The Eighth Hungarian Tribe, 1983 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1983-10-01 / 10. szám
Page 18 THE EIGHTH HUNGARIAN TRIBE October, 1983 ŐSI MAGYAR MESTERSÉGEK Ember és foglalkozás, mondhatnánk úgy is, mester és mesterség életre halálra kötődnek egymáshoz. A mesterség azonban többnyire túléli a mestert. . . Mégsem beszélhetünk halhatatlan mesterségekről. Vannak közöttük szívós, ma is jó erőben levő mesterségek, amelyek évezredek viharait is átvészelték. Másokat viszont nyomtalanul elnyelt a történelem, a technika, a divat fejlődése. Hová lettek például az egykor nélkülözhetetlen fegyverkovácsok, a damaszkuszi és a toledói pengék mesterei? Hová lettek a bozontos szakállú kódex-másoló barátok, a gyöngyös párta- és főkötővarrók, vagy a bölcsek kövét kereső alkimisták? Róluk ma már csak kihűlt szerszámaik, múzeumokban őrzött műveik beszélnek. Nemcsak a mesterek, de a mesterségek is a lét törvényeinek árnyékában élnek: megszületnek, felnőnek, némelyek összeházasodnak — az étekfogóból és a pohárnokból pincér lett —, mások elválnak — az egykori borbély-felcser ma fodrászként és orvosként egzisztál —, s sokan lassú léptekkel lelépnek az élet színpadáról. Ma is vannak olyan mesterségek, amelyek már kuriózum-számba mennek. Ezek közül választottunk ki négy jellegzetesen magyart (a „Panoráma” négy egymás után következő számában ismertetjük őket): a kádármesterek, a szíjgyártók-nyergesek, a mézeskalácssütők és a szűrszabók ősi, de létüknek immár alkonyába hajló foglalkozását. Őrizzék munkáikon, a látogatókra tett hatáson túl e lapok is mesterségbeli tudásukat, kézügyességüket és fantáziájukat. Boroshordók mesterei Egy fenyőfa hordót is találtak a régészek Aquincumban, a Budapest területén feltárt római városban. Hogy mit szállítottak a hordóban, ma már nem tudni. Csak azt tudjuk, hogy a tartalma vámmentesen érkezett a II. segéd-légió kórháza részére. Erről tanúskodik az egyik dongájába beégetett bélyeg: Immune in R(ationem) Val(etudinarii) Leg(ionis) II. Ad(iutricis). Az egykori római provinciában a honfoglaló magyarság fejlett szőlökultúrát talált. Első királyunk, Szent István már 1015-ben hat kádármestert rendelt a pécsváradi apátság birtokaira, s a tihanyi kolostor alapítólevele is — 1055-ből — két kádármestert említ.
