The Eighth Tribe, 1979 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1979-04-01 / 4. szám

Page 14 THE EIGHTH TRIBE April, 1979 Részletek Eszenyi László könyvéből*. Az Amerikai Függetlenségi Háború Magyar Hősének, FABRICY KOVÁTS MIHÁLY Huszárezredesnek Élete és Hősi Halála 1779 május 11-én az angol királyi haderő déli csoportját órák választották el attól, hogy a felkelők legfontosabb kikötőjét, a Dél-Karolinában fekvő Charlestont puskalövés nélkül vegyék kézbe. Egy maroknyi, nagyrészt európaikból álló ame­rikai harcegység haláltmegvető bátorsággal végrehaj­tott támadása azonban elütötte a briteket a biztosra vett könnyű sikertől. A Balaklavára emlékeztető vak­merő roham rendkívüli veszteségek elszenvedése után összeomlott ugyan az angol zsoldosok gyilkos sor­­tüzeiben, de az ütközet eredményeként Prevost tá­bornok elrendelte másnap a visszavonulást, Charles­ton még egy évig a felkelők kezén maradt s Sir Henry Clinton angol főparancsnok új hadászati elgondolása a felkelés déli irányból való letörésére meghiúsult. Ma már egyre több művelt amerikai tudja, hogy a Charleston-i halálroham a hires Pulaski Légió leg­­kimelkedőbb fegyverténye volt. Sajnálatosan keve­sen ismerik azonban Fabricy Kováts Mihály nevét, aki a Légió megszervezésében és kiképzésében orosz­lánrészt vállalt s végül a Légió ezredes-parancsnoka­ként a Charleston előterében lezajlott ütközetben éle­tét áldozta az Egyesült Államok függetlenségéért és az amerikai nép szabadságáért. Úgy érezzük, hogy kiváló katona elődünk emlé­kének és az amerikai magyarság jóhirének tartozunk azzal, hogy az Egyesült Államok születésének 200. évfordulóján életének és hősi halálának részletes történetét ismertetjük. • mm Kováts Mihály ifjúságáról nagyon keveset tu­dunk. Az első hiteles adat arról szól, hogy 1774-ben, alig húsz esztendős korában önként jelentkezik katonai szolgálatra a jász-kun huszárezrednél. Szülőföldjének leírásával és népe jellemzésével nagy vonásokban kívánunk képet adni arról a hát­térről, melyből tüneményes katonai pályafutása ki­indul és későbbi cselekedeteire fényt vet. Mert Kováts nagy-kun a javából, fajtájának minden erényével és fogyatékosságával. Az igazi kun a pusztán születik, nyeregben nő fel és verekedve hal meg. Ezért terem a Nagy-Kunságban a világ legjobb lovaskatonája: a huszár. * A könyv megkapható a szerzőnél: P.0. Box 34917, Wash­ington, D.C. 20034, vagy Bethlen Press, P.O. Box 637, Ligonier, Pa. 15658. Ára $6.00. 1724 augusztusában látta meg a napvilágot Kar­cagon, a hires Hortobágyi Puszta peremén. A 150 éves török dulás eredményeként megritkultak a te­lepülések s közöttük végtelenbe nyúló rónaság ter­peszkedik. Sehol egy domb vagy erdőfolt, melyen az arra utazó ember szeme megpihenhetnék. Helyen­ként hatalmas gulyák és szilaj ménesek törik meg a táj egyhangúságát, a falvak közelében kondák és juhriyájak legelésznek. Abban az időben még az állattenyésztésen a hangsúly, a földművelés másod­rendű fontoságú. A vagyont marhákban s nem hol­dakban mérik. A Kovátsok tehetős emberek kellett legyenek, hiszen a Bécsben lefolytatott pere végén a királynő maga intézkedett személyes vagyona vissza­adásáról. Amilyen nyílt és könnyen áttekintő a nagy-kun­­pusztaság, olyan egyenes, félelem nélküli és szóki­mondó a népe. Királyi pátens alapján minden kun nemesi előjogokkal rendelkezik. Kováts hányatott élete során semmi féle beosztásában nem mulasztot­ta el kidomborítani, hogy nemes ember és magyar. Egyik porosz katonai jelentését így írja alá: vKováts, azaz von Kováts, gondosan feltéve a vesszőt az “a” betűre a magyar írásszabályok szerint. A budai Ka­tonai Főparancsnokság jelentéseiben mint nemes Kováts őrnagy szerepel előnév nélküL Az 1777 január 13-án Franklin Benjáminnak írt levelét viszont így írja alá: Michael Kováts de Fabricy. Az általunk ismert geneológiai könyvek csak egy fabrici Kovács családot tartanak nyilván, de azok Zemplén megyeiek és nevük végét “cs”-sel írják. Kováts bizonyosan ugyanolyan fokú iskolázás­ban részesült, mint a korabeli többi nemes úrfiak. A Franklinnak írt remekbe fogalmazott levele nem­csak azt bizonyítja, hogy a latin nyelvet tanulmányai során alaposan elsajátította, hanem arra is utal, hogy latinul rendszeresen beszélt is, különben képtelen lett volna a rendkivül nehéz nyelvet a levélben mu­tatkozó színvonalon megtartani. Ez egyébként sem tartozott a ritkaságok közé, mivel a diéták és vár­megyék hivatalos nyelve latin volt mintegy tiltakozá­sul Bécs elnémesítő politikájával szemben. Sem eredeti rajz, sem festmény nem örökíti meg Kováts vonásait. Színes és kalandos élete számos művész képzeletét ragadta meg, de a róla készült festmények, szobrok és plakettek az alkotók képzele­tének termékei. Legtöbbet Finta Sándor amerikai magyar szobrászművészt foglalkoztatta Kováts alak­ja, ami avval is magyarázható, hogy ugyanarról a magyar pusztáról szakadtak át az Uj Hazába és mind­ketten kiváló lovasemberek voltak. Egy nagyobb mé­retű bronz domborművet, egy kisebb lovasszobrot és néhány plakkcttet mintázott meg róla. Finta mű-

Next

/
Thumbnails
Contents