The Eighth Tribe, 1978 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1978-09-01 / 9. szám

September, 1978 THE EIGHTH TRIBE Page 15 adminisztráció teljesen elfogadha­tatlannak minősíti-e ezt a véle­ményt? Dr. Brown válaszában elismerte, hogy az elnöki vétónak van poli­tikai (előny) következménye, ám az elnök azt elsősorban nemzetvé­delmi és nem politikai okokból tette. Dr. Brezezinski főtanácsadó — közbeszólva — kijelentette, hogy az elnök kizárólagosan nem­zetvédelmi megfontolástól vezetet­­ten vétózta meg a 2 billió dolláros törvényjavaslatot és csak azt meg­­tetten realizálta az abból fakadó esetleges politikai előnyt. Dr. Töröknek arra a kérdésére, hogy Európában vájjon nincs-e a szov­jet katonai hatalom előnyben az Egyesült Államokéval szemben és tegyem mert különben éhenhalok és ahhoz nincs jussa ennek a világnak, hogy engem elveszítsen éhen. Mikor a szekér odaért elém, az út közepére ugrottam és elkiáltot­tam magamat: “állj !” És a puskát rászögeztem a szekérre. A ló, ame­lyik a szekeret húzta, félrehőkölt ijedtében, aztán megállt. Olyan sötét volt, hogy jóformán semmit nem láttam. Oda léptem a szekérhez, ke­zemben a puskával. “Leszállni! Minden ember!” Az ülésen valaki meg­mozdult. “Igen kérem, igen” nyöszörögte egv ijedt asszonyi hang. Aztán ott állt előttem egy asszony a sötétben és hallottam, ahogy a fogai összekoccantak a félelemtől. Igyekeztem tartani a hangot, azt a kemény, durva, rablóhoz illő hangot. “Mi van a szekérben?” “Az uram”. “Szálljon le ő is ! Hé!” ordítottam a szekérre “leszállni! Nem hallotta?!” “Nem hallja” dideregte mellettem az asszony “nincsen magánál. . .” “Mi van vele?” “Megverték. A komiszár, meg a csendőrök. Viszem a kórházba Éjszaka vihetem csak, mert nappal meglátják és nem enge­dik. ..” Úgy álltam az asszony előtt nehány pillanatig, mint akinek valami a fejére esett és csak áll és szólani sem tud, mozdulni sem. “Tessék a pénz . . .” szólalt meg újra az asszony és egy kendőt oldott ki a nya­kából” ennyi van csak ... a kórház miatt szedtem össze ezt is . . . de ha kell. . .” “Nem kell” mordultam az asszonyra és a hangom vad volt és goromba, nehogy elsírjam magamat ott előtte. “Élelmet adjon. Ruhát”. Egv jókora batyut húzott elő onnan. “Tessék” mondotta és sóhajtott. “A felét megtarthatja” vicsorogtam reá. De az asszony ide adta az egészet. “Egy sógorom van a városban, majd eszünk annál” mondta. Valami szorongatta a torkomat, amikor átvettem tőle a batyut. Az asszony újra sóhajtott. “Nyomorúság mindenhol. Milyen ruhát adjak? Van egy pokrócom, meg ez a nagykendő. . .” “Ne adjon sem­mit” förmedtem reá “üljön föl és menjen”. Az asszony sóhajtott, vissza­ült a szekérre és kezébe vette a gyeplőt. “Isten áldja .. .” mondotta halkan. Aztán a ló megindult és én ott maradtam egyedül az országúton, az első rablott holmival a kezemben. És az eső esett. Reggel havazásba ment át. Havazott egész nap. Fent a Butkán megmaradt a hó és ellepte lassan sziklákat, a széltörés egymásra dőlt fa­törzseit, a sürü fiatal fenyőket. Egész nap a barlang szájában ültem és néztem a havazást. És arra gondoltam folyton: rabló vagyok. Olyan, aki elveszi a másét. Aki munka nélkül jut kenyérhez a máséból. És arra gondoltam: ha apám eljönne a föld alól és arcul ütne, igaza lenne neki. És ha anyám kijönne a föld alól és az arcomba köpne, igaza lenne neki is. És arra gondoltam: milyen jó, hogy nem kelhetnek ki a föld alól és igy megőrizhetik a maguk igazát. folytatjuk — ott is eredményesen tudnánk-e szembe-szállni egy szovjet katonai lerohanással, Dr. Brown — mél­tatva a szovjet katonai erejét, fel­­készültségét, mint le nem becsü­­lendőt — mégis röviden azt mon­dotta, hogy nem szeretné az Egye­sült Államok katonai erejét, fel­­készültségét elcserélni a Szovjet Unióéval. — A későbbi felszólalók főleg ipari, katonai-ipari kérdése­ket tettek fel. Az Értekezletet követően a meg­hívottak a Fehér Ház “State Din­ing Room”-jában vettek részt egy fogadáson. Magyar részről jelen voltak Dr. Béky Zoltán, az AMSz elnöke; Dr. Török Dénes, az AMSz alelnöke; Dr. Török Dénesné az AMSz or­szágos titkára; Nt. Bertalan Imre, AMSz alelnök, a new brunswicki Magyar Napok szervezője és fele­sége is, Eszenyi László a Magyar Református Egyesület ügyvezető alelnöke és a Külügyben szolgála­tot teljesítő Tóth Csanád. A Magyar Üzletemberek Szövet­sége, (Hungarian Business Asso­ciation) felhívja Pittsburgh és környéke magyarságának a figyel­mét a szeptember 23-án tartandó kézimunka és festmény kiállítására és versényére. A kézimunka verseny nyerteseit díjakban részesíti a bíráló bizott­ság. A fényes délutánt díszvacsora és bál követi majd a Howard John­son’s “Burgundy” báltermében. A zenét a Mickey zenekar fogja szol­gáltatni. A Pittsburgh-1 Egyetem, “Ma­gyar szoba” javára, annak újra dekorálására, szépítésére szánják a bevételt. Kérjük a magyarság támogatását erre a nemes célra. Jelentkezési lapokat az alanti címen lehet kap­ni: H.B.A. Mrs. István Tuba 7125 Saltsburg Rd. Pittsburgh, Pa. 15235 114

Next

/
Thumbnails
Contents