The Eighth Tribe, 1976 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1976-06-01 / 6. szám
Page 14 THE EIGHTH TRIBE June, 1976 RÖVID HÍREK: Gratulálunk Dr. Huzella Tamásnak, akit vállalata a Schloemann- Siemag, Inc. cég, Igazgatójának nevezett ki 1976. február 7-én. Dr. Huzella iskoláit Budapesten és Londonban végezte. 1950-ben érkezett az Egyesült Államokba. Rövid ideig a Somerset Trust Co.-ixál dolgozott. A Feller Engineering Co.-nál 1953-ban kezdett, ahol fokozatosan dolgozta fel magát. Dr. Huzellát 1960-ban Vice President-nek nevezték ki, és 76-ban pedig Presidentnek. Gratulálunk a gyönyörű előléptetéshez, további sok sikert kívánva. Jól sikerült MHBK vacsora volt Pittsburgh-ban, április 10-én a Park Schenley Hotel éttermében. Vitéz Barancsi-Tamáska Endre két gyönyörű festményét ajándékozta kisorsolásra. A bevételt a csoport elküldte az Olaszország-i menekült táborokban sínylődő magyar testvéreinknek. * Dr. Vietorisz József és neje 11-ik unokája érkezett meg Nagypénteken. Leányuk, Erika, ifj. Nádas Gyuláné egészséges fiúcskának adott életet. Gratulálunk a boldog szülőknek és nagyszülőknek. # Nagysikerű cserkész bál volt Pittsburgh-ban, május 15-én. Több mint 200-an jelentek meg a fényes esten. Zentay Istvánná és Ft. Bolváry Pál, a cserkészek parancsnokainak és a Fenntartó Testület kiváló munkájának az eredménye volt a fényes est. Fiatal magyar cserkészeink az ősrégi szép magyar tánccal, a palotással nyitották meg a bált. Szülők, nagyszülők, barátok, egyformán büszkék voltunk fiataljainkra. Egyformán gyönyörködtünk bennük mindannyian. WASS ALBERT ADJÁTOK VISSZA A HEGYEIMET! Regény (folyt at ál) Sovány, rongyos ember volt. Szegényember, mint én és velem egykorú. Talán neki is volt egy Andriskája valahol és egy belcsuji kis háza, ahova soha többé nem térhet vissza, mert én lelőttem szegényt. Napokon, heteken át láttam magam előtt a kezét, ahogy rátapadt a sebre és a sovány ujjak között csörgött ki a vér. És arra kellett gondolnom mindég, hogy éppen úgy találhatott volna az ő lövése is és akkor én feküdtem volna úgy annak az idegen erdőnek a földjén. És arra kellett gondolnom folyton, hogy milyen hamar hal meg az ember. Milyen könnyen jöhet az egész szinte véletlenül. Nem, semmiképpen sem voltam hős. Kivert a verejték, ha arra gondoltam, hogy milyen könnyen eltalálhat egy golyó. És minden támadás előtt arra gondoltam. Minden közeledő lövöldözésnél arra gondoltam. Nem, nem voltam hős. De mentem előre, ha úgy kívánta a tisztesség és a becsület és nem szaladtam el, ha az ellenség támadott, hanem álltam egyhelyben és lőttem reájok, amig csak egy töltényem is volt. Mert úgy kívánta a hűség. Pedig Isten látja lelkemet, minden voltam, csak nem hős. Mások talán hősök voltak, az lehet. De én izzadtam és reszkettem, valahányszor arra került a sor, hogy odatartsam az életemet a golyók elé. Lehet, hogy mások hősök voltak. De én nem, az biztos. Mégis szakaszvezető lettem és megkaptam a nagyezüstöt. Pedig nem előre haladtunk akkor már, hanem hátra. És minden éjszaka jöttek az oroszok, úgy jöttek, mint a sáskák és mi hiába tartottuk magunkat reggelig: reggelenként jött mindég a parancs, hogy hátra, hátra. A főhadnagy úr azt mondta ilyenkor: “valahol megint áttörték a vonalat” és káromkodott. És mi mentünk hátra. Mire a nyár elhaladt, ott álltunk a hegyek lábánál és tudtuk, hogy azok már a mi hegyeink. A hazánk volt ott, a hegyek mögött és minden, ami együttvéve ezt a szót kitöltötte: a házunk, az otthonunk, a családunk, a rend, a békesség, a törvény és a szabadság, minden ami a mienk volt. Felnéztünk a hegyekre és azt mondtuk: most már aztán nincs tovább. Tovább nem lehet hátra menni. És álltuk a tüzet behúzott nyakkal, az ágyukét, az aknavetőkét, a géppuskákét és a fogaink megcsikordultak valahányszor fölbukkantak előttünk a földszinű egyenruhák. Gonoszak lettünk és elvadultak, akár a hegyi farkasok s már én sem néztem többé a halottak arcát, csak az élőkét, akik fegyverrel törtek reánk és a halálunk árán akartak bejutni a hegyeinken túlra, ahol a házaink álltak. Nem tudom, mennyi ideig tartottuk magunkat ott, mert a napok összefolytak egy sűrű, maszatos, füstös, káromkodással és éhezéssel teleöltött időtömeggé, piszok, félelem és veríték mosta el a reggelek és 53
