The Eighth Hungarian Tribe, 1982 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1982-12-01 / 12. szám
December, 1982 THE EIGHTH HUNGARIAN TRIBE Pigc 21 lépéseket tett a svéd szövetség — legalább a jóindulatú svéd semlegesség — megnyerésére. 1581-ben már itt volt az ideje elkergetni a cári csapatokat Livóniából. Mikor a hadműveletek megkezdődtek, Rettenetes Ivánnak meg kellett tanulnia, hogy Báthory István Lengyelországa olyan kemény dió, melybe még az oroszoknak is kicsorbul a foga! Báthory mellett még a diplomata Zamoyski is szárnyakat kap s • kiváló generálissá válik. A lengyel-erdélyi haderőhöz csatlakozott litván csapatok (Jagelló Anna vitéz serege) is jól kivették részüket a csatákból; győzelmük szűkebb hazájuk tehermentesítését, észt, lett testvéreik szabadságát jelentette. A pénzügyi terhekből Lengyelországon kívül Erdély is kivette a maga részét. A Polotsk ostromára felvonultatott sereg létszáma 50 ezer fó volt. Itt a lengyelek-litvánok-magyarok mellé még György Frigyes herceg porosz csapatai is csatlakoztak. A hadsereg gerincét ezúttal is a 7500 főnyi magyar csapattest alkotta; — ebből 2400 huszár, 2600 gyalogos, 2500 embert pedig Báthory Kristóf küldött a csata előtt Erdélyből. A király nagy gondot fordított a tüzérség felszerelésére, kioktatására. Az oroszok fagerendából ácsolt várait rendre felgyújtották, lerombolták, s a tűzben előzőleg izzóra hevített ágyúgolyók kitűnő szolgálatokat tettek. Polotsk, ez a fontos észak-litván város ettől fogva, két évszázadon át a nyugati kultúra egyik fontos keleti végvára lett. Báthory jezsuita kollégiumot alapított itt. Adjuk át a szót most az egyik híres amerikai-lengyel történésznek: Aztán 1580-ban elfoglalt egy másik erődöt, Wielke-Lukit. 1881-ben behatolt eredeti orosz területre. A lovasság rohama majdnem elérte Moszkvát és Pakov városa lett bevéve!" (Oscar Halecki: Borderlands of Western Civilization. Ronald Press Co.. New York. 179. oldal.) Egészítsük ki ezt azzal, hogy Báthory taktikája az volt. hogy a hátráló orosz csapatokat nem hagyta egy éjszakára sem megpihenni. Szüntelenül szorította őket kelet felé. Wielke-Luki már a litván-orosz határnál volt, nem messze Novgorodtól. Említsük meg azt is, hogy a lengyelek 1930 után kiadtak egy bélyegsorozatot, mely külön, szép címletet szentelt Báthory Istvánnak, illetve a Wielke-Lukinál aratott győzelemnek. Az oroszok véres fejjel menekültek a lengyelmagyar haderő elől. Igazán nem sok hiányzott Moszkva elestéhez! Rettenetes Iván cár láthatta, hogy “szent” Oroszország teljesen romokba ne hulljon. Bár az orosz államvalls — Szent Vladimir óta — a bizánciorthodox volt ---- a cár váratlan fordulattal a római pápához fordult közvetítésért! Amíg a cári követek és Római megbízottai lassan, vontatottan tárgyalásokba fogtak, addig a cár véres verejtéket izzadott. Báthory István dicsőítésétől visszhangzott Lengyelország! Jan Kochanowski (1530-84), ez a mi Balassi Bálintunkhoz oly sokban hasonló lengyel poéta, az irodalmi lengyel nyelv megteremtőinek egyike, ezúttal a klasszikus latint használta ódájában királya glorifikálására. Klonowitz és Sep-Sarzynski költők is megírták dicsőítő ódáikat. A magyar költők közül Cserényi Mihályt és Hunyadi Ferencet kell megemlíteni. Az utóbbi a király udvartartásához tartozott és személyes hálája is hozzájárult történelmi elragadtatásához; annak idején a király segítségével szerzett Páduában humanista diplomát. A dicsőítések közül szeretném megemlíteni Marcon Kromer warmiai püspököt, ki többek közt ezt mondta: ....Az országban Báthory több mint király. Vélemény-nyilvánításban több, mint szenátor. ítélethozatalban több, mint jogász. A hadseregben több, mint fővezér. Az ütközetben több, mint katona. Az ellentétek elviselésében több, mint férfi. Éppenúgy a sértések megbocsátásában is. A közszabadság megvédésében több, mint civis. A barátság megtartásában több, mint barát!” A forrásművek egyrésze Balassi Bálint személyét is Báthroy oroszok-elleni háborújába teszi. Ez a megállapítás téves; Balassi valóban Báthroy krakkói udvarában volt 1576-ban, de onnan már 1577-ben hazatért s végezte a magyar végvári harcokban következett be, jóval imádott királya halála után (1594). Visszatérve a cár és a pápa közti tárgyalásokhoz, érdekes azt is megemlíteni, hogy egyes források XIII. Gergely pápában (1572-85) látják a kezdeményezőt. Hitelesnek kell elfogadnunk az orosz történetírók közül Vernadskyt: Báthory István fejedelem
