The Eighth Hungarian Tribe, 1984 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1984-05-01 / 5. szám
1 WA SS ALBERT: Míg minden út zágon felé mutat... Újra meg újra halljuk a kifogást: „nem veszek részt semmiféle magyar megmozdulásban mert egyebet se tesznek csak veszekednek! Mindenki a maga útján akar járni és hazaárulónak nevezi azt aki más véleményen van.” Micsoda semmirevaló módja ez annak, hogy kivonjuk megunkat a közös felelősség-viselés terhe alól! Restségünket sértődéssel, fukarságunkat a farizeusokra emlékeztető álszenteskedéssel takargatjuk. Hogy sok, hasznosabb dolgokra felhasználható időt pazarolunk fölösleges veszekedésekkel, ez igaz. De valóban a „magunk útján” járunk-e valamennyien, avagy mindössze különböző utakon próbáljuk megközelíteni a közös célt? Ideje, hogy komolyan szembe nézzünk ezzel a kérdéssel. Aki figyelemmel kisérte az utolsó húsz esztendő magyar tevékenységeit itt az amerikai kontinensen, annak látnia kellett, hogy azok a kevesek akik szívükön viselik a magyar nemzet jövendőjét és az elszakított részeken szenvedő magyarok sorsát és tenni is igyekeztek valamit (s akik a valóságban mindössze egy szégyenteljes egy százalékát ha képezik a másfélmilliót is meghaladó létszámú u.n. amerikai magyarságnak) ezek a cselekvő magyarok nem ezerféle módon igyekeznek megközelíteni a célt. hanem mindössze három különböző irányból, három különböző módon. 1.) Vannak azok. akik magyarságuk és a magukkal menekített magyar nemzeti eszmények megőrzése utján kívánják szolgálni az egyetemes magyar jövendőt. Ezek mereven elzárkóznak úgy a befogadó ország szellemi és politikai életétől, valamint attól ami ma orosz parancsra és a kommunizmus jegyében odahaza folyik. Hitük, reményük és munkásságuk alaptétele az. hogy előbb vagy utóbb eljön az idő amikor a magyar nemzet valamiképpen fölszabadul az elnyomás jármából és akkor az idekint megőrzött lelki és szellemi kincseket, a magyar múlt örökségét. haza lehet vinni, hogy tartalmat adjon az újjá születő országnak. Page 20 Bár a maguk zárt világában elhangzó beszédeket, bármilyen értékesek legyenek is azok. nem hallja meg senki mert hiszen légüres térben nincs hang - igyekezetük mégis tiszteletre méltó, mert a magyarságon belül igyekeznek megőrizni egy magot, melyből valamikor, visszaültetve azt az ősi földbe, tölgyfa nőhet újra. Azonban ennek a „valamikor”-nak a bekövetkezését, elszigeteltségünk miatt, sajnos nem vihetik előbbre. 2. ) Az utóbbi években ugyancsak megnövekedett azoknak a száma kik nem bíznak már a Nyugatban s ott keresik a jövendőt ahol a hatalmat látják: Moszkvában és Budapesten. A kisebbségi sorba taszított és kultúrörökségükért élet-halál harcot folytató erdélyi, felvidéki és délvidéki magyarok létének és jövendőjének biztosítását tehát a Kádár-kormánytól és ennek a kormánynak a gazdájától: a Szovjetuniótól igyekeznek kikönyörögni és kiravaszkodni. mint ahogy őseink próbálták annak idején Istambulból. Ezek az egyébként derék és jószándékú magyarok odáig mennek néha. hogy Kádárt Deák Ferenchez hasonlítják és megfeledkeznek arról, hogy az öreg Deák soha egyetlen magyart sem küldött a bitófára. Azt se veszik figyelembe. hogy az 1866-os kiegyezés a császár és a magyar nemzet között nem csak visszaállította az alkotmányos királyságot és felelős parlamentet az akkori nyugati korszellemnek megfelelően. de kitakarította az országból mindazokat akik a szabadságharc leverése után magyar hazafiak százait mészárolták le vagy vonszolták kegyetlen rabságba. Aki akár Kádáréktól. akár az oroszoktól ilyesmit vár. az gyermekálmokat kerget. Kétségtelen azonban, hogy egy mértékletes és jóindulatú közeledés nem a magyar kormány hanem a magyar nép felé valamint óvatos és okos diplomácia Moszkva irányában, nagy mértékben hozzájárulhatna úgy az erdélyi mint a felvidéki magyarság helyzetének ideiglenes megkönnyítéséhez. 3. ) Végül itt vagyunk azok. kik makacsul hisszük még mindég, hogy a Magyar Haza. vagyis a Kárpátok medencéje. Európának, tehát a Nyugatnak szerves rész. úgy kultúrája, mint történelme és gazdasági adottságai alapján is és hogy a Nyugat, saját jól felfogott érdekében, elébb-utóbb rá kell döbbenjen erre a tényre. Minden olyan munka tehát amit ebben az irányban kifejtünk, idegen nyelvű előadások, újságcikkek, folyóiratok és ismeret terjesztő könyvek által, sietteti annak a pillanatnak a bekövetkezését amikor a nyugati hatalmak fölismerték a Kárpátmedence fontosságát és egy adandó világpolitikai alkalom felhasználásával, esetleg minden vérontás nélkül is. viszszaállítják azt az országot, mely az államalkotó tehetséggel megáldott és szabadságszeretetéről, igazságtiszteletéről már annyiszor bizonyságot tett magyar nemzet vezetése alatt biztonságot és jólétet nyújtó szabad hazája lehet újra minden ott élő nemzetiségnek. Vannak akik emiatt ostoba és veszedelmes revizionistáknak neveznek bennünket, pedig valójában mindössze istenhívő optimisták vagyunk. Hiszünk abban, hogy különböző ajkú emberek békés együttélése lehetséges és megoldható. de csak magyar vezetés és irányítás alatt. Mert ha ez nem így lenne, akkor ma nem élnének románok Erdélyben. szlovákok a Felvidéken és szerbek a Bácskában. Az ők mai módszereivel élve, különösen azokban az időkben amikor még sem hírszolgálat sem szervezett embervédelem nem létezett kipusztíthat^uk vagy elmagyarosíthattuk volna ezeket a kisebbségeket egy rövid évszázad alatt és ma nem is tudna róluk a világ. Ez hát a három út. Mindhárom tisztességes, jószándékú és magyar. Egymás ellen uszítani ezt a három csoportot megbocsáthatatlan bűn s aki ezt teszi, az nem magyar de idegen érdeket szolgál. Mindegyik útnak megvan a maga létjogosultsága és helye az összmagyarság mai világpolitikájában. Olyan ez a három együtt mint Neptun isten tengerisárkányt ölő háromágú szigonya. Mi teszi azzá'.’ A szigony minden ága a külföldre sodródott magyarság mindhárom útja akárcsak a hajdani csillag: Zágon felé mutat. S míg minden út Zágon felé mutat, addig nem lehet civakodás. ellenségeskedés. gyűlölködés közöttünk csupán összetartás és együttműködés, mert hiszen mindannyian magyarok vagyunk és a magyar jövendőt tartjuk szem előtt. Mindegyikünk a maga hite és módja szerint de ugyanazt a magyar jövendőt!
