The Hungarian Student, 1958 (2. évfolyam, 1-7. szám)
1958 / 4. szám
2. évfolyam No. 4 Tóth Árpád: Elégia egy rekettyebokorhoz Elnyúlok a hegyen, hanyatt a fűbe fekve S tömött arany díszét fejem fölé lehajtva A csónakos virágú, karcsú, szelíd rekettye, Sok, sok ringó virág, száz apró légi sajka. S én árva óriásként nézek rájuk s nehéz Szivemből míg felér bús ajkamra a sóhaj, Vihar már nékik az, váratlan sodrú vész S megreszket az egész arany hajóraj. Boldog, boldog hajók, vidám lengök a gazdag Nyárvégi délután nyugalmas kék legén, Tűrjétek kedvesen, ha sóhajjal riasztgat A lomha óriás, hisz oly borús szegény. Tűrjétek kedvesen, ha lelkének komor Bányáiból a bú vihedere kereng fel, Ti nem tudjátok azt, mily mondhatlan nyomor Aknáit rejti egy ily árva szörny, egy — ember! Ti ringtok csendesen s hűs, ezüst záporok S a sűrű napsugár forró arany verése Gond nélkül gazdaguló mélyetekig csorog, Méz- s illatrakománnyal teljülvén gyenge rése; Ti súlyos, drága gyöngyként a hajnal harmatát Gyüjtitek s nem bolyongtok testetlen kincs után, Sok lehetetlen vágynak keresni gyarmatát Az öntudat nem űz, a konok kapitány. Én is hajó vagyok, de melynek minden izét A kínok vasszöge szorítja össze testté, S melyet a vad hajós őrült utakra visz szét, Nem hagyva lágy öbölben ringatni búját restté, Bár fájó szögeit már a léte-ntúli lét Titkos mágneshegyének szelíd deleje vonzza: A néma szirteken békén omolni szét S nem lenni zord utak hörgő és horzsolt roncsa. És hát a többiek?... a testvér-emberek, E hányódó, törött, vagy undok, kapzsi bárkák, Kiket komisz vitorlák, vagy bús vértengerek Rettentő sodra visz: kalózok s könnyes árvák, Oh a vér s könny modern özönvizébe vetve Mily szörnyű sors a sok szegény emberhajóé-. Tán mind elpusztulunk s nincs, nincs közöttünk egy se, Kit boldog Ararát várhatna, tiszta Noé. Tán mind elpusztulunk s az elcsitult világon Csak miriád virág szelíd sajkája leng: Szivárvány lenn a fűben, szivárvány fenn az ágon Egy néma ünnepély, ember-utáni csend, Egy boldog remegés, és felpiheg sóhajtva A fájó ősanyag: immár a kínnak vége! S reszketve megnyílik egy lótusz szűzi ajka S kileng a boldog légbe a hószin szárnyú Béke.
