The Eighth Tribe, 1976 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1976-03-01 / 3. szám
March, 1976 THE EIGHTH TRIBE Pagel5 zsindelyt hasítani az ólra, vályút faragni, ezt-azt... majd máskor, mert már dél van. Máskor. ..? De hiszen csak egy nap, egyetlen nap az egész. Egy délután, az ember megeszi az ebédet, aztán vállára veszi a puskát és elindul megnézni az erdőt. Megnézni az üvereket és a pojánákat, hogy helyükön vannak-e még. A sziklákat és a fákat. A vadak csapásait. A szózóhelyeket. Az ember jár és jár és a nap máris halad lefele és még annyi mindent meg kellene nézni, hátha túl a Komámyikon kifogyott már a só s vájjon nem szakította-e le a hó a magoslest fönt a Pávelen . . .? Az ember megáll valahol egy gerincen, mert már nincs értelme tovább menni, a nap halad lefele és mindjárt este van. Az ember áll a gerincen és nézi az erdőket és arra gondol: vájjon ...? Az embernek eszébe jut, hogy meg is lehet halni. S hogy ott fent akkor is minden ugyanolyan marad, az embernek eszébe jut az is. És hogy csak este van már hátra, egy este. Egy este. Ég a mécses és ég a tűz. A gyermek alszik a bölcsőben, az ember odalép hozzá és sokáig áll fölötte és nézi. És azt gondolja. Andriska. És eszébe jut a kicsi csizma és érzi, hogy elmosolyodik, pedig sírni szeretne. Az asszony csöndesen szöszmötöl az ágynál, csomagolja az átalvetőt. Még ezt dug belé, még azt. Az átalvető nagy lesz és nehéz. Az ember szíve is nagy lesz és nehéz és annyi minden van benne, amit még el kellene mondani. Sok-sok este kellene hozzá, sok-sok este, hogy mindent el lehessen mondani. De csak egy este van. Egy. És az asszony arcán egy könnycsepp szalad lefele, ahogy az átalvető fölé hajol, mert lehet az is, hogy ez az utolsó este már. Egy nap. És utána úgy szökik el az ember, mint a tolvaj. Még majdnem éjszaka. Az erdő sötét, a patak sötét. Az ég is sötét, mert köd lepi már a csillagokat. Az ember lelép a küszöbről és hátra szól: eredj be, megfázol. És szándékosan nyers a hangja, goromba majdnem. Álcázott hang, mint a katonáké mindég. Mint a katonáké, amikor búcsúznak. És az ember megy. És tudja, hogy az asszony ott áll egy ingben az ajtó előtt és sír. És az ember nem néz vissza, nehogy átragadjon reá ez a sírás. Egy katona nem sír. Egy katona azt mondja: hohó, apafej! Mirajtunk nem fog ám a golyó! Majd megmutatjuk mi az ellenségnek, hohó! Csak kaja s pia legyen s füstölni való, a szajréról majd magunk gondoskodunk! Hohó, szép ám a katonaélet! Egy katona nem sír. De lentről, a tisztás aljáról, lopva visszanéz mégis. És látja a ködben a házat és az ajtóban ott áll még mindég valaki és integet, integet, reménytelenül és kétségbeesve. . . folytatjuk — 47 ra nyelvrokonsági tételt felépíteni. Csakhogy a sumir szó-anyag vizsgálata nem csupán néhány, véletlenül a magyarra hasonlító szót eredményez, hanem a hangtani és értelmi megfelelések hatalmas tömegét. A jelenleg ismert és megfejtett 4000 sumir szó közül könnyen kiválaszthatunk ezret, melynek nyilvánvaló megfelelői, leszármazói élnek a magyar nyelvben. Ez a nyelvészetben igen sok, hiszen a finn-ugor rokonság tétele mindössze kb. 500 rokon szótőre van felépítve. Fel kell hívnom az olvasó figyelmét, hogy a sumir-magyar nyelvazonosság alatt ne értsük azt, hogy a sum Írnak nevezett ősnyelv azonos lenne a mi mai magyar beszédünkkel. A sumirnak nevezett nyelv nem halt ki, hanem fennmaradt a Kr. u. 10., 11., 12.; századbeli, latin fonetikával írt Krónikák és egyházi okiratok u.n. magyar szórványainak bizonysága szerint — a magyar nyelvben. A honfoglaláskori magyar nyelvünk az a nyelv, amit ma sumirnak neveznek. A Magyar Tudományos Akadémia osztrák nyomásra felállítatott egy hipotetikus finn-ugor ősnