The Hungarian Student, 1957 (1. évfolyam, 2-8. szám)
1957 / 5-6. szám
20 A Magyar Diák lépítése. Csak egy mondatot idézek: “A Szövetség feladatának tekinti, tagjai tanulását elősegíteni... részt vesz nevelésükben, őket a magyar nemzeti öntudat és kultúra ápolásában elősegíti. Megkönnyíteni beilleszkedésüket az amerikai életbe.” Ezután következett az új vezetőség megválasztása, amely igen izgalmas pillanatokat hozott. Az elnöki tisztség betöltésénél a kongresszus egyhangúlag a levezető elnököt jelölte, aki erős elhatározókészségével, reális, megfontolt gondolkozásmódjával mindenkinek rokonszenves lett. Elárulom én is rá szavaztam, s remélem, te is... Néha ugyan kissé szigorú, de nem árt, jó, ha a Szövetség sorsa erős kezekben van, hiszen éppen elég bajunk, problémánk van, amiért meg kell küzdeni... Este 11-re már a nyolc intézőbizottsági tag is “megszületett”, s jellemző a felizgatott kedélyekre, hogy a Corvin harcának harcsabajszú parancsnoka, aki, mint megfigyelő vett részt a kongresszuson, — s számos hozzászólással bizonyította be érdeklődését, — az új sajtótitkár megszületését egy cuppanós csókkal üdvözölte. Önkéntes fotósaink is fáradhatatlanul kattogtatták a fényképezőgépeket. JűLIUS ELSŐ felében tárgyalásokat kezdtünk az Institute of International Education magyar ösztöndíjprogram dolgozóival. Célunk az volt, hogy tiszta képet nyerjünk a diákok jelenlegi helyzetéről, s azt a diákok tudomására hozzuk. Első tárgyalásunk eredményeképpen rendelkezésünkre bocsájtották elsősorban azokat a statisztikai adatokat, melyek legjobban jellemzik az Amerikában élő magyar egyetemisták tanulmányi helyzetét, majd megkaptuk az engedélyt a teljes regisztrációs lista átnézésére. Nagy megelégedéssel vettük tudomásul, hogy az IIE-WUS nagyon szép munkát végeztek, melynek eredménye az amerikai történelemben eddig példátlan mennyiségű ösztöndíj megszerzése, s azok kiosztása. Nem szabad csodálkoznunk azon, hogy nem kaphat minden diák egyetemi segélyt, hiszen annyiféle szempont, s körülmény határozta meg azt, hogy ki, milyen ösztöndíjat kaphat, s melyik egyetem követelményeinek felel meg, hogy szinte lehetetlennek látszott ezt a munkát szeptemberig befejezni. Tekintettel arra, hogy az egyetemek általában magánkézen vannak, az ösztöndíjak megajánlása, s a diákok kiválogatása csakis, és százszázalékig az egyetemek hatáskörébe tartozik. Amit mi tehetünk, az csak az, hogy megköszönjük amit eddig kaptunk, s kérünk további segítséget. Eddig kb. 650 diák nyert elhelyezést, s kb. további 150 várható szeptemberig. Április 15-ig az IIE-WUS 1273 diákot regisztrált. Azt mondhatjuk, hogy általában azok, akik otthon egyetemi hallgatók voltak, s jó eredménnyel tanultak, mindannyian kaptak ösztöndíjat. Nagy problé-Még száz és száz kérdés, s legalább ugyanannyi felelet röpköd a levegőben, mindegyik tele reménnyel és bizalommal a Szövetség, s az új vezetőség iránt. Pénteken megérkeztek az amerikai vendégek is, többek között az Institute of International Education, World University Service, Pax Romana, stb, stb, küldöttei, akik beszédükben csodálkozásukat és elismerésüket fejezték ki a kongresszus nagyszerű megrendezéséért, s barátságukról biztosították a Szövetséget. A küldöttek élénken figyelnek, néha azonban, óvatosan körültekintve, mintha kissé bizonytalan arcokat is látnék... Az ám, amint látom, az angol nyelvvel még mindig kissé hadilábon állunk. Ezt a nehézséget azonban szorgalmas, becsületes tanulással le lehet és le is kell küzdeni, annál is inkább, mivel ez a továbbtanulási lehetőség elengehetetlen feltétele. Az utolsó pillanatban érkezik egy hosszú, nyúlánk fiú, mint kiderül, az európai központ elnöke, aki rövidismertetést ad az európai diákok helyzetéről; Feszült figyelemmel hallgatom, te is, s midőn arról beszél, hogy ösztöndíjaik egy részét felajánlották jugoszláviai társaik részére, mat okoz azoknak az ügye, akik vagy börtönben voltak, vagy más okok miatt nem tudták otthon elkezdeni tanulmányaikat, s így ahogy az amerikaiak mondják “kiöregedtek a diákkorból”. Mi természetesen igyekeztünk mindent elkövetni annak érdekében, hogy éppen azok, kik a rendszer áldozatai voltak, végre tanulni tudjanak. Ugyancsak problematikus azoknak az esete, kik itt szakmát változtattak, valamint azoké, kiknek olyan szakmájuk van, ami itt nagyon ritka, vagy túlzottan nagy követelményeket állítanak velük szemben. Ilyenek a hotel manager-ek, állatorvosok, orvosok, stb. Listánkban a diákokat ösztöndíj helyzetük alapján a következő kategóriákba osztottuk: 1) Ösztöndíjasok. 