The Eighth Tribe, 1978 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1978-09-01 / 9. szám
Page 14 THE EIGHTH TRIBE September, 1978 Amerikai Magyar Szövetség: Honvédelmi értekezlet a Fehér Házban 1978 augusztus 23, szerdán, este 5 órakor a Fehér Ház “East Room”-jában Mondale alelnök nyitotta meg az értekezletet, üdvözölte a mintegy 200 meghivottat, akiket biztosított arról, hogy Carter elnök az Egyesült Államok, a Szovjet Unióval szembeni, katonai előnybe maradása érdekeben vétózta meg a Kongresszus 2 billió dolláros költségvetését egy újabb nukleáris repülőgép-anyahajó építésére. Dr. Brezezinski, az elnök Nemzetvédelmi főtanácsadója, öszszehasonlító ismertetést nyújtott az Egyesült Államok és a Szovjet Unió katonai erejéről; megállapította, hogy a szovjet katonai felkészültsége majdnem elérte már az Egyesült Államokét, de kihangsúlyozta, hogy a még mindég fenntálló amerikai katonai elsődlegesség mellett fontos szerepet játszik az a körülmény, hogy a Szabad Világ és Amerika ideológiája nagyobb népszerűségnek örvend, mint a kommunista világ marxista-leninista forradalmi ideológiája. Dr. Brown honvédelmi miniszter beszámolójában részletesen ismertette azokat a honvédelmi igényekét, amelyek elsődlegesek és szükségesek ahhoz, hogy az Egyesült Államok vezető szerepét megtarthassa. A Tanácskozás első kérdését Dr. Török Dénes, az AMSz alelnöke, tette fel. Hivatkozott a Time Magazine legújabb számára, melyszerint egy fehérházi tanácsadó oda nyilatkozott, hogy Carter elnököt a Kongresszusban sokan nem tartják elég erősnek és a 2 billió dollár megvétózása ugyan traumatikus mégis hosszú távon az elnök erősségét bizonyító intézkedés; elsősorban tehát ezért és nem nemzetvédelmi okokból foganasította azt. Megkérdezte, hogy az WASS ALBERT ADJÁTOK VISSZA A HEGYEIMET! Regény (folytatás) Két napon keresztül ültem a barlang szájában a tűznél és kint esett az eső és én gondolkoztam azon, hogy mit is tehetnék. Szenet nincs kinek égessek, munkába nem mehetek, mert elfognak és visszavisznek a sóbányába. Két napig töprengtem ezeken s azalatt kifogyott a kenyér meg a szalonna, amit Durdukáséktól kaptam. Akkor elindultam és lent az egyik üverben lőttem egv őzet. Fölvittem, megnyuztam. Két napig ültem újra a barlang szájában a tűznél és ettem az őzhust, magába. Az eső még egyre esett. Harmadik nap megundorodtam a hústól és beláttam, hogy egyéb is kell az embernek. És elhatároztam, hogy megkeresem az öreg bárót a Cihában s megkérdem tőle, hogy mit tegyek. Délben indultam el. Ez a hatodik napon volt, hogy visszatértem a hegyekbe. De a Ciba-pojánon nem volt sztinaház többé. Csak egy nyirkos, keserüszagu, szürke hamufolt, olyan, amilyen a Belcsujban is volt már egy s amelyik miatt a Belcsujt messzi elkerültem. Álltam a fölperzselt sztinaház előtt és azon gondolkoztam, hogy vájjon mi történhetett az öreg báróval, meg a doktorkisasszonnyal? Talán mégis meglelték őket? Elfogták, megkinozták, talán meg is ölték? Álltam a nagy rakás hamu előtt az esőben és arra gondoltam, hogy ezentúl nemcsak a Belcsujt, de a Cibát is kerülnöm kell. És arra gondoltam, hogy becsületes ember nem való már erre a világra, csak olyan való, aki vadállat, aki úgy él, mint a vadállatok. Szürkületig álltam ott a Ciba pojánon, a hajdani sztinaház romjai előtt. Bőrig ázott közben a ruhám és én megteltem vad keserűséggel. S akkor rántottam egyet a puszkaszij jamon és elindultam lefele. És csikorgó foggal azt mondtam az esőbe temetett világnak: csakazértsem pusztulok még el! Elhatároztam, hogy rabló leszek, mert egyéb mesterséget nem ad már nekem ez az uj népidemokráciás ország. Leereszkedtem a Maroshoz, átgázoltam a vizen és lesbe álltam az országút szélén, Ratosnya és Ilva között. Sötét volt már és én keményen eltökéltem, hogy vad leszek ezentúl és kegyetlen, mert nekem is jussom van az élethez ezen a földön. Sokáig nem mozdult semmi as utón. Csak az eső esett. Aztán nagy későre egy szekeret hallottam zörögni Ilva felől. Olyan izgalom vett hirtelen erőt rajtam, hogy reszketni kezdtem. Hiába próbáltam a háborúra gondolni, hiába magyaráztam magamnak, hogy emberekre lőttem ott is, nam használt semmit. Ez nem háború volt. Ez más volt. Gonosz és szégyenteljes dolog és én szerettem volna elszaladni onnan, be a hegyek közé és soha többé nem kerülni emberek elé. De a szekér közeledett a sötétben és én éreztem, hogy meg kell tegyem. Meg kell tegyem, mert nincs más ut a számomra. Meg kell 113
