The Eighth Hungarian Tribe, 1986 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1986-09-01 / 9-10. szám

v<*l ezelőtt Ábrahám, családjá­­ás cselédségé­vel együtt' elhagyta hazáját, .Jungen, új vidékre vehette a kis .csoppr^ot a jó isten, és Ábra­hám minden bizalmát a Min­denhatóba helyezte, engedel­mesen követte az isteni taná­csot és vezetést. Hasonlóképpen, a mi ős­­szüMnk is idejöttek, idegen helyre, idegen országba. Jöt­tek, kevés készülettel,, kevés holmival, kevés tapasztalattal, új életet kezdeni. Ha vissza­nézünk a száz éven keresztül, nem is tudjuk elképzelni, hogy milyen hatalmas hitre és biza­lomra, valamint az isteni Gond­viselésre volt szükség. Sok fá­rasztó munkával, fájdalmas szenvedéssel küszködtek az el­ső, éveken át, de bátran emlé­kezetükben tartották a jó Is­ten iránti kötelességüket; és áj­­tatos családi és egyházi imád­sággal követték a mindenható Isten irányítását és tanácsát. A hosszú évek alatt meg is lett az isteni áldás ... Dicseke­­dés nélkül mondhatjuk, hogy ez most igazi valóság, mert nemcsak tanúk vagyunk, ha­nem a bizonyítás is. Egy évszázad óta negyven család jött ide, erre az elrejtett vidékre. Ma, azoknak a csalá­doknak a gyermekeiként, uno­káiként jöttünk ide, nemcsak Észak-Amerikából, de az egész világ legtávolabbi sarkaiból Ez a bizonyíték az első kapos­vári és esterházy letelepedők­nek, hogy Isten megáldotta őket. De nem csupán számokról beszélünk és dicsekédünk, ha­nem a közülünk valókról: pa­pok; szerzetestestvérek, apá­cák, orvosok, tanítók, ügyvé­dek és egyszerű emberek, akik szinte az egész világban nagy befolyással élnek és dolgoznak. Ez az alkalom okosad ne­künk az örvendezésre és a hála­adásra. Ezen a napón és min­dig, magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk, és mert örök­ké szeret minket. Vallásújhodás Magyarországon A kiváló brit hírma­gazin, az Economist tu­dósítója írja Magyar­­országról a következő­ket: A Budapesttől észak­ra, a Duna partján fek­vő festői Nagymaros község templomában félévenként kb. 2 ezer többnyire fiatalabb em­ber és gyerek gyüleke­zik Magyarország min­den részéből. Ezek egy új katolikus vallásos mozgalom tagjai. Össz­létszámúk talán dupla ennyi lehet, kb. 4 ezer. Nevük nincs (a név­adás mégjobban kihív­ná a betiltás veszélyét!) kis 10-től 30 főnyi cso­portokba verődnek or­szágszerte és ezeknek a sejteknek szövevénye képezi mozgalmukat. Nagymarosi nagy­gyűlésük imával és zsol­tár énekléssel kezdő­dött, karmesterük egy fiatal pap volt, aki gi­táros vallásos rock­muzsikát komponál sza­bad idejében. Egy népszerű buda­pesti szónok tartotta a prédikációkat és a meg­jelentek ezután egyen­ként elmondták élmé­nyüket, azt, hogy ho­gyan találtak az Istenre. A gyülekezet olyan nagy, hogy nem fértek be a nagymarosi temp­lomba, a kintrekedt tö­meg, a closed circle te­levízió képernyőjén ke­resztül követte azt ami a templomban történt. 2-3 órás vita után misé­vel végződött az össze­jövetel, amit az érsek cerebrált. Ez az országos moz­galom a Magyar Püspö­ki Kar-ból különféle re­akciókat váltott ki, több vagy kevesebb rokon­­szenvvel fogadták a ma­gyar főpapok a jelensé­get. A jelen nagymarosi összejövetelen semmi olyan nem történt, amit a Kádár-rendszer kifo­gásolhatna. Noha Nagy­maros az építendő és az erősen vitatott Duna­­gát közelében van, er­ről a témáról egyetlen szó sem esett. Valamint arról sem, hogy az 1956- os forradalom 30. évfor­dulójához közeledik az ország. Amiről igenis szó esett az ártatlan vallási kér­dés volt, a nem-pap pres­biterek szerepe az egy­házban. Egyenruhás rendőrt nem lehetett látni a kö­zelben. Civilben azon­ban alighanem több rendörkém akadt, az a néhány hívő, aki magnóra vette az el­hangzottakat!” A mintegy 4 ezer fő­nyi mozgalmat, a június 30-án elhalálozott Lékay László bíboros, — nem túl nagy lelkesedéssel, de pártolta, — éspedig azért, mert megújítot­ta Magyarországon a vallásos érzelmet és se­gített a prímásnak a paphiány enyhítésében. Magyarországon jelen­leg csupán 2.400 katoli­kus pap van és ezeknek fele túl jár az ötvenen. Lékay prímás rábe­szélte Miklós Imrét, az egyházi hivatal ,.dör­zsölt” vezetőjét arra, hogy az állam hunyjon szemet a mozgalom fe­lett. De a vallásmegújho­dásnak van egy nagyobb csoportja, ennek neve is van és vezetője is. Veze­tője Bulányi György a 67 esztendős piarista, aki régóta szálka a rend­szer szemében, az 1950- es években 8 évi börtön­re ítélték. Bulányinak kb. 5 ezer fiatal követője van. Kö­zöttük sok a pacifista, akik inkább a börtönt választják, mint a kato­nai szolgálatot. Az egyházi hivatal, a Magyar Püspöki Kar se­gítségével igyekezik le­törni Bulányi György „Bokor” nevű mozgal­mát. A püspökök a Vatikán­nál azzal vádolták Bulá­nyi atyát, hogy nem fo­gadja el fennhatóságu­kat, és tévtant hirdet. Mindeddig azonban a Vatikán vonakodott dön­teni ebben az ügyben! Bulányi követői sze­rint, az aki a tévtan hir­detésével vádolja őket nem más, mint Miklós Imre, az egyházi hivatal vezetője. Amíg a simulékony Lékay volt Esztergom érseke és a prímás, a kisebb csoport és az ál­lam között kompromisz­­szum jött létre. Csupán a „Bokor” mozgalom került szembe a rend­szerrel. Lékay valószínű utó­daként, Páskai László érseket emlegetik, az 59 esztendős volt Fe­­renc-rendi szerzetest, aki energikus ember hí­rében áll és kevésbé haj­lamos a kompromisz­­szumra, mint volt Lékai László. Kérdés az, hogy egy újabb és erélyesebb prí­más nem okozna-e ne­hézséget a sejtmozga­lomnak? Page 7

Next

/
Thumbnails
Contents