The Eighth Hungarian Tribe, 1983 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1983-09-01 / 9. szám
September, 1983 THE EIGHTH HUNGARIAN TRIBE Page 19 HARASZTI ENDRE: Újabb Durva Történelemhamisítás, — Újabb Román Provokáció! A Küldemény és a Levél. Még alig múlt el a magyar felháborodás visszhangja Ion Lancrajan román “író” Cuvint despre Transilvania (Gondolatok Erdélyről) c. uszító tartalmú könyve miatt, — máris itt van a soronkövetkező szemfényvesztés, az úgylátszik gondosan időzített történelemhamisítás és provokáció. A történelemhamisításnak — nyilvánvalóan — kettős célja van: (1) a romániai ifjúságba agymosásszerüen, mélyen bele akarja Bukarest építeni a románság “magasfokú intelligenciájába” vetett “hitet” s azt, hogy mindenki afféle “jöttment” volt Erdélyben, — csupán a románok jelentették a többezeréves állandóságot és kultúrát. (2) A másik cél: a románok éppoly jól ismerik a nyugati hatalmak iskolarendszerének gyengéit, mint mi; következésképpen jól látják, hogy a silány történelemoktatás hézagain átcsusztathatnak jó adagnyi fejetetejére-állított dolgot, félrevezetést, hamisítást, kiagyalt tényeket és statisztikákat; — mindig lesz diák, — sőt tanár, — aki el is hiszi azokat. Az agymosás íratlan törvényét jól megtanulta Bukarest Hitleréktől is, Sztalinéktól is; tudják, hogyha egy nemlétező elképzelést a tudatlan, vagy félmüveit tömegeknek állhatatoson, éveken keresztül ismételgetnek, akkor a monoton hazugságok sorozatából előbb-utóbb lexikonokba, “szakkönyvekbe” iskolakönyvekbe kerülő “tény” válik. A cinikus új meghatározás szerint nem az a “történelmi tény”, ami valóban megtörtént, hanem az, amit a megdolgozott közvéleményt tényként elfogad. Erre épül a román “történelem”, erre épül az elrabolt Erdélyt görcsös igyekezettel megtartani akaró s a cél érdekében mindenre kész román elszántság. A tájékozatlan, vagy könnyen felejtő olvasó tájékoztatása, vagy emlékezetének felfrissítése végett, bevezetőm kiegészítéseképpen még elmondom, hogy az Amerikai Magyar Szépmíves Céh (Florida) évtizedek óta küzd a román történelemhamisítás ellen. E küzdelemben e sorok írója is — több könnyvei — tevékenyen résztvett. Egyik könyvem, az Origin of the Rumanians: Vlach Origin, Migration and Infiltration to Transylvania címmel a Patria Publishing által lett nyomva; tehát ugyanaz a magyar nyomda hozta napfényre azt, mint amelyik a torontói Magyar Élet kiadója. Az Ottawába delegált bukaresti követség természetesen megdöbbenve vette tudomásul a történelmi igazság — őket olyanannyira zavaró — megnyilvánulását és megdöbbenésük fokozódott, mikor megállapíthatták, hogy a könyv nemcsak Észak-Amerika egyetemi és városi könyvtárainak polcán jelent me, de hasznos kézikönyvévé vált a Bukarestbe delegált amerikai- és kanadai követségnek is. Bukarest a fogát csikorgatta és az adott alkalomra, — visszavágásra — várt. Ez az alkalom, úgylátszik most elérkezett. A Magyar Élet az alábbi szövegű levelet kapta oz ottawai Román Követségtől: “Dear Sir, I have the pleasure to send to you the true history of Transylvania, my native land. As you’ll see yourself, there are many differences between this scientific history and the booklet printed at your house in 1979 by the moderator (?) Géza Wass de Czege. Yours sicerely; George Baltec, Counsellor.” A levélhez súlyos kötet volt csatolva. A Magyar Élet szívességéből, illetve megbízatása folytán a kezembe került: tanulmányozás és kritika végett. Előkelő, fekete kötés, a fekete alapból kivíllanó arany betűk: A History of Transylvania. Felületes szemléletre, a könyv úgy néz ki, mint valami “biblitz”. A kiadók nyilvánvalóan azt az előzetes impressziót kívánták kelteni az olvasóban, hogy már az olvasás megkezdése előtt az érezze, hogy “bibliai igazságokat” tartalmazó müvet tart a kezében. A könyv írója: Stefan Pascu. A “mü” eredeti címe: Voievodatul Transiivauiéi és eredetileg, román nyelven “Clujban”, az Editura Dacia kiadóvállalat adta ki, méghozzá 1972-ben, majd újra 1979-ben. Az angol fordítás kiadására Bukerest az amerikai Wayne State University Press-t kérte meg, Detroitban. A könyv nem kevesebb, mint 58 térképet, illetve illusztrációt közöl. A felhasznált “forrásmunkák” 95 százaléka ugyancsak román író szüleménye. Több mint 300 oldalon próbálja elhitetni Pascu mester a jámbor olvasóval, hogy Erdély mindig román föld volt, — következésképpen az is marad. Feladatomnak éreztem, hogy alaposan áttanulmányozzam a könyvet és alkalomadtán angolnyelvü kritika jelenjen róla, illetékes helyeken. Mindazáltal, úgy érzem, hogy kötelességem magyarnyelvű tájékoztatást is adni róla, honfitársaim számára. Az író és a Könyv Kommentátora. Pascuról “a történetíróról” röviden a következőket tudom mondani: a romániai — propagandává süllyesztett —“történelemírás” egyik legismertebb alakja. Természetesen tagja a román Akadémiának és ezen túlmenően elnöke a “Történelemtudományok Csoportjának”. Igazgatója a kolozsvári “Történelmi és Régészeti Társaságnak”. Mindez azonban korántsem meríti ki a könyv írójának “dicsőséges múltját”; nemcsak a kolozsvári egyetem történelmi és filozófiai fakultásának dékánját tisztelték benne honfitársai, hanem a romániai “Nemzeti Bizottság” elnökét is, — egy olyan bizottságét, mely a román “történészeket” fogta díszes csoportba. Akinek még ez sem elég, az megtudhatja, hogy Pascu professzor a “történész-demográfusok nemzetközi bizottságának” és a “romániai történettudósok társaságának” is elnöke, aki számos müvei gazdagította Nagyrománia tudományos életét. A könyv elő-kommentátóra: Paul E. Michelson, aki egyben “bevezetőt” is írt a mü elé. Michelson professzor annak idején mint kutató Bukarestben szedte fel első tapasztalatait a román népet és “történelmet” illetően. A könyv amerikai kiadása (1982) idején történelmet tanított a Fort Wayne-i Huntington kollégiumban. Bizonyára Pascu és politikai megbízói nagy reményeket tákasztottak előkommentárja, ill. a bevezető szavakat illetően Michelson irányában. A könyvet egyébként D. Robert Ladd fordította ékes angol nyelvre. Egy különös bevezetés. Az a magyar — vagy amerikai — olvasó, ki homlokráncolva kezd bele Michelson előszavának olvasásába, — hamarosan kellemes meglepetéssel fogja tapasztalni, hogy
