The Eighth Tribe, 1979 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
Page 12 THE EIGHTH TRIBE March, 1979 FT. DÖMÖTÖR TIBOR: MIT KÍVÁN A MAGYAR NEMZET? Talán soha senki nem fogalmazta meg oly tökéletesen, világosan és értelmesen a nemzeti követeléseket és emberi jogokat a történelem folyamán mint 1848 március 15-én a Magyar Nemzet ifjúsága. A többszáz éves idegen elnyomás, mely ravaszul és alattomosan alkotmányos életnek próbálta álcázni magát megtanította a magyarságot a szabadságnak és függetlenségnek mindenek felett való értékelésére és követelésére. Az újra és újra megkezdett és részben győzelmes, részben tragikus szabadságharcok megtanították a nemzet legnagyobb fiait és legegyszerűbb tagjait arra, hogy harc nélkül nincs eredmény, áldozat nélkül nincs győzelem. Az idegen egyenruha, az idegen nyelv és az idegen uralkodó osztály megtanította az ősi hagyományokhoz, szülőhazához és anyanyelvhez ragaszkodókat arra, hogy az ellenséggel nem lehet alkudozni, az elnyomóval nem lehet barátságban és békességben élni. A lelki, szellemi és gazdasági kizsákmányolás béklyóiból szabadulni akaró nemzet megkezdte önvédelmi harcát a történelem egyik legravaszabb, leghatalmasabb és legidegenebb elnyomó rendszere ellen. 1848 március 15-ének követelései évszázadok óta gyűltek a magyar lélekben és évezredek óta éltek a történelmet alakító magyarokban. Könnyű volt megfogalmazni azt, amit mindenki érzett, amit mindenki magában hordozott, amit mindenki áhított és követelt. Divatos jelszavak és áramlatok jönnek és mennek a történelem folyamán a márciusi ifjúság követelése azonban örökre időszerű marad. 131 évvel az 1848 márciusi napok után ma sem lehet másban és másként látni a nemzeti követeléseket. Mit kíván a Magyar Nemzet 1979 márciusában? Szabadságot, függetlenséget és magyarságot. Az idegen csapatok eltávozását Magyarország területéről. A lelki, szellemi és gazdasági kizsákmányolás megszüntetését. Az idegen eszmék, idegen egyenruhák és idegen jelvények teljes kitörlését a magyar életből. Mindennek visszaállítását ami magyar. Minden magyarnak egyesítését egy szabad, független és történelmi Magyarország keretein belül. A magyarság sohasem fogja elfogadni az idegen igát, akár nyugatról, akár keletről próbálják nyakára rakni azt. A magyarság sohasem törődik bele rabszolgaságába, akár nyugatra, akár keletre hurcolják el szabadságharcosait és nemzeti hőseit. A magyarság sohasem fogja felszabadítóként ünnepelni az elnyomókat akár kétfejű sas akár vörös csillagos zászlók formájában követelje a megszálló terrorrendszerének istenitését és imádatát. Nem képviselheti népünk érdekeit egy olyan kormány, amely mindig hűséges kiszolgálója az elnyomók és idegenek akaratának. 1848 március 15-e és annak dicsőséges folytatása megtanít bennünket arra, hogy csak az a nemzet maradhat fenn a történelemben, amely mer és akar áldozatot hozni jövendőjéért és csak az a magyar nevezheti magát magyarnak, aki mer harcolni és meghalni is a nemzet győzelméért és jövendőjéért. Petőfi nem alkudozott az ellenséggel, hanem magyarként halt meg, vállalva a történelmi szerepet, amelyre Őt az Úristen kiválasztotta. Kossuth nem tárgyalt az ellenséggel és nem járt haza az emigrációból, hogy fejet hajtson azok előtt, akik a nemzet szabadságharcát véresen eltiporták. A magyar mártírok és hősi halottak özvegyei nem ünnepelték a világosi fegyverletételt, hanem örökre gyászruhában jártak és emlékeztek azokra, akik a szabadságért és a függetlenségért haltak meg. Számunkra sincsen más út adva, ha hűségesek akarunk maradni nemzetünkhöz, hőseinkhez, mártírjainkhoz. Nem lehet és nem is lesz vége a magyar szabadságharcnak addig amig a nyugati átok következményeként és a keleti átok büntetéseként elrabolt magyar területek vissza nem térnek egy szabad és független Magyarországhoz, amelyben egyforma joga lesz minden magyarnak a márciusi kiáltvány követelései értelmében. A Magyar Nemzet 1979 márciusában sem követel többet mint 131 évvel ezelőtt, de nem követelhet kevesebbet sem, ha hű akar maradni saját vérrel megszentelt történelméhez. Ne ünnepeljék a márciusi ifjakat azok, akiknek sem fajilag, sem lelkileg, sem történelmileg semmi köze nincs a márciusi ifjúsághoz. Ne akarják elhitetni velünk, hogy a körülmények megváltoztak, mert az emberi lélek sohasem változik és a magyarság hivatása örök a Kárpátmedencében. Ne beszéljenek a magyarság nevében azok akik nem merik kinyitni szájukat a magyarság szabadságának és függetlenségének érdekében. Ne mondják magukról azt, hogy magyarok, azok, akik nem mernek harcolni az elrabolt területek magyarságának szabadságáért és függetlenségéért. Ne akarjanak bennünket magyarságra tanítani azok, akik egyéni érdekeiket, családi érdekeiket vagy párt érdekeiket a Nemzet érdeke fölé helyezik. A magyar történelem tanulsága világos. Lehet egy ideig alkotmányos mesékkel, trükkökkel, vagy erőszakkal elhallgattatni a Nemzetetet, elfogadtatni az elnyomást és elhitetni az emberekkel az “úgy sem lehet semmit tenni” gondolatát, de nem lehet véglegesen elfojtani a vágyat és az akaratot a szabadság és függetlenség iránt. Lehet fújni a nemzetköziség hamis nótáit amig tart a szuronyokra és gépfegyverekre épült erőszak hatalma, de nem lehet kiölni a
