The Hungarian Student, 1958 (2. évfolyam, 1-7. szám)
1958 / 1. szám
72 a magyar diák Itt kezdtünk el kételkedni. Mészáros nem tud ilyeneket mondani angolul az biztos. Mi lehet itt? — Falába volt? — kérdezte Borbás. Mészáros dühbejött. Hozzánk vágta a csomagot és kiment a szobából. No nem messze, mert ez a ház méretei és népsűrűsége mellett lehetetlen lett volna. Felbontottuk a csomagot: Ballantine sör volt benne! Remegve néztünk Borbásra. A torkunk száraz volt, de nem mertünk az eretnek italhoz nyúlni. Borbás kivett egy bádogkannát, felbontotta és hosszan ivott. — Jó — mondta aztán. Megdöbbentünk. Fogarasi nyíltan megkérdezte. — Hát te nemcsak Budweisert iszol? A keresztkérdések súlya alatt Borbás megtört: Mikor először jöttem, ezt ittam. Aztán nem is tudtam rendelni mást angolul. Most volt az első eset, hogy másfajta sör érte ajkaimat. — Csalódtunk Borbásban. Hol az elvhűség? És mi az, hogy érte az ajkait? Rövid időn belül három kannával ivott meg. Mészáros nemsokára visszatért inni. Ekkor lépett be Németh és szállást kért. Vele más volt a helyzet, mert őt legalább én jól ismertem. A kaiserstenbruchi táborban egy délutánt egy szobában töltöttünk. Kovácsot azonban senki sem ismerte. Miért kellett befogadni Kovácsot? Kovács terrorizálta a házat. Birkózást és boxolást kellett néznünk a televízión és Olympia sört kellett innunk, mert igazán csak Olympiát lehet inni. Akkor már a konyhában is ketten aludtak, Borbás néha kifakadt és elmondta, hogy ez a ház egy tiszta kis szentély volt, míg mi meg nem érkeztünk. Néha sírt is. Mikor egy Lendvai nevű műbútorasztalos került Mészáros és mellém az ágyba, feladtam a harcot. Lendvai hortyogott és nem szerette a televíziót. így kerültem el a napfényes Californiából. Visszatértem az ófelnémet irodalomhoz és valószínűleg egyetemi tanár leszek. De tudományos pályám csúcsán sem fogok elfeledkezni Borbás házáról, ahol szól a televízió és kizárólag Schlitz sört isznak. Mert Amerikában mindenki azt iszik. És azt a legkönnyebb kimondani angolul. SVÉDORSZÁGI LEVÉL S tOCKHOLM: ami állítólag Észak Velencéje. Víz, az valóban sok van, azaz mindenütt van pár deci, de ők ezt rettenetesen büszkén tengernek nevezik. Híd millió, egyik kisebb, mint a másik. A belváros igen öreg, csupa fekete és vörös házzal tele, mindegyikről hullik a vakolat, ami állítólag az időjárás hibája. Az un. régi városrészben az utcák oly keskenyek, hogy egyik ablakból át lehet nyúlni a másikba. A külvárosban sok újonnan épült modern 8-9 emeletes ház, a lakáskultúra igen nagy s az emberek általában otthonülők. A közlekedés igen jó, sok autóbusz, villamos és troli szaladgál. Mind fűtöttek, de rettenetes lassan járnak, mert a vezető kezeli a jegyeket is. Az emberek a megállóhelyeken természetesen sorban állnak, ha valaki jó pesti szokás szerint a másik elé megy, nem szólnak egy szót sem, de úgy néznek rá, hogy menten viszszamegy a helyére. Sehol egy hangos szó, megjegyzést nem lehet hallani, veszekedés, vagy ilyesmi nem létezik. A közlekedés igen drága, egy jegy 50 őre (fél korona) ezzel egyszer lehet csak átszállni, mindegy milyen járműre. ÖLTÖZKÖDÉS, DIVAT. Az emberek általában jó ruhákban járnak. Szándékosan nem