The Eighth Tribe, 1979 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
March, 1979 THE EIGHTH TRIBE Page 15 MÁRCIUS 15. MEGEMLÉKEZÉS SARASOTÁBAN A magyar nemzet 1848-as szabadságharcáról emlékezett meg áhítattal Sarasota és környéke magyarsága. Az ünnepélyt a Petőfi Magyar Klub rendezte vitéz L. Jezierski László elnök és Szalai József alelnök önfeláldozó munkájával. A nagyszámú közönségben voltak vendégek Kanadából, Ohióból, Chicagóból is. Felemelő látvány volt, hogy nemzeti ünnepeinken így egymásra találunk. A konferáló elnök bevezető szavaiban emlékeztetett arra: mennyire fontos, hogy ezekben a kritikus, történelmi időkben a már vezető állásokban elhelyezkedett fiatalságot is buzdítsuk a magyar származás jntudatára és a magyarságmentő munkára. Temesváry Anna izzó lelkesedéssel adta elő ez alkalomra írt versét. A szavalat után dr. Kontz Zoltán tartotta meg felolvasását 1848. március 15-ét megelőző és utána következő időszak kevesek által ismert, vagy már feledésbe ment eseményeiről. Felolvasását azzal a megdöbbentő hírrel fejezte be, hogy a történelem, mint kötelező tantárgy megszűnt Magyarországon. Az érdekes, szabatos felolvasást a közönség figyelemmel és elmélyedéssel hallgatta végig. A hazafias hangulat emelésére befejezésül Sasvárnyé magyar dalokat adott elő zongorán, nagyszerű technikával, s a közönség is belekapcsolódott lelkes énekléssel. Temesváry Anna: MAGYAR TAVASZ Tavasz volt akkor is és rügyfakadás. Fényes volt az ég, fényesebb csak a szempár, mely nézte, nézte Európát, hol a szabadság kikeletje ég. Izgalomfűtötten száguldott a sokattudó hír, tőle hevesebben dobogott mindenkiben a szív: az eszme él, ébred a nép, a remény egekig ér. A dátum: negyvennyolc március idusa. A múzeum lépcsőjén Petőfi állt ott s hirdette: szabadság magyarnak is jussa. Szava gyújtott mint a tűzcsóva, s mert “Itt az idő most vagy soha!” “Talpra magyar, hí a haza!” Kivont kardján a napfény táncolt, érchangjában egy kérdés lángolt: “Rabok legyünk vagy szabadok?” Jött rá válasz ezer ajakról egy szívvel a nagy akaratról; “Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!” Szabadság! Nélküled nem keUett az élet. Millió lélek áhítozta azt. Milliók haltak meg érted, kiket az eszme éltetett. Magyarok, hősök, bátrak, igazak, Szabadság, nélküled nem élhettek. A harc elbukott, de tovább élt az eszme, s a történelem nagy könyvében arany betűvel van bevésve a küzdelem éve, s a ti nevetek, Magyarok, hősök, bátrak, igazak, kik nélküled, Szabadság, élni nem akartak. Tavasz van most is és rügyfakadás, de nincsen új, bátor akarás. Fényes az égbolt, de a szivekben sötétség honol. Egy másik Petőfi sem jött el, nincs ujjongó, harcra kész tömeg, csak szétszórt és árva magyarok, mindenütt hazátlanok. Csend van, mély, halálos mély csend. Ki tudja, az eszme még él-e? Senki nem kérdez és nem felel, gyászkönnyet senki sem ejt. Vajon lesz-e még egy új kikelet? Vajon a hamu alatt izzik a parázs? Ha összetűz nyugat és kelet, mi lesz a sorsod akkor szegény hazánk? Óh, vajon megmarad a magyar? Velünk az Isten, vajh, mit akar?
