The Eighth Tribe, 1979 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
April, 1979 THE EIGHTH TRIBE Page 15 A Kováts Mihály emlékkápolna Szinyén. 1936. vein mutatkozó tipikusan magyar arc aligha hasonlít Kovátshoz, csakúgy, mint Raskó Aurél művészi mellképe, mely egy feltűnően csinos, nagy bajuszé és szénfekete hajú kun férfit abrázol. Gray George amerikai festő örökítette meg egy nagyobb méretű vásznon azt a jelenetet, amikor a pennsylvaniai Bethlehemben a “Single Sisters” néven ismert protestáns rend főnökasszonya átadja a Légió lobogóját Pulaskinak. A csoporton szereplő egyik tiszt, aki más meggondolásokszerint is a mi hősünk kell legyen, feltűnő hasonlatosságot mutat a Raskó mellképen ábrázolt Kováts arcvonásaival és egyenruhájával. Magyarországon Galanthay-Glock Tivadar tábornok, történelmi festő és a Ludovika tanára örökítette meg a híres Charleston-i lovasrohamot egy nagyobb méretű festményen, amelynek sorsáról sajnos közelebbi adat nem áll rendelkezésére. Amerikai magyar művészeink alkotásai közül Bényey Zoltán pompás festménye és Takács Pál rendkívül magkapó modern szobra emelkednek ki-Az a fiatal és rátarti Kováts Mihály, aki alig húsz esztendős korában a hadidicsőség délibábját kergetve kitört a Nagy Magyar Puszta sivár életéből, mindössze színesebb és kalandosabb életre vágyott s a harcot még csak önmagáért kereste. Porosz szolgálata érleli azután ezt a tehetséges és bámulatosan merész ifjú embert Európa egyik legjobban képzett lovastisztjévé. Két önkényuralkodó szolgalatéban szerzett számtalan elismerése és kitüntetése sem tudja azonban kielégíteni. Élete alkonyán talál rá végül arra az eszmére, melynek szolgálatára ajánlja fel kardját és áldozza fel életét. Ilyen értelemben a Charlestonnál elesett magyar huszártiszt nemcsak az Amerikai Forradalom, hanem az általános Emberi Szabadságjogok hősi halottjává magasztosul. SERES PÉTER: Charleston nose Kováts Mihály ezredes emlékére: Hősi harcban áldozta életét Amerika szabadságáért, függetlenségéért. A SZABADSÁGÉRT 1779 — 1979 Európában él egy nép ezer éve, a történelem hajnalától kezdve magyar a neve. Sorsát Isten írta fel, az Idő falára, hogy lássa és tudja a világ hogyan virul a világszabadság egy ősi, hős nép vérhullásán. Ázsia ura hatalmas Dzsingisz khán, 8 a nagy hódító, a török szultán, fergetegként rázúdultak Nyugatra halálfélelemben élt egész Európa. A pápa hallgatott, imádkozott menekült, ki merre tudott menekültek, üzleteltek, imádkoztak, de harcolni nem mertek, nem akartak. Csak egy nép állt, áll ma is, élethalálharcban s e nép országa pusztult, égett rémítő lángokban. Népek, nemzetek szabadságáért, a szent és bűnös Európáért ezer éve vérzik Magyarország! Magyar földön tűzpiros vérvirág virul, vérvirág, örök emlékezés, élettemetés és alkotó teremtés. Ha ezer halállal meghalunk, mi ezerszer feltámadunk! Igazságért, szabadságért hull a vérünk Európában, Ázsiában, Amerikában. . . Él a hősök dicső emléke! Emlékezünk szabadsághősünkre, a legendás huszárezredesre. MAGYARORSZÁGÉRT, AMERIKÁÉRT harcolt és győzött! .... 200 éve — Győz! Győzni fog szelleme! Nem lesz úr a bilincses zsarnokság, reng a föld, lázad minden rabország: Amerika végre, most ébred, öntudatra: Ezer millió Nap Fia, a győzelem záloga!
