The Hungarian Student, 1958 (2. évfolyam, 1-7. szám)
1958 / 3. szám
14 a magyar diák Magyar szavak térhódítása az angolban TEGNAPELŐTT keserves este volt. Először is esett és fújt a szél. Már pedig, ha New Yorkban ez a kettő párosul. Na, hagyjuk. Elég az hozzá, hogy rendszerint párosul. Már most, az esős idő szempontjából New Yorkban is, akárcsak a Föld egyéb pontjain, kétféle ember van. Az egyik, akinek van esernyője, a másik, akinek nincsen. Mindkettőnek vannak előnyei. Például, amíg nem volt ernyőm, én nevettem azokon, akiknek volt. Mint említettem ugyanis, New Yorkban az eső széllel jár és ilyenkor gyakran láthatók törött, kifordult ernyő-hullák a járdaszéleken. Száz szónak is egy a vége; tegnapelőtt esett is, szél is fújt, ernyőm is volt. Azért mondom, hogy volt, mert a házunk előtti tíz méteren belécsimpaszkodott egy szemtelen szélroham és a többiek sorsára juttatta: kifordította és egy noszogató mozdulattal kitépte a kezemből. Éppen a szemétvödörbe esett, tegnapra el is vitte a szemetes. Béke poraira... Aznap este azonban, lefekvés és lámpaoltás között a sors kegyetlenségéről morfondírozva, még nem tudtam ilyen higgadtan gondolni az egészre. Tetézte rosszkedvemet, hogy Mr. Brown a televíziótól meghívott, nézzem meg kitömött halgyűjteményét. Emiatt persze, képtelen voltam feleségemmel menni az esti Bohéméletelőadásra. Hosszas forgolódás után — és miután regényem első oldalát huszadszor olvastam végig — leoltottam a villanyt. Még egy utolsó pillantást vetettem a “vekker”-nevű háziisten foszforos ábrázatára: pont tizenegy óra volt. Azt álmodtam, hogy a Metropolitan ünnepelt szoprán-énekesnője vagyok és ezen ai estén Mimit énekelem. Határtalan boldogság volt hallani saját hangomat, amely a fürdőszobai tapasztalatokkal ellentétben most nem férfias bariton, hanem a legtisztább lírai szoprán volt. Csúnya dolog az önelégültség, de ez a hang tökéletes — gondoltam. — Biztos siker — fűztem tovább magamban a szót, mikor a legnagyobb könnyedséggel énekeltem ki egy kétvonalas c-t. Nem csoda, hogy tapsot is vártam ezekután. A taps azonban elmaradt. Riadtan néztem körül, sehogysem értettem a közönség közönyét. Ekkor észrevettem, hogy partnerem, Rodolfo, kétségbeesetten mutogat. Nagynehezen felfogtam, mit akar és arcomhoz emeltem a kezemet. Egyszerre megvilágosodott előttem minden. Én, aki Mimit énekeltem — és joggal mondhatom, úgy, ahogy még soha senki — elfelejtettem, hogy tulajdonképpen férfi vagyok. Vagyis tömören és magyarul: elfelejtettem leborotváltatni a szakállamat. A függöny persze összement. Le voltam sújtva. Csak álltam, várva a kikerülhetetlen botrányt. Ekkor egy kéz gyengéden megrázta a vállamat. — Drágám, hazajöttem... Furcsa, de a hang még leginkább a feleségem hangjára hasonlított. — Szervusz, nem is örülsz, hogy itthon vagyok ? Még csak tizenkettő... Kinyitottam a szemem. Tényleg. Tényleg a feleségem volt, kipirulva, csinosan. Mint aki színházból jött haza éppen. — Ne haragudj, drágám, hogy felzavartalak, de... — Istenem! — kiáltottam meghatottan, — dehogy haragszom, sőt! Leköteleztél! — Édes vagy! Hát szóval, csak azért, mert el akartam mondani neked egy történetet, gondoltam, írhatnál belőle egy olyan rövid izét... — történetet, drágám ? De hát milyen volt az előadás? Milyen volt Mimi? — Nna. Szo-szo... De idefigyelj, mi történt velem a szünetben! — Csupa fül vagyok... — Szóval, ahogy beszélgetünk, hát egyszercsak egy mellettem ülő, kis bájos, fiatal szőke megszólít. Igazán csinos volt, csak a szája volt kicsit nagyra festve, meg szerintem ilyen szeplős háthoz nem szabadna kivágott ruhát hordani... — Szóval csinos volt. — Na igen. Na és akkor megkérdezett bennünket, hogy bocsánat, de szeretné tudni, milyen nyelven