2) Kiknek ügye jelenleg ki van küldve egyetemekre, ahonnan még nem érkezett válasz. 3) Kik ösztöndíjat feltétlenül érdemelnek, de szakmájuknál fogva, vagy egyéb nehézségek miatt eddig nem sikerült számukra megfelelő ösztöndíjlehetőséget találni. 4) Elutasítottak. Ide tartoznak azok, akik lemondták ösztöndíjukat, mert magánúton már megszerezték azt, vagy meggondolták magukat, s nem akarnak tovább tanulni, valamint azok, kiket az IIE vagy eddigi gyenge előmenetelük miatt, vagy különös szakmájuk miatt stb. elutasított. 5) IIE-nel nem regisztráltak. Ide tartoznak azok is, kik ápr. 15. után regisztráltatták magukat. Ezekkel tudniillik az IIE ösztöndíjak hiánya miatt egyenlőre nem foglalkozik. Mi lehet most a teendő? Akiket felvettek egyetemekre ösztöndíjvalami kimondhatatlan meleg érzés fog el... A kongresszust egy jól sikerült kultúrműsor zárta be; a clevelandi magyar cserkészek népdal és táncelőadása alatt ismét ott ültem a Margitsziget szabadtéri színpadán, s a melletem ülő alelnök hatalmas sóhajjal jelezte; ő is ugyanott jár most. Végétért a kongresszus, szombaton még az új vezetőség tagjai tartották az első gyűlést, ahol felosztották a feladatköröket, megtárgyalták a soronkövetkező feladatokat, s utolsó, kedves meglepetésként üdvözölték az annyira várt másik európai küldöttet is, aki hatalmas aktatáskával a hóna alatt, s nem is pihenve, azonnal részt vett a további tárgyalásokban. Este Simkó Jánosék igazi magyaros vacsorával kedveskedtek, különösen a tejfeles paprikácssirke örvendett közszeretetnek, hogy az uborkasalátáról ne is beszéljek, amely titokzatos módon, pillanatok alatt el is tűnt. Késő estig emelkedett hangulatban minden magyar nótát elénekeltünk, ami csak eszünkbe jutott, s egy felfrissítő fürdés után — a Michigan tóban, — pontot tettünk a chicagói szép napokra. Mit tett az AHS ösztöndíjak ügyében? jal, azoknak gratulálunk, s nagyon örülünk, hogy sikerült tanulmányaikat elkezdeni. A 2) kategóriába tartozóknak azt tanácsoljuk, hogy várjanak, míg igent, vagy nemet kapnak az IIE-től. Addig legjobb meggyőződésünk szerint nincs mit tenni. A 3)-ba tartozók szintén várjanak, de ugyanakkor jó lenne, ha önállóan próbálkoznának megteremteni tanulási lehetőségeiket, vagyis beiratkozni egyetemekre “non degree” státusban, ahol 1-2 tantárgyat felvéve, könnyen át tudják magukat segíteni a kezdeti nehézségeken, s a jövőben könnyebb lesz nekik is ösztöndíjat kapniok. Az elutasítottakra a fentiek vonatkoznak. Akiket az HE nem regisztrált, azok szintén próbáljanak elhelyezkedni. Az általunk elkezdett újabb gyűjtési akció folyamán összegyűlt pénzt “AHS Scholarship Found” néven külön bankfiókba tettük, melyből elsősorban olyanokat szándékozunk segíteni, kik önállóan egyetemre iratkoztak, s pénzügyi zavarokban segítségünket kérik. Ha sikerül a gyűjtést oly nagyarányúvá fejleszteni, hogy abból újabb ösztöndíjakat fedezhetünk, akkor azt igyekszünk igazságosan szétosztani. Ez azonban sajnos egyenlőre csak a jövő zenéje. Nagyon kérünk minden diákot, hogy legyenek segítségünkre abban, hogy egy tökéletes regisztrációt tudjunk elkészíteni, mely bármilyen ösztöndíj ill. pénzgyüjtési, különösen annak kiosztási akciójának előfeltétele. Ennek érdekében saját kérdőíveket nyomtatunk, melyeket a kiküldés után kérünk, nagyon pontosan, s lelkiismeretesen kitölteni, s a lehető leggyorsabban viszszaküldeni.
