The Eighth Hungarian Tribe, 1984 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1984-05-01 / 5. szám
A Kárpát-Duna Medence Egysége Pár héttel ezelőtt Wass Albert utat mutatott részünkre. Cikkének két részét idézem: „A Kárpát-medence történelmi, gazdasági, kultúrális és politikai egységének a visszaállításán kell dolgoznunk” — „Világos tehát, hogy a második lépés nem lehet egyéb, mint a Kárpátmedence Isten adta és évszázadok során kipróbált és jól bevált egységének a meghirdetése és bizonyítása.” Elfogultság nélkül meg kell állapítanunk, hogy már az Árpádok óta többnemzetiségü állam és nép vagyunk, de a Kárpát-medence nemzetiségei, — beleértve a magyarokat is, — hosszú évszázadokon keresztül jól megfértek egymással. Tudtak eredményesen együttdolgozni. Tudjuk, hogy már az Árpád magyarság talált ott hun, avar, bolgár, sót germán és szláv, talán dák maradványokat is, akikkel egyesültek. Az évszázadok folyamán még többen jöttek és mindenki otthonra talált. Nemcsak otthont, de hazát is, hiszen a legnagyobb egyetértésben vállvetve harcoltak együtt a magyarok, a kunok, a székelyek, a jászok, a horvátok, vendek, ruszinok, szlovákok, germánok és románok is. Csak gondoljunk arra, hogy volt-e nemzetiségi különbség Dózsa György parasztseregében, vagy az azt leverő királyi seregekben? Vagy milyen volt a %-os etnik megoszlás May. 1984 Hunyady János, vagy Mátyás király seregében? Nem együtt harcolt-e a Kárpát-medence függetlenségéért a horvát származású Frangepán, vagy a Zrínyi család? Vagy hány % volt Rákóczi Ferenc seregében a ruszin, a szlovák, a magyar, a felvidéki német, vagy az erdélyi román? Hány % volt a magyar és a szerb Bocskay hajdúiban? Tett-e valaha is nemzetiségi különbséget a kárpátmedencei lakosság akár jóban, akár rosszban, beleértve a magyarságot is, a kárpáti hazához hü, sőt még sokszor a hűtlen lakósok között is? Tett-e Kossuth és a 48-as szabadságharcosok a jobbágyfelszabadítási és az alkotmányozó törvényjavaslatban nemzetiségi különbséget a magyarok és a más nemzetiségűek között? Származott-e valaha is hátránya a különböző felekezetű papságnak, beleértve a főpapságot, a főurakat, a tudósokat, az iparosokat és az üzletembereket azért, mert Zápolya Jánosnak, Pallavichinek, Odeschalchinak, Kabdebó Ferencnek, Chernok Jánosnak, Zadravecz Istvánnak, Prohászka Ottokárnak, vagy Damjanics Jánosnak hívták? Avagy más magasrangú katonának, politikusnak, esetleg ipari, vagy üzletembernek, mert nem magyar eredetűek voltak? Mindaddig míg külföldi nyomás nem kényszerített bennünket, mi volt a különbség Bethlen István, Homan Bálint, Keresztes Fischer, vagy akár Weiss Manfred, Goldberger, vagy akár Rózsahegyi Kálmánnak hívták is őket? Nem volt-e szinte egyedüli — nem is követelmény — de óhaj, hogy hűek legyenek a Hungária állameszméhez? Ma azonban már ott tartunk, hogy majdnem mindnyájan ellenkezünk egymással, sőt talán gyűlöljük is egymást. Kérdezhetnénk hogyan történt ez, hogyan bomlott meg ez a Kárpátmedencei Egység, a Hungária Szellemiség? Én azt hiszem Mohács után kezdődött, amikor elveszítettük az önbizalmunkat és idegen segítség után néztünk. Az idegen pedig akár német, akár torok, akár orosz, akár más csakis a saját érdekét nézi és így mindig az idegenek ugrasztottak egymással szembe. Ezzel szemben évszázados tapasztalat bizonyítja, hogy a nemzetiségi ellentétek csakis akkor simultak el, midőn a kárpátmedencei nemzetiségek egymásra találtak és öszszefogtak. Látnunk kell azt is hogy különösen 1867 óta ütöttük egymást. Most ne kutassuk ki adta az első pofont. Tudom, nehéz, ezt kérni mindkét oldalon, de a cél érdekében felejtsük el a sok ok, vagy oknélküli ellenségeskedést, kegyetlenkedéseket, gyűlölködést, hiszen mindegyikünknek van megbocsátani valója. Adjunk fehér lapot egymásnak, kezdjük elölről és fogjunk öszsze. Tudom, hogy'évtjzedes ellentéteket magyar és magyar, vagy magyar és nem magyar között nem lehet egyszerre jóvátenni, de kezdjünk végre tárgyalni. Ne próbáljuk egymás politikai véleményét, vagy meggyőződését egyszerre megváltoztatni. Tűzzünk ki egyelőre egyetlen célt, a Kárpátmedence egységének a helyreállítását. Egy olyan restituciót, ahol minden őslakos egyenlő jogokkal és egyenlő felelősséggel rendelkezik. Legyen Hungariás magvar, német, szlovák, ruszin, román, szerb stb. Ha kell még egy közös adminisztrációs nyelvről is lehetne beszélni, mint a latin volt a régi időkben, de akarjuk mindannyian az évezredes egységű Kárpát- Duna Nagyhazát. Csatlakozzunk Wass Albert felhívásához. Csatlakozzunk a tárgyalásokhoz. Hívjuk úgy a magyarokat, mint a többi nemzetiség reprezentánsait is. Hívjuk az összes felekezeteket, hívjuk a világban szétszórt emigránsokat, hívjunk mindenkit,, akit érdekel ez az egységre törekvés. írjunk, tárgyaljunk, tisztázzuk a kívánságokat, az elképzeléseket és a fogalmakat és, ha megegyeztünk abban ami a cél elérésére a legalkalmasabb, azt követeljük a Wilsoni elvek Page 21 i