használtam a jólöltözött kifejezést, mert a mi fogalmaink szerint egyáltalán nem azok. Látsz például egy nőt szép ruhában, elegáns kalapban, s van rajta egy szörnyű cipő, hogy otthon még a takarításhoz sem vennék fel. A férfiak legnagyobb részt mind ballonkabátban járnak, s “ekte italienska” (ez itt a mánia) cipőkben, valamint homlokra húzott, lapos kalapokban. Az ifjúság (fiúk, lányok egyaránt) rövid fekete bőrkabátban, fekete rettentő szűk nadrágban és homlokba tolt sapkában járnak. AZ ÉTKEZÉS nagyjából az angolhoz hasonló. Erős reggelit, a munkahelyen lunchot, 3-kor kávét, s este 6-kor kiadós “middagot” esznek. A koszt számunkra eléggé idegen, csaknem minden édes, a hús, a mártások. Ezzel szemben a vaj és a margarin sós, úgy hogy általában a sütemények mind sósak kissé. A krumpli más elkészítési módját, mint a hajában főttet nem ismerik, s azt az asztalra való tálalás alkalmával kiki saját maga tisztítja meg. A kínai fecskefészektől kezdve a magyar erőspaprikáig egyaránt minden kapható. A délutáni kávé egészen szertartásos, mindenhol, mindenki kávét iszik, ami a mi fogalmaink szerint elég pocsék. Igaz, hogy a mi feketénkből nem lehetne ennyit inni. AZ EMBEREK igen furcsák a mi számunkra. Sohasem lehet tudni, mit gondolnak, hogy éreznek, mert mindezt bájos mosoly mögé rejtik, de azért látszik, hogy konvencióból teszik. A mi fogalmaink szerint vett udvariasság nem létezik. Általában mindenre legalább ötször mondják, hogy “tak” (köszönöm) de a legyen szíves nem szerepel a szótárukban. A villamosra felszállhat egy százéves néni, állapotos nő (egyébként igen kevés van) vagy rokkant, nem állnak fel. Én pl. a múltkor felálltam egy 9. hónapban levő nő előtt, aki először meredten nézett rám, hogy megőrültem-e, de a végén mégis leült. Kalapot nem emelnek, kezet a legritkább esetben ráznak. A fiatalok “hej”-el köszöntik egymást, ami eléggé bizalmas tegező viszonyt jelent. Jaj, a nyelvi nehézségek... mese, hogy a némettel boldogulni lehet. Az angol nyelv kötelező az iskolákban, de egyszerűen nem akarják tudomásul venni, hogy létezik ember, aki nem tud az ő nyelvükön. A meséhez tartozik az is, hogy a svédek általában mind szőkék. Nincs több szőke nő, mint Magyarországon, s igen sokan festik a hajukat. Viszont barnaszemű svéd tényleg nincs. Illetve, ha van az már valami-féle bevándorló (vallon). Mind magasak és rettenetes nagy lábuk van. A munkában nem kell megszakadni. Mindenki, mindig, mindenre ráér, semmi sem sietős számukra. Munkaidő közben egy óra lunch és kávészünet van. Ha az ember elkésik, egy szót sem szólnak. A BÉREK. Egy munkás fizetése kb. 700-1000 korona, mérnöké 1000-2500, tisztviselőé 600-1800, egyetemi tanáré 2-3000 (1 korona=20 cent). A férfiak teljesen egyenrangúan vesznek részt a háztartásban, bevásárolnak, a gyerekeket is ők sétáltatják. Viszont minden nő dolgozik, amíg nincs legalább 2-3 gyerek. Háztartási alkalmazott nem létezik, mert szinte megfizethetetlenül drága, ezenkívül külön fürdőszoba jár neki. Napi szigorú nyolc órai munkaidő és heti két kimenő. A jövendő király (10 éves) népiskolába jár a többi gyerekkel együtt. A legtöbb gyerek kint játszik az utcán, s majdnem egyformán vannak öltözve.
