The Eighth Tribe, 1977 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1977-10-01 / 10. szám
Page 16 THE EIGHTH TRIBE October, 1977 Létszükséglet szerű az ifjúságunk álandó kétnyelvű nevelése. Ez a feladata a nagyszülőknek-szülőknek és pedagógusoknak egyaránt ma! Szükség szerű feladat a jobb kapcsolatok kialakítása más kontinenseken élő honfitársainkal. Ebből a szempontból egy kimagasló munkát végez Zsolcsák István Brazíliában, azzal, hogy ősszehangba hozta a magyar egyesületeket az “ERDÉLYI SZÖVETSÉGBEN”. Sajnos egy Zsolcsák nem elég ehhez a nagy munkához. Szüksége van minden egyes magyar honfitársaink segítő kezére! Már tényleg illőség lenne az emberi jellemünk történelmi tisztázása. Van éppen elég “ÉLŐ” bizonyítékunk e gaz világnak. Csupán hiányoznék azok a bátor szótkimondó tudós-kuttatóink és nyelvészeink és történészeink egy néhány kivételtől eltekintve! Sajnos őket csak a rágalom és megvetés jutalmazza!!! Ez a legnagyobb szégyen uraim, nem az hogy egyszerű két-kezi munkások nem olvassák a sok nagyképű írását!!! Időszerű lenne a “A MAGYAROK CÉH VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK” a megalapítása. Ez a jövőnk legfontosabb célszerű intézménye itt az emigrációban! Az évi tagsági díj ha csak $100.00 lenne egy millió tagsággal már akkor rendelkeznénk $100,000,-000.00 (millió) dolláros tőkével, hogy segíteni tudjuk bármilyen üzleti, kuttatói, gazdasági kezdeményezést! Illyen alaptőkével rendelkezve nem kellene honfitársainknak a mai gazdasági bizonytalanságok áldozata lenni. Kitűnő példázat erre Dr. Tuba István próbálkozása e szempontból. Lefogadom, hogy az emigrációnak még 2 (két) százaléka sem tud erről! Kedves honfitársaim ma egy az ügyünk az emigrációban és az óhazában; “A MAGYAR LÉTJOGOSULTSÁGA”. Minekünk kell az emigrációban ezt az alapot megteremteni összefogó munkáságunkkal, mert itt nekünk adatott a korlátlan szabadság a cselekedetekhez. A jelenlegi életforma nekünk van a segítségünkre. Az élet telítve a könyörgő sírokkal. “Aki mer az nyer” mondja a közmondásunk. Hát tessék csak merni dolgozni és nyerünk. Ne sírjunk mert azzal csak eltemessük magunkat. Szürcsik József *XSX/X/\VXSX/X*X*SSXf.\y. Olyan kicsi, és mégis . . . Szt. István ünnepség Plant City-ben A békés Mexico-i öböl és az Atlanti Óceán ragyogó kék vize öleli körül az örök napsütés és az illatos narancsvirág hazáját, Floridát, az Egyesült Államok legdélibb részét. Az öböl védő karjában fekvő félsziget közepén van Tampa, Florida második legnagyobb városa, természetes vízikikötövel, modern repülőtérrel, jellegzetes és hangulatos városnegyedeivel keresett üdülőhely. Több mint negyedmillió lakosával nagy ipari központ is. Ha elhagyjuk a tisztavizű tavakban gazdag partvidéket és északkeletre utazunk a belföld felé örökzöld mezők és erdők mellett elérkezünk Plant City városába. Nagyon részletes térképen meg is találjuk, mert kicsi ez a város, alig 17.000 lakosa van. És nem is turistákat vonzó hely. Nem született itt híres ember, nincsenek errefelé csodás szépségű kastélyok vagy a dicső múltat idéző történelmi nevezetességek, de még a modern technika hatalmas konstrukciói is hiányoznak erről a vidékről. Mért állunk akkor meg ezen a vidéken? Mert nekünk, magyaroknak, érdekes ez a hely. Plant City közel 20,000 acre-s területén nagy kiterjedésű sza-tel. móca ültetvények vannak, amelyeket a múlt század második felében a Kossuth emigráció magyarjai létesítettek. A környéken most is viseli az egyik városka a Kossuthfalva nevet. Amerikai barátnőm éppen emliti, hogy tavasszal, az első szüret idején, nagy “Strawberry Festival”-okat szoktak rendezni és a könnyű szellő messzire elviszi a skarlát-piros, szívalakú gyümölcs édes illatát meg a jókedvű szüretelők vidám énekhangját. Ma ép úgy, mint majdnem 100 évvel azelőtt. De ma van a Plant City-ben valami más is, mint azelőtt. Van egy jól szervezett és kitűnően működő magyar egyesület: ez a Woodrow Street-en lévő Hungarian Liberty Club. 21 éve alakult a menekült honfitársak megsegítésére. Jelenleg a magyar kultúra fenntartását és terjesztését tűzte ki feladatául és azt példaadóan teljesiti is. A Club tagjai 1975-ben Belováry Júliá-t egyhangúlag választották meg elnöknek. Nem csoda. Júlia izzó magyarsága, ernyedetlen munkabírása, áldozatos segítőkészsége és sokoldalú tevékenysége minden honfitárs tiszteletét és elismerését váltotta ki. Tulajdonképpen, ki ez a csodálatos asszony? Belováry József, az ifjú férj, az 1940- es évek elején vitte ki gyermekasszony feleségét Törökországba, ahol elektromos-műszaki munka végzésére kapott megbízatást. Juci Ankará-ban ismerkedett meg az emigrációs magyar élet- Amikor 6% év múlva Argentínába, a Buenos-Aires közelében lévő Platonos városba költöztek át, Júlia már aktív magyar munkát végzett. Az Angol Kisasszonyok magyar iskolájában tanította a lányokat a különféle magyar népi hímzésekre, megszervezte a Magyar Cserkész Csapat-ot és a sok dicséretet kapott Gyöngyös Bokrétá-t. Magyar népi énekeket és táncokat tanított be fiúknak, leányoknak, őmaga varrta számukra a díszes magyar ruhákat is. Floridában Júlia lankadatlan erővel folytatja hazafias munkáját. Éveken át a Hungarian Heritage Society alelnöke, kultúrális és gazdasági téren nélkülözhetetlen segítség ez a csinos fiatal asszony. Úgy a Bicentennial évben, mint az idén megtartott Magyar Kiállítás alkalmával vállalta a Magyar Konyha felelős vezetését. A jóízű ételek nagyszámú fogyaztása és az anyagi siker nagyon nagy részben Júlia áldozatos munkájának köszönhető. A magyar kultúra ápolása Júliának szívügye. Erre minden alkalmat megragad. Most augusztus 14-én a hagyományos havi második vasárnapi összejövetelen a honalapító Szent István királyunk tiszteletére szép emlékünnepélyt rendezett. A tervezésben, szervezésben, kivitelezésben hathatósan segítették munkatársai, különösen a sokoldalú képességgel megáldott Havasi Józsefné és Miskolczi Jánosné. Az egyházi szertartás után ebéd volt tizenkét óra harminckor, finom sült marhaszeletek tejfeles gombamártással
