The Eighth Tribe, 1978 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1978-02-01 / 2. szám
February, 1978 THE EIGHTH TRIBE Page 21 Dr. Bognár Kálmán: WASS ALBERT Az Amerikai Magyar Petőfi Kultűregyesület január 8-án tartotta tisztújító közgyűlését a sarasotai Salvation Army központi székházában. A lemondott elnök helyébe, — aki három egymásután következő évben vezette ezt a lelkes magyar csoportot, — a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel Kajtsa László volt alelnököt választotta meg elnöknek. Alelnökök lettek: Szalay József, gazdasági és Sefnyik József, kutúrális. Titkár-pénztáros lett: Mrs. Lenke Neff. A régi titkár Mrs.Julia Poniczki, aki több mint tíz éven át példaadó pontossággal és szakszerűséggel töltötte be ezt a fontos tisztséget, Dr. Bognár Kálmán volt elnökhöz hasonlóan szintén kérte az új jelöléseknél a mellőzését személyének. Az újonnan megválasztott tisztviselőket a volt elnök köszöntötte keresetlen szavakkal, kérve, hogy múnkájokat továbbra is olyan magyar öntudattal lássák el, mint ahogyan eddig tették, akik bárom éven át munkatársai voltak mind felellőségben, mind a munkamegosztásában. Az újonnan megválasztott alelnök, Szalay József, már Chicagóban megmutatta, hogy mit lehet csinálni egyetértéssel, ha ahhoz áldozatvállalás is párosul. Ő azok között volt, akiknek lelkesedése és áldozatkézsége megteremtette az az ottani Magyar Házat, ami egyben fellendítette is a magyar életet Chicágóban. A volt elnök még külön köszönetét mondott a munkatársainak, akik három éven át őt mindenben támogatták,, külön kiemelve Poniczki Júlia titkár-pénztárosnak a "jó sáfárkodását” mert a bárom év alatt az egyesületnek az anyagi állománya lényegesen gyarapodott. így a Burg Kastl Magyar Gimnáziumot, ami a szabad földön élő magyarság egyetlen magyar nyelvű középiskolája, az egész világon, karácsony előtt is S200.00-S adományukkal támogat-ADJÁTOK VISSZA A HEGYEIMET! Regény (folytatás) Öcsém üzent volt többször is utánam, hogy meg van az állás és beköltözhetek a házba, csak menjek le hozzá, hogy beírhassák a nevemet. De én nem mentem le. Végül aztán azt üzente, hogy jól gondoljam meg a dolgot, mert többet nem üzen értem. Az ember, aki az üzenetet hozta, megkérdezte, hogy mit mondjon öcsémnek s én azt feleltem: “semmit”. Aztán nem is üzent többet s én kalibát építettem magamnak a kemencék fölött, olyant, amilyenben hajdanta laktunk, hármasban, Julikával. A pisztolyom megvolt még, amit Kolozsváron vettem el attól a rendőrtől és öt töltényem is volt hozzá. Megpróbáltam vadászni vele, de nehéz dolog volt. Sok időbe került, amig sikerült egy őzet terítékre hozni. Aztán egyszer, talán a harmadik héten, meghallottam egy lövést fönt a plájon. Puskalövés volt. Este hallottam meg, úgy naplemente táján. És másnap reggel, miután a kemencéket rendbe tettem, elindultam föl, hogy megnézze.m ki lőtt. Dér volt már akkor. Fönt a pláj tisztásain még nyíltak az utolsó kikericsek, de már a bőgés ideje eltelt és a fű sercegett a fagytól. Későn kelt a nap és nem volt melege. A bükkök kopaszok voltak és a fenyők ugv álltak a pláj nyirkos ködében, mint a halottak. Mentem a kihalt gerincen és egy mókus sem mozdult sehol. Eszembe jutott, hogy hányszor jártam ott puskával a vállamon és szomorú lettem attól, ami még az eszembe jutott. Ugyanazokon a kidőlt fákon, ugyanazokon a gyökereken léptein keresztül, mint hajdan, ugyanazokat a köveket kerülgettem ki, a vadcsapások is ugyanott és ugyanúgy futottak föl az üverekhől,. . . semmi sem változott ott fönt a plájon azóta, semmi. Csak a világ változott meg, köröskörül. Csak nekem tűnt úgy, mintha sok-sok év telt volna el azóta, mintha nem is ugyanebben az életben jártam volna ott, puskával a vállamon cs szivemben a szabadsággal. És az örömmel, hogy van a Belcsujban egy ház és abban várnak rcám. A Benedek fölött jártam már. amikor valahonnan füstszagot hozott a szél. Haladni kezdtem a szag után és az egyik üverben megleltem a füstöt. Rozoga, ócska kaliba elől szállott föl s a kalibát is ismertem én tákoltam össze valamikor, hogy szarvashőgés idején meghálhassanak benne az urak. A tűz mellett egy ember ült és húst sütött hosszú mogvorófanvárson. Odébb egy két esztendős vaddisznó hevert félig megnyuzva. A kaliba tetején két ljchamuzott farkasbőr száradt. Mikor kiléptem a fák közül, az ember ott a tűznél meghallhatta a zörgést, mert felém fordult. Öreg ember volt. Hosszú szürke szakálla volt. szürke bajusza. Napszítta vadászkalapot viselt, kopott szarvasbőr 95