diskurálunk. — Hát mondtad: magyarul. — Hát mondtam: magyarul, mire ő lelkesen közölte, hogy mindjárt gondolta, ugyanis újzélandi, és nemrégen van csak itt, de Londonban igen kedves, fiatal magyarokkal tanult együtt. — Na persze, persze. — De igen, ezt mondta... És hozzátette, hogy bár minket nem értett, de egy szóra még emlékszik, amire a magyar fiúk tanították. — És mi volt az? — kérdeztem. — Várj, ne mondd meg, kitalálom! Szeretlek! — Ah ugyan! Ezért nem keltettelek volna fel. — Várj! Ne mondd meg! Jó reggelt? — Nem. — Köszönöm! — Nem. — Szép kislány? — Nem. — Feladom. Szabad a gazda. — Tudtam, hogy nem találod ki, mert mi sem találtuk volna ki soha. Ezért is akartam elmondani. — No mit mondott? Rém kíváncsivá tettél. — Hát, kicsit félrehajtotta a fejét és utánozhatatlan kiejtéssel mondta: Koe-leszkaa-sza. — Miii ? — Köleskása! Csak ennyit: Köleskása! Hát hallottál már ilyet? Kissé szórakozottan vettem búcsút feleségemtől, és másnap elhatároztam, hogy mégis megírom a történetet. Mert végül is — gondoltam — a történelem folyamán többször előfordult már, hogy az irodalmat szőke, kicsit szeplős nők inspirálták. SPORT Az európai eredmények férfi atlétikában, 1957-ben AZ ÜGYESSÉGI SZAMOKBAN kitűnő eredményeket értek el az európai atléták az idei, olimpia utáni idényben. Jelentősebb visszaesésről úgyszólván egyetlen számban sem lehet beszélni, annál inkább fejlődésről. Vonatkozik ez elsősorban a magasugrásra, s a színvonal rohamos emelkedését — mintegy ötven ugró került a 2 méter fölé — erős túlzás volna csak az emelttalpú cipők használatának tulajdonítani. Fejlődést mutattak általában a dobószámok is. Egyre több országban érik el már a kalapácsvetők az egykor bűvös 60 métert, s a 17 m-es súlylökő eredmény lassan már megszokott dolog lett Európában is. Egyedül a diszkoszvetésben estek vissza az éleredmények (tavaly ketten dobtak 56 m-en felül), viszont ennyi 54 m-es diszkoszvetője még egy évben sem volt Európának. Magyar szempontból az egyetlen öröm, hogy Szécsényi rangelső lett diszkoszvetésben. Igaz, hogy csak az idény második felében mutatott egyenletes formát, de a legmegbízhatóbb európai dobónak számító Merta kétszeri legyőzése komoly teljesítmény volt. Kívüle még csak Klics szerepel ügyességi atlétáink közül a ranglistán. Ami a legfájdalmasabb: 1945 óta először fordult elő, hogy nem találunk magyar kalapácsvetőt Európa legjobbjai között. Ugyanez vonatkozik egyébként a gerelyhajításra is. Az ugrók közül Földessynek lehetett volna esélye, hogy a listára kerüljön, ha ősszel nem kapja el az influenza, Bodó pedij 1 cm-el ugrott kevesebbet a tizediknél. Európa idei legjobjai az ügyességi számokban: Magasugrás 1. 216 Sztyepanov (szovjet) Távolugrás 1. 780 Grabowski (lengyel) Rúdugrás 1. 455 Rubanisz (görög) Súlylökés 1. 18.05 Skobla (csehszlovák) Diszkoszvetés 1. 55.05 Szécsényi (magyar) ...8. 54.13 Klics (magyar) Gerelyhajítás 1. 83.73 VI. Kuznyecov (szovjet) Kalapácsvetés 1. 66.70 Krivonoszov (szovjet) T'-.próba 1. 7379 Vasz. Kuznyecov (szovjet) Női eredmények Európa legjobbjai között csak legerősebb számunkban, 800 m-en szerepel magyar atlétanő Kazi és Sasvári személyében. Bata 11.8-as 100 m-es idejét kivéve, a többi futó- és különösen az ugrószámokban legjobbjaink eredményei messze vannak a nemzetközi színvonaltól. Vigasz viszont a fiatal dobónők fejlődése. Bognár súlylökésben a 11. helyre került és diszkoszvetésben Hegedűs az első húsz között található, ami a jövő szempontjából bíztató. Európa legjobb atlétanői az idén: 100 méter 1. 11.5 Krepkina (szovjet) 200 méter 1. 23.8 Itkina (szovjet) 800 méter 1. 2:05.6 Jermolajeva (szovjet) 80 r gát 1. 10.8 Jeliszejeva (szovjet) Magasugrás 1. 176 Balázs (román) Távolugrás 1. 628 Kazmina (szovjet)
