The Eighth Tribe, 1979 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
Page 14 THE EIGHTH TRIBE March, 1979 elleni háborúja közönséges rabló hadjárat volt. Harminc szekeret megtöltő színaranyat és más drágaságot hurcoltak el a Dunántúlról. Ezekből a kincsekből építették az Aachen-i dómot 807 és 814 között. Ezeket az elrablott kincseket keresték a kalandozó magyarok, amikor végigszáguldottók Európát, egészen az Atlanti-óceánig. Természetesen a frankok rablása és kegyetlenkedése “keresztes hadjárat volt”, a magyarok jogos megtorlása “barbár fosztogatás”. Annak idején ezt nekünk igy tanították. Szerencsére a második világháború után nyugatra menekült magyar történészek, szegényes eszközökkel ugyan, de hatalmi érdekektől mentesen, helyes vágányra terelték a magyari múlt keresését. Kutatásaik nyomán, bár kissé még ingadozva, otthon élő tudósaink is megindultak az új utakon. Nemrég jelent meg legnagyobb régészünk és történelem tudósunk, László Gyula korszakalkotó műve: “Vértesszőlőstől Pusztaszerig”. (Gondolat Kiadó, Budapest, 1974.) László Gyula szerint félmillió esztendő óta él ember a Kárpát-medencében. A nemzeti társadalmak kialakulása után, az egymást követő ezredek forgatagában, különféle birodalmak bölcsője volt, vagy azok ütközőpontjában állt ez a terület. A sírokból és más ásatásokból előkerült edények, ékszerek, öltözékek, csontvázak azonban azt iz bizonyítják, hogy magyar fajtájú népek keveredtek és rakódtak itt egymásra. A Római Birodalom csupán hadászati szempontból szállta meg Pannóniát és Erdély egy részét. Germánokat a hunok sodortak magukkal, mint leigázott harci segédnépet. Slávok csak az Avar Birodalom szélén éltek. Mint gyepü-népeket telepítették oda az avar hódítók, a magukkal cipelt rabszolgákból, tehát nem őstelepesekből. A frankok hadjárata után, Pribina szláv fejedelem Zalavár környékén székelt, mint Karoling császár helytartója. Ezt a környéket kivéve, semmi szláv maradvány, vagy sir nem bizonyít a szlávok létezése mellett a Kárpátmedencében. A szlávoknak — ugyanis — az volt a kedves szokásuk, hogy az özvegyen maradt asszony fejét levágták és holttestét így temették az elhalálozott férj mellé. Ilyen fejetlen női csontvázakra Magyarországon, az említett zalavári körzeten kívül, nem akadtak. Történelmi adatokkal alátámasztva, László Gyula arra a következtetésre jut, hogy a Kárpát-medence magyar megszállása több hullámban, de alapjában folyamatosan történt. A késői avarokról határozottan kimutatható, hogy magyarok voltak. A frankok hadjáratai korántsem irtották ki az avar-magyarokat. Bár a 896-os honfoglalás történelme szilárdan áll, de Árpád magyarjai a Kárpát-medencében javarészt magyarokat találtak. Védelmébe veszi László Gyula Anonymust is többi krónikásunkat. Rámutat, hogy lovas népeknél az emlékezet őrzi a multat, még akkor is, ha Írásaik elpusztulnak s a nemzedékről nemzedékre megőrzött történelemben néhány száz év nem jelentékeny idő. Krónikásainkat igazolja, hogy bár a nyugati históriások semmit nem említenek a székelyekről, ellenben úgy vélték, hogy a magyarok hun utódok. Szószerint idézem László döntő megállapításait: “A magyar nyelv az Árpádok korában olyan zárt, gazdag, egész, hogy sok-sok ezer éves múltja kellett hogy legyen. Ez annyit is jelent, hogy a magyar nép elődei is sok ezer éven át szoros népi egységben éltek.” “Magyar csapattestek is résztvettek a hunok hadjárataiban s ekként hazánk “hun örökségének” hite nem is lehetett olyan alaptalan, mint ahogyan azt a csak az írott betűknek hivő kutatók vélték.” “Nyilvánvaló, hogy a hunokkal együtt harcoló magyar nép fejedelme vagy Attila családjából származott, vagy pedig méltóságába iktatásakor jelképesen családtaggá lett.” “A magyarság egy része már Árpád előtt hazánk területén élt, s hinnünk kell Anonymusnak, hogy e magyarok egyik törzsét SZÉKELY-NEK hívták.” Ha mindenhez hozzávesszük, hogy Erdély minden szöglete tele van töhbezer éves magyar emlékekkel, románnak pedig híre hamva sincs, akkor megértjük, hogy Ceausescu oláh pártvezér őrült spanyol Don Quijote módjára rohamozza a kriptákat, sírkereszteket és kopjafákat. Történelmi ismereteink birtokában nyugodtan felelhetünk Írásom elején föltett kérdésre: MI AZ IGAZSág Erdély esetében? Az az igazság, amit Anonymus állított és századok óta élő szájhagyomány: a hun birodalom bukása után egyesült a már régebben ott élő magyarokkal. A székelység Csaba királyfi népe! Mindezt szükségesnek tartottam elmondani a Király-hágón túl élő magyar testvéreink szorongattatása idején. A modern oláh Drakula, Ceausescu Romániájából két és félmillió letiport vérünk jajkiáltása dörömböl a világ lelkiismeretén. Akinek füle és szíve van, meg kell hallania! Terjessze Lapunkat
