The Eighth Hungarian Tribe, 1983 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1983-02-01 / 2. szám
February, 1983 THE EIGHTH HUNGARIAN TRIBE Page 17 őrei, barátságosak, jámborak, szépen énekelnek és táncolnak. A képernyőn a legfelsőbb bíróság tagjai, papok, színészek, újságírók ezt bizonygatják. A képernyő-világ hat, Joe és Bili az idegorvoshoz jár. Portréjuk természetesen elnagyolt. Karikatúra, ahogy négy hónapos amerikai utamon sebtiben állt össze. Az igazság valahol ott bújik meg benne, hogy Amerikában nem is Vietnam és a néger-kérdés a nagy probléma, hanem az a kórtünet, amely természetszerűleg a világ legjobban gépesített, automatizált országában jelentkezik először: hol találja meg helyét Joe és Bili, az ember a gondolkodó gépek, az autók, a képernyők világában, vagy megsemmisül a régi társadalom, amely emberi igényekből, egyéni kezdeményezésből, egyedi véleményekből épített szabad, gazdag és boldog világot? Joe és Bili bezártsága, borzongása figyelmeztetés, az egyedeire bomló társadalom közönyös a világgal szemben és szabad prédája egy másiknak, mely ötven éve ugyancsak nem igényli a gondolkodó embert, de határozottam, céltudatosan építi saját világát. Amerika esetében nincs történelmi analógia, s még az is csak hangzatos frázis, hogy rövid történetében még nem élte át az ellenség dúlását, a korszerű háború totális borzalmát, csak katonák életét adta más népek szabadságáért, de békés polgárait sohasem gyilkolta külső ellenség, városait nem pusztította el szőnyegbombázás, nem tudja mi a háború, a nemzeti, népi tragédia. Mindössze a sors ezt a nagy népet teszi először próbára, hogy megoldjon valamit, amivel a világtörténelemben eddig még senki sem találkozott: az új mechanizált életben találjon helyet Jóénak és Bilinek, a többi ember között, hogy necsak az autóból és a képernyőből ismerjék a világot. Nemcsak politikusok, tudósok, papok, katonák keresik az új utat, hanem maga az élet is. Az új, eddig ismeretlen igények, lelki tartalékok olyan társadalmi szerkezetet igényelnek, ahol az ember a gép gazdája maradhat. Amerika nem történelmének alkonyán, hanem küszöbén áll. Most bontja le a régit, a gyorsan, hevenyészetten összeeszkáltat, az emberi összekötő szálak nélküli “business” életformát és építgeti az újat, ahol Joe és Bili nemcsak az autóból nézi a filmet, keresi az Istent, s nemcsak a televízióban látja a másik embert, a másik népet, Európát és az egész életet. GÁBOR ÁRON eltávozott az élők soraiból Saarbrückenben 1982. december 28-án, A jó Isten adjon neki örök nyugodalmat! A Szibériát megjárt magyar újságíró, aki 15 évet töltött a Szövetunióban rabságban — börtönben- halál és kényszermunkatáborokban — megtért őseihez, az ágyúöntőkhöz. Gábor Áron 1911-ben született és miután elvégezte a jogot — újságíró lett. Vérbeli tudósító volt, ez már az első könyvéből is kitűnt, amit mint haditudósító írt „Túl a Sztálin vonalon” címmel és amiért halálra ítélték a szovjet megszállók. Hogy mit tartalmazott a „Túl a Sztálin vonalon” című könyv? A szovjet nép embertelen sorsát. És még valamit: ezeréves Európa szolgálatunk ősi hagyományait, amit a szovjet fegyverekre támaszkodó magyarul beszélő kommunisták — nem tudtak elviselni és megbocsájtani. De ezenkívül emléket állít a magyar katonának. A magyar katona történelmi feladatát tárgyalja, ami ezer év óta azonos: megvédeni Nyugatot, Kelet barbár támadásai ellen! A háború után a könyvét zúzdába küldték. — Áront pedig, — aki mint Vöröskeresztes tudósító szedte össze hónapokon át a bevagonírozott katonák és civilek utolsó üzenetét, amiket családjukhoz és szeretteikhez intéztek, mielőtt eltűntek véglegesen a haláltáborokba — mígnem egy szép napon ö is sorsukra jutott és őt is Szibériába hurcolták. Sorsáról nem tudott többé senki. De kit érdekelt akkoriban egy eltűnt újságíró sorsa, mikor még a nagy Wallenberg, a svéd diplomata, aki az üldözöttek ezreit mentette meg — sorsa sem érdekelt senkit? Gábor Áron 15 évet raboskodott a Szovjetunióban. És amikor végi 3 15 év után hazakerült — idegen maradt otthonában is: szovjet állampolgársággal, magyar szívvel. Gábor Áron végleg letette a vándorbotot. Illetve nem ő tette le, hanem egyszerűen kicsavarta kezéből, a mindnyájunknál erősebb és erőszakosabb hatalom: a Halál. Évek óta betegeskedett. Tizenöt évi szibériai rabság még a legerősebb szervezeten is kifog. Mint a szú lassan elemésztette. Örökké bolygó lelke ott száll már valahol a szibériai hómezőkön és talán keresi az idegenbe hurcolt Nyolcadik Törzs hőseit, akik a fagyos hótakaró alatt alusszák örök álmukat, és nem láthatják többé szeretett hazájukat, sem családjukat, sem barátaikat. Talán Összeszedi őket mint, egykori elődje, Csaba királyfi és visszavezeti a néma hadsereget Székelyföldre, ahol egyre nehezebb körülmények közt élnek a nemzethalálra ítélt székely testvérei. Chicago és Környéke
