The Eighth Tribe, 1977 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1977-10-01 / 10. szám
October, 1977 THE EIGHTH TRIBE Page 15 TETT AZ ÉLET RENDJE — NEM SIRÁNKOZÁSOK Itt az Észak Amerikai Egyesült Államokban honfitársaim egymillióegyszer elsírták mások hibáját, önző tetteiket. Elég volt már a sok sírásból! Mert amint látjátok: aki másnak vermet ás-maga esik bele. Végre ébredeztek és látjátok hogy az utánpótlás; az ifjúság közömbös és érdektelen a múltatok emlékére. Nem érdekli őket a magyar irodalom, zene, ételeinknek zamatos íze, és azonfelül sokan le is tagadják azt, hogy valaha magyarnak születtek! Nem érdekli őket őseinknek hite és igaz történelme! De miért nem érdekli őket? Sajnos nem sokat törődtünk ezzel a kérdéssel. Hiába is siránkozol Flórián Tibor “VÁLASZ EGY SEGÉLY KIÁLTÁSRA” című írásodban, mert ezt már 20-50 vagy hetven évvel ezelőtt kellett volna nektek vizsgálni, és tenni valamit érte! Meglepett az hogy nincs tudomása arról, hogy már van egy kétnyelvű; angolul és magyarul megjelenő havi lap az “EIGHTH TRIBE”. Siránkozás helyett a “TETT” a szent kötelességünk uraim! Már elég régen elhangzott Kossuth Lajos üzenete 1848-ban. “Kossuth Lajos azt üzente, Elfogyott a regimentje. Ha még egyszer azt üzeni, Mindnyájunknak el kell menni.” Bizony így hangzott Flórian Tibor és sok mások írásai az elmúlt hónapokban. De ez a valóság! Kérem a beteg helyzete súlyos! Tessék abba hagyni a sok diagnózist! Azzal csak gyorsítjuk a beteg halálát. Tessék az operációhoz állni! Hogy kezdjük el a sok munkát? Talán a pénz volna a probléma? Nem uraim! Az emberi hozzá állás a munkához a hiányzó cikk az emigrációban! Minden egyes honfitársunknak úgy kell dolgozni mint egy tanítónak vagy egy tanárnak; tehát tanítani a saját munkahelyén irodalmunkat, népművészetünket, népdalainkat, táncainkat és sport hagyományainkat! Kezdjük először tanítók-tanárokkal az itteni teendőket. Köztudomású dolog, hogy minden iskolában és egyetemen van minden tanévben egy újberuházasi alap könyvtári könyvekre. Tessék csak ajánlani a megjelent magyar irodalmi fordításokat és folyóiratokat (“THE EIGHTH TRIBE”) és más orvosi és műszaki tanulmányokat az illetékes könyvtárosoknak! Minden egyetemi tanárnak van lehetősége egyéves tovább képző tanfolyamra a “SABBATICAL YEAR” alatt. Tessék ami nagy hírű magyar tudósaink műveiből egy tanulmányt írni. Van éppen elég példás honfitársunk e csélból. Csak néhány nevet példaképül; Puskás Tivadar, Bolyai, Eötvös, Fényi, Fodor, Török, Izsó, Bláthy, Kandó, Stein Aurel, Ady, Petőfi, Kodály, Bartók, Szentgyörgyi, Szilárd, Teleki, Arany, Liszt és meganyi mások! A vele járó költségeket az egyetem több esetben fedezi. A kiadás már nem lenne probléma. Különösen ma, az egyetemek szeretik ha tanáraik írnak! Itt az alkalom csak kikellene ésszerűen használni! Erre vonatkozólag már van egy két jó példa. “KOSSUTH IN AMERICA” Komlós tollából. “Ady, Petőfi és József Attila” Nyergestől. “The Hungarian Minority in Rumania” Nánay Júliától, őseink története Bobula, Badiny és Érdy kezdeményezéseiből. Az ÁRPÁD AKADÉMIÁNAK, mint kulturális szervezetnek volna törvényszerű kötelessége egy éven át szóló kulturális programok életben tartása. Kellene művészeink tehetségét az AMERIKAIK körében hirdetni! Minden egyetem és vározsi szervezet rémdelkezik évi kulturális alappal, hogy fedezni tudjon egy hangversenyt, képkiállítást, táncot és irodalmi estét. Tessék felkuttatni a lehetőségeket. Az édes kevés teljesítmény, hogy évente egyszer összesereglenek egy jó magyaros bálra mikor kiosszák a nyertesek első díjait! Egy igen időszerű és égető probléma az utánpótlás; az ifjúságnak nincs egy közös műhelye vagy folyóirata ahol műveiket megjelentethetnék művészi, irodalmi vagy mint vezetői vonalon! Nincs alkalom mert az idősebb hontársak nem hajlandók helyet és szót adni nekik! Mamár Noébárkájában sem férne bele az a szokás-kijelentés, hogy ti ezt nem értitek! Ti csak gyerekek vagytok! Ti nem éltétek át az első és második világháborút! Jaj de úraim mi bizony átéltünk egy 1956-os eget rázó forradalmat! Azonfelül az értelmiségüek egynevezőre való hangolása kimondhatatlanul orvoslásra vár, mert sajnos ott van a legnagyobb baj ma! Azután lehetséges megtalálni a közös utat a két-kezi munkás emberek szívéhez. Utána mindenki kíváncsibb lenne a magyarbetű iránt is!!! Rengeteg barátom kifogásolta azt, hogy ezek nem tudnak mást mint egymást szapulni és dicsőíteni nagy tehetségüket és az egyszerű embereket lenézik, mert nem tartozik valami nemesi, katonai vagy doktorátusi ranggal, való családból! Igen elterjed, mondhatnám epedemikus járványszerű az úgynevezett “IRODALMI GÚNY” ami hivatásos íróink között! Jólenne talán azokat a gúnyos szavakat és kritikákat másokról egy komolyabb alkotásra és Írásra szentelni uraim! Akkor nem fordulna elő, hogy nívós heti újságok havi lapok megbukjanak az emigrációban. Jólenne ha szóhoz juthatna az a műszaki és műkedvelő réteg is ami hírnemes magyar lapjainkban mint értelmet sugárzó ember, még akkor is ha hibás a magyar nyelvtana.
