The Eighth Tribe, 1978 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1978-10-01 / 10. szám
October, 1978 THE EIGHTH TRIBE Page 13 DR. BOGNÁR KÁLMÁN: KIS MAGYAR SPORTSZIGET A NAGY MORMON TENGERBEN Beszélgetés Somogyvári Ferenc-el — amerikai nevén Mr. Frank Sandy-vei —, az ismert amerikai magyar sportemberrel, volt testnevelési tanárral. Nem most ismertem meg, hanem 1961-ben, amikor amerikai életemet Salt Lake Cityben, mint kutató meteorológus megkezdtem. Ő akkor itt, az utahi egyetemen volt edző és vívómester, Edzéseire néha kíváncsiságból elmentem, és örömmel láttam munkája közben. Hat láb magas diákjai sohasem tudták megnyerni a versenyt, ha asszózott velük. Nem a magas termetűek közé tartozott, de fürgeségével még ma is túltesz mindenkin. Otthona, szép háza a város egyik legforgalmasabb negyedében van. Ugyanott, közvetlen szomszédságban, a legmodernebb követelményeket is kielégítő uszodája, ami privát kluboknak, egyházi csoportoknak is rendelkézésére áll azt bérelhetik. Alpesi hangulatot varázsol a szép síüzlete, az egészen korszerű sílaboratóriummal, ahol az érdekeltek nyáron is gyakorolhatják a síeléshez szükséges elemi mozdulatokat. Ami itt látható, az mind magyar csoda! Varázslója a mormon fővárosban ismert és közkedvelt “Mr. Sandy”, aki 1949-től él itt, de úgy kezdte, mint a legtöbb menekült magyar: egyetlen dollár nélkül, teljesen üres tarisznyával... — Mikor végezted a Testnevelési Főiskolát, és ki volt vezetőid, tanáraid közül a legnagyobb hatással rád? — 1932-ben. Az elsők között voltam, akik ebből az Európa-szerte híres felsőoktatási intézettől négyévi erős tanulás után diplomát nyerve, a magyar ifjúság hivatásos sportvezetői, testnevelési tanárok lettünk. Professzoraim közül legnagyobb hatással kétségtelenül főiskolánk igazgatója, dr. Misángyi Ottó volt rám. Gimnáziumunknak igen jó hírneve volt sportteljesítmények szempontjából. Üsző- és vízpolócsapatunk jobb volt a KISOSZ-válogatottnál (Középiskolai Országos Sport Szövetség). Mint fiatal tanár, akkor erre voltam a legbüszkébb, jóllehet sportfilozófiám nem arra alapult, hogy kimagasló egyéni rekordokat érjek el diákjaimmal. Ma is büszke öntudattal gondolok arra, hogy az 1948-as londoni olimpián a magyar csapat 120 tagjából 12 volt “Árpádista” tanítványom! Az otthon maradt volt évfolyamtársak közül többen voltak, akik az élvonalba kerültek, mint dr. Bácsalmásy Péter stb. — Egyéni véleményed szerint melyik sportág a legegészségesebb? Egyéni és közösségi sportmúltadból mire gondolsz legszívesebben vissza? — Mint szakember, kétségtelenül az úszást tartom az egyik legfontosabb testedzési sportnak, hiszen ez kor szerint is majdnem teljesen független testgyakorlás, mert kétéves kor előtt is űzhetjük, és 90 felett is! Alacsony termetű lévén, tisztában voltam azzal, hogy élvonalba kerülnöm itt nehéz lesz, de sohasem az egyéni dicsőség volt a legfontosabb ösztökélő rugóm a sportban. Síelésnél láttam ennek a testi adottságomnak a hasznát, mind a lesiklóversenyekben, mind az ugrásnál. Neveltjeim közül is azok vitték többre, akik nem hórihorgas legények voltak, hanem magam struktúrájú “rövidebbek”. Az úszás mindig megnyugtatott, és ennek tanításában új módszerek kidolgozására is törekedtem. Saját iskolámban, persze, ezt használom, mondhatom sikerrel, amit a tanfolyamok nagy látogatottsága bizonyít. —Mit volt az indító okod, hogy itt főleg a kiskorúak úszástanítására specializáltad magad? — Nevére már nem emlékszem, de kisdiák-koromban többszörös birkózóbajnok volt otthon (talán Szelkinek hívták?), belefulladt a Rudas uszoda kisvizébe. Ilyet hallani ma is borzalmas, de van még példa ilyesmire itt is. Ritkán ugyan, mert itt az úszást nemcsak elemi fokon, az általános iskola első osztályaiban is tanítják, hanem korábban is. Erre a YMCA ad jó programot, saját oktatási keretében; még az óvodás kor előtti gyerekeknek. Tevékenységüket nem kritizálni akarom, de az én egyéni módszeremmel, amit ma több mint két évtizedes siker is igazol, a gyerek szinte akkor tanul meg nálam úszni, amikor lépkedni kezd.. . Nálam ez nincs korhoz kötve, sőt, mondhatnám, hogy akik beiratkoznak úszóiskolámba, egy bizonyos idő után az alig kétéves gyerekek jobban érzik magukat a vízben, mint a szárazon. — Ezt magam is elhiszem, hiszen az apró emberpalánták szinte nyziisögnek uszodád vizében, és nem mindig a “kisvízben”. Milyen segédeszközöket használsz ezek oktatásánál, és előfordult-e már baleset az uszodádban? — Félretettem minden segédeszközt, övét vagy úszóhólyagot, és közel 25 éve, mióta az uszodát megépítettem, semmiféle baleset még nem történt nálam. — Munkádra joggal büszke lehetsz, de ezek után talán térjünk át másik kedvenc sportágazatodra, a síelésre, illetőleg a síelés oktatására, ahol szintén jó neved van ma már Amerikában. Anyagilag itt is meg-
