The Hungarian Student, 1957 (1. évfolyam, 2-8. szám)
1957 / 5-6. szám
A Magyar Diák 21 Szövetségünk életéröl í \ BARD COLLEGE 300 egyetemistája kettős céllal alakította meg a mai Szövetségünk magját; érdekképviseleti szervet akart teremteni, ugyanakkor biztosítani az idekerült diákok közötti kapcsolatokat. Lényegében ma is ez a kettős célkitűzés működésünk alapelve, és ezek alapján do' gozta ki a Kongresszus az elkövetkező időszak feladatait. Nagy azomban a különbség a szervezési módszerek tekintetében a Kongresszus előtti és utáni időszak között. Az ideiglenes szervezőbizottság 200 egyetemista megbízásából végezte munkáját, segítőtársait maga választotta meg, lehetőleg önkéntes jelentkezés alapján: egyes városokban területileg összefüggő gócokat igyekezett képezni és ezeket látta el központi tájékosztatással. Ma a vezetőség csaknem 1500 egyetemista nevében megválasztva sokkal nagyobb hatáskört tart a kezében, már elsősorban nem a területi szervezetekre támaszkodik, hanem körleveleivel és újságjával közvetlen összeköttetést teremtett minden egyes tagunkkal, segítőtársait nem maga választja ki, hanem az egyes egyetemeken összetalálkozott diákok jelölik ki megbizottukat, aki közös dolgaikban a központ felé képviseli őket. A helyi szervek fogalma ezzel jelentősen átalakult, nem városok, sőt államok szervezeteit igyekszünk létrehozni, mint eddig, hanem kisebb csoportokat, akik ugyanazon az egyetemen tanulnak, s közvetlen, baráti közösséget alkotnak. A nyári szünet végéig a Szövetség munkája most elsősorban a központi iroda és a megválasztott vezetőség vállán van. A legfontosabb célért dolgozunk; minél több tagunkat bejuttatni az egyetemekre. A kongresszus időpontjában 420 egyetemi hallgató felvétele volt biztosítva, augusztus 15-ig ez a szám 600 fölé emelkedett, még mindég messze vagyunk azonban az ezres számtól. Ez világosan kijelöli feladatainkat. Az Egyesült Államok 986 “accredited” egyeteme felvételi lehetőséget nyújt a magyar diákok számára. Minél több hallgatót akarunk beíratni, hogy azután nagyszabású gyűjtési akcióval teremtsük elő legalább a tandíjak fedezetét. Nem lesz kis teljesítmény a hallgatóknak a a nyelvi nehézségek ellenére megkeresni a megélhetéshez szükséges összeget az egyetem végzése mellett, mégis, ez ingyenes tandíj mellett megoldható. Amilyen mértékben sikerül ezt a célt megvalósítani, úgy fog megváltozni a Szövetség szervezeti felépítése is. A munka egy része a szövetségi élet megnyilvánulásaival együtt egyre inkább az egyetemi helyi szervekre épül majd. E diákoknak a csoportjai fejlesztik majd tovább a közösségi gondolatot és valósítják meg a magyar diákélet formáit új kereteink között. Nagyon fontos számunkra, hogy már az egyetemi csoportok megalakulásakor tisztán lássuk magunk előtt a szervezeti és közösségi élet nagyfokú különbségét az otthoni és az itteni állapotok között. Otthon a diákok kényszerítő körülmények hatása alatt léptek az egyetemi DISZ szervezetekbe, itt szabad elhatározásukból hoznak létre egy szövetséget, mert annak munkáját szükségesnek és hasznosnak találták. Otthon a “közösségi élet” gyűléseket, funkcionáriusokat, szavazásokat, felülről irányított akciókat jelentett, lényegében az egyéni érdek elnyomásával és az egyéni törekvések háttérbeszorításával. Itt a közösség barátok kis csoportjait jelentheti csak, akik keresik egymás társaságát, hogy gondolataikat kicserélhessék. Ezért érintkezési formájuk, szervezkedésük merőben más lehet csak, mint az otthoni volt. A gyűléseket klubokban tartott baráti összejövetelek, közös szórakozás, a szónokok “beszámolóit” kötetlen beszélgetés váltja fel. A szervezet még kötelezővé sem teheti általában ezeket a találkozásokat, csak elősegítheti létrejöttüket. A szövetség vezetőségének és tagságának egyaránt olyan helyes, demokratikus módszereket kell találni, amelyek a szabad elhatározáson alapuló közösségi kapcsolat formái és amelyek a barátság érzéséből táplálkoznak. LEVEL DZSAKARTABOL 1957, június 12. Kedves Barátaim: Két napi calcuttai tartózkodás után, ahol néhány indiai diákkal, egy fiatal tanárral- aki azóta cikket irt a magyar