The Eighth Tribe, 1980 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1980-02-01 / 2. szám
Page 14 THE EIGHTH TRIBE February, 1980 MÓZSI FERENC IRODALMI ELŐADÁSA PITTSBURGH-BAN Mózsi Ferenc született Budapesten 1947-ben. 1970-ben hagyta el Magyarországot. Olaszországi tartózkodása után a belgiumi egyetemen folytatta tanulmányait. Az imaginista költészet hatott reá. Első verseskötetét 1974-ben. A képzelet kertjében címmel az Egyesült Államokban adta ki, melyet 1977-ben Földközelben című második kötete követte. 1975-től a Kanadai Magyar írók Szövetségének. 1977-től a Nemzetközi írószövetségnek (PEN Klub) tagja. Jelenleg Chicagóban él és dolgozik. Harmadik verseskötete Idegkötélen címmel a közeljövőben jelenik meg. 000 A pittsburgh-i Irodalmi Kör elnöke, Youngmayer Lajosné, Mózsi Ferenc kiváló fiatal emigrációs költőnket hivta meg előadónak októberi irodalmi estjükre. A tehetséges fiatal költő nagysikerű vetített képes, zenés előadást tartott a szép számmal megjelent közönségnek “Földközelben” címmel. A Kanadai Magyar írók Szövetsége utóbbi irodalmi pályázatán díjazott és kitüntetett legjobb alkotásokból Mózsi Ferenc következő verseit közöljük. WASS ALBERT ADJÁTOK VISSZA A HEGYEIMET! Regény (folytatás) Az úriember, aki magát magyarnak mondotta, nagyon szigorú lett erre és megkérdezte, hogy voltam-e katona a háborúban és én megmondtam neki, hogy voltam. Megkérdezte, hogy harcoltam-e a szövetségesek ellen és én azt feleltem, hogy harcoltam az oroszok ellen, amennyire csak tőlem tellett. Megkérdezte, hogy saját jószántamból harcoltam-e és én megkérdeztem tőle, hogy mit gondol, gazember gyáva senki vagyok-e én, aki elbuvik, amikor harcolni kell a hazáért és a szabadságért? Ekkor az úriember, aki magyarnak mondotta magát, kijelentette, hogy sajnálja, de háborús bűnösöket nem vehetnek föl a szervezet védelme alá és hogy én azok szerint, amiket bevallottam, háborús bűnös vagyok. Mikor a kapun kimentem, odajött hozzám egy másik magyar, akivel együtt ettem öt napig a híg levest és megkérdezte, hogy sikerült-e? És én megmondtam neki, hogy nem sikerült, mert háborús bűnös vagyok. Az ember nevetett erre és azt mondta, hogy nem lett volna szabad magyarhoz mentem, mert a magyarnak idegenben a legnagyobb ellensége mindig a magyar. Aztán, amig együtt mentünk az utcán, elmondta még, hogy azt a hatalmas nagy szervezetet az Egyesült Nemzetek hozták létre azért, hogy védelmébe vegye a hontalanokat és ételhez segítse őket és hatalmas pénzeket kap a szervezet erre a célra. Sok mindent mondott még az ember, de engem már nem érdekelt, mert láttam, hogy ez sem egyéb, mint egy olyan szándék, amelyik valahonnan nagyon fentről elindult tisztán, de elcsúszott a hazugság jegén és a gonoszság sarában bemocskolódott. Aztán jártam az országutakat. Itt-ott munkába álltam és ahol dolgoztam, ott elmondtam a velem együtt dolgozó idegeneknek: ez és ez történt velünk ott messze keleten. És mintezért valaki felelős. De az idegenek vállat vontak és azt mondták: nem érdekli őket. Minden rosszért a háborús bűnösök voltak felelgsek, de azokat összefogták már és kivégezték. És így most már nem felelős senki, azok közül, akik még élnek. De én nem hittem el azt, amit ezek az idegenek mondtak. Én azt hiszem ma is, hogy a háborús bűnösöket és a népek ellenségeit nem szedték eléggé össze. Nem nyomozták ki őket minden oldalon még. Mert nem tudom elhinni, hogy a föld népeinek valamennyi ellensége a legyőzőitek közé bujt volna meg. Itt-ott munkába álltam, de aztán mentem tovább. Az apostolokat kerestem még mindég, akikről a pap szólott. Akik az igazságért, a szabadságért és az emberi jogokért küzdenek, azokat az apostolokat. Két év is eltelt így és nem találtam meg az apostolokat. Félelem fogott el néha, rettenetes félelem. Hogy talán nincsenek is apostolok. Hogy talán hiába várnak azok ott a Butka barlangjában, a kovács, meg a pap, 000 139
