emberségből szellempalotát és jövőt épit. Egy nép konok elszántsága, tiszta eszméihez való ragaszkodása,helytállása mutatkozik meg a bírósági tárgyalásokon. A halálra Ítélteket bekötött szájjal viszik kivégezni, hogy meg ne szólalhassanak és ne mondhassák el utoljára eszméik diadalába vetett hitüket. A rendszer még a kivégző " karhatalmat " is félti bátor hitvallásuktól. Egy elszánt nép folytatja harcát tovább. Szántóföldeken és műhelyekben, hivatalokban és utcán. Szemek villanásával, az igazi kultúra értékeihez való ragaszkodásával, az árulók megvetésével, kiközösítésével semmisiti meg a rendszer hiábavaló igyekezetét, amely el akarja feledtetni a felejthetetlent. Otthon helytáll a nép. Őrzi Október álmát, szép,szabad,tiszta eszményeinket. És mit csinálunk mi? Tegyük fel magunknak a kérdést naponként. Méltók vagyunk-e hozzájuk? Nem árultuk-e el dicső forradalmunkat? Úgy beszélünk—e még, mint 56 októberében és novemberében? A Himnusz és a Szózat ugyanazt jelenti-e, mint amikor a szovjet tankok