eseményekről- és Clire Grey-el találkoztunk, május 15-én megérkeztünk Dzsakartaba. A következő napon találkoztunk a B.P.M.I. (Indonéz nemzeti diákszövetség) vezetőivel, akik félénken tudtunkra adták, hogy tekintettel az itt uralkodó különleges állapotokra nem lesz majd alkalmunk a nyilvánosság előtti szereplésre. A kormány a katonai főparancsnokot különleges hatalommal ruházta fel és az kihirdette a különleges állapotot, melynek értelmében gyülekezési tilalom van az egész országban. Megérkezésünk idején még itt tartózkodott Vorosilov, mint az állam vendége, és ez a tény még külön aggodalommal töltötte el barátainkat. Nem örültek ugyan félkegyelmes vendégüknek, de még sem akarták, hogy szókimondásunkkal kellemetlenkedjünk neki. Mi pedig törleszteni akartunk valamit adósságunkból. Válosztottunk tehát egy közbenső megoldást. Egy nappal a vörös tábornok távozása előtt tartottunk egy sajtókonferenciát, amelyen elmondottuk a forradalom eseményeit, majd az előzményekkel kapcsolatban, hogy 45-47-ig Vorosilov volt a magyarországi szovjet megszállók parancsnoka, és mint ilyen ő vezette azt az akciót, amelynek következtében elvesztettük szabadságunk és függetlenséggünk maradványait is. Másnap megjelent a nyilatkozat a dzsakartai lapokban, de a Vorosilovról szóló kijelentéseinket kihagyták. Annyi elégtételünk volt azonban, hogy a Vorosilov elutazásáról szóló jelentésekkel együtt nagy betűs címekkel megjelentek a Szovjet katonai beavatkozás számszerű adatai és a Kádár-rezsimről tett nyilatkozatunk. A jelenlegi helyzet itt feltűnő hasonlóságot mutat a 47-es magyarországi fejleményekkel. Diákbarátaink is érzik ezt, és állandóan kérdésekkel ostromolnak bennünket, hogyan történt a kommunista hatalomátvétel Magyarországon? Itt a kommunisták tagjai a koalíciónak, a nacionalista párt vezére pedig, aki egyben az állam elnöke is a vörös Kínában és a Szovjetben tett látogatásai után “irányított” demokráciáról kezdett beszélni, mely szerinte az egyetlen útja a gyors fejlődésnek. Jáva szigetén, ahol az indonéz lakosság 70 %-a él- a katonai parancsnokok többsége támogatja az elnök elgondolását. Ez tulajdonképpen a társutas politika egy formája, és ez a tény lehetőve tette a kommunistáknak, hogy nagyobb erővel folytassák propagandájukat a szegényebb néprétegek körében, amely hajlamos hitelt adni a nagyobb kenyér ígéretének. A többi nagy szigeten élő lakosság egy bizonyos fajta hidegháborút folytat ez ellen a politika ellen. Meg kell még jegyeznem, hogy a mozlimok és a keresztények talán először e szigetek életében — helyreállították a vallási békét, és az Istenhívők szövetsége kitűnően funkcionál a baloldali agitációk elhárítására. Május 20-án indultunk Bandungba, ahol öt napot töltöttünk. Sajtókonferenciával kezdtük itt is szereplésünket, majd egy gyűlést tartottunk. A következő napra meghívást kaptunk a katolikus, mozlim és szocialista diákszervezetekhez, akikkel baráti légkörben beszélgettünk a diákproblémákról. Bandung után Jogjakarta következett. Itt a katolikus és mozlim egyetemek hallgatói minden eddiginél nagyobb számban és lelkesedéssel hallgatták beszédünket. A katolikus diákok jártak elől segítésben és ragaszkodásban, de a mozlimok alig maradtak mögöttük, ők azonnal átlátták a magyar forradalom részletes ismertetésének fontosságát. Szerveztek is egy olyan összejövetelt, amelynek hangulatát csak egy esetben szárnyalták túl érdeklődő barátaink, de az már Szurabajaban történt. Szurabajaban egy jólsikerült sajtókonferencia után végigjártuk az egyetemeket, majd az ifjúsági szervezeteknél tartottunk előadásokat. Az utolsó napon az Antikommunista Szövetség rendezett egy nagygyűlést forradalmunk tiszteletére. Ez a Szövetség mozlim hitű harcos fiatalok szervezete, akiket természetesen a katolikus és protestáns ifjúság is teljes erejével támogat. Indulásunk előtt még kiadtunk egy zárónyilatkozatot, és írtunk néhány cikket az ottani diákújságokba. Ütünk most Indiába vagy Japánba vezet, illetve mindkettőbe, de nem tudjuk még a sorrendet. Most búcsúzom tőletek, s amint lesz egy kis időm, folytatni fogom beszámolómat. Baráti üdvözlettel: Kiss László.
