The Eighth Tribe, 1976 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1976-03-01 / 3. szám
Page 14 THE EIGHTH TRIBE March, 1976 Úgy tapasztaltam, hogy vannak emberek, akik egy-kettőre beleugranak ebbe a lelki egyenruhába és percek alatt átveszik a kaszárnyaszellemet, a kaszárnya-morált, a kaszárnya-közömbösséget és a kaszárnya-hangot. Valószinűleg azért, mert az ilyen embereknek fárasztó önállóan gondolkodni, önállóan érezni és emberszámba venni az embereket. így könnyebb nekik, átvenni egy már meglévő tömeghangot, beleilleszkedni egy előre megszabott tömeghangulatba és nem törődni egyébbel. Az ilyen emberrel nem sok baja van a kiképzésnek, amelyiknek ősi alapszabálya ez: taposd addig az embert, amig puha lesz, mint a sár és akkor gyúrj belőle katonát, tanitsd meg járni és beszélni és fújjál uj önérzetet beléje. Hát tapostak engem is az első hetekben, amig rájöttem, hogy mit akarnak tőlem. Akkor aztán elővettem a jobbik eszemet, gyorsan átváltoztam terepszinűvé és olyan katona lettem, hogy nem győztek dicsérni. Pedig Isten látja lelkemet, nem születtem katonának. Nehezemre esett a durvaság és az oknélküli gorombáskodás és ahol néni hallotta senki, ott igyekeztem halkan és értelmesen beszélni bajba jutott idegen emberekkel és nem álltam meg, hogy oda ne súgjak egy-egy jó tanácsot, ahol lehetett. így is hamarosan őrvezető lettem s mikor tavaszon beraktak a marhakocsikba, már tizedes voltam és raiparancsnok, a hegyivadászoknál. Berakodás előtt három nap szabadságot kaptunk. Karácsonykor voltam utoljára otthon s a Belcsuj üvereiben öles hó állott akkor. Mikor elbúcsúzni haza küldtek, már csak az északosokon maradt meg valami a hóból és a tisztás fenyőin örvösgalambok búgtak. Az utazás miatt csak egy napom volt otthon. Egy nap! Mi az, egy nap, amikor az ember úgy megy el, hogy búcsúzik? Egy reggel. Az ember kitárja a ház ajtaját és a kelő nap a szemébe hasít. Csend van és hallani lehet a vizek tavaszi zúgását és a rigókat, ahogy előre örvendenek a nyárnak. És hallani lehet fent a Ciba gerincén a fajdkakast, mert dürgés ideje van éppen és az embernek megdobban a szíve és arra gondol: holnap hajnalban ki kellene menni nagykakasra . . . Holnap hajnalban! De hiszen csak egy nap az egész, egyetlen nap. Egy délelőtt. Az ember tesz-vesz a ház körül és elrendez még gyorsan valamit, hogy az asszonynak kevesebb legyen a gondja. A juhok karámjának új kapu kell s a jászolban ki kell cserélni egy szarufát. S alig készül el vele az ember, eszébe jut, hogy fát kellene dönteni, 46 Szoboszlay István: A Sumir-Magyar Azonosságról Mikorra teszi a tudomány a sumirnak nevezett nép megjelenését? Mindenütt ahol az Al-Ubaid kultúra maradványai találhatók, ott “Sumir”-nak nevezett nép lakott. Golden Childe 1969-ben kiadott könyvében állítja és bizonyítja, az Ubaid kultúrának Sumir voltát; majd elismeri, hogy a sumirnak nevezett név az semita nyelven van — tehát ez a nép magát nem így nevezte. Minden kétséget kizáróan lehet bizonyítani, hogy az ékíratokon e nép nevéül a KUMAH- GAR fogalom-jegyek találhatók. Tehát a sumirnak nevezett, de az ékíratokon KU-MAH-GAR néven irt nép megjelenési ideje azonos az Al-Ubaid kultúra idejével s ez kb. Kr. e. 6000 évre tehető. Ettől az időponttól kezdve tehát bizonyítva van a sumirnak nevezett nép létezése Mezopotámiában és ez a nép azt a nyelvet beszélte, amit sumirnak nevezünk. Hogy már írtak-e ebben az időben, arról még nincsen kellő bizonyítékunk, de a Kr. e. 4. évezredben megjelenő írás már egy teljesen kifejlett és rendszerezett nyelvtannal rendelkező aglutinálo nyelvet mutat, azaz ragozó nyelvű. A beszéd felépítése hasonló mint a többi ragozó nyelvben, mint a magyarban. A sumirnak nevezett népet nevezik általában az “írást feltaláló népnek.” Mikor a múlt század közepe táján kezdtek előkerülni a mezopotámiai romhalmok alól az emberiség első írott emlékei, a cseréptáblákra rótt, ékírásos, sőt képírásos szövegek, a szakértők hamarosan észrevették, hogy az asszírbabiloni szövegekkel ellentétben, nem semita szerkezetű nyelven íródtak. Az úttörő orientalisták, OPPERT, Rawlinson, Sayce ős-szittya, ősturáni nyelvről beszéltek. A zseniális francia tudós, LENORMANT határozottan hirdette, hogy az írásfeltalálók nyelve, amit ő akkadnak nevezett, a magyarhoz áll a legközelebb. Ez az ősnyelv — írta Lenormant —- lesz a turáni nyelvek közös magyarázója; ugyanaz, ami a szanszkrit az indoeurópai családban. Ám ez a megállapítás kellemetlenül érintette azokat az egyetemi tanárokat és tudományos pozíciókat élvező egyéneket, akikben a faji gőg és hiúság erősebb volt, mint az igazság szeretete. Az ásatásokat azonban tovább folytatták. Sir Leonard Wolley kiásta a bibliai Ur Chaldeorum várost és ez sumir város volt. A rengeteg cseréptábla ontotta a nyelvészeti adatot. Glossariumok készültek, köztük a római Institutum Biblicum nagy 6 kötetes “Sumerisches Lexicon”-ja, kb. 4000 sumir szó megfejtésével. Ennek alapján újra fel lehetett tenni a kérdést: igazuk volt-e Oppertnek, Lenormantnak? Van-e sumir-magyar nyelvrokonság? Közhely, hogy nem szabad néhány szónak véletlen hasonlóságá-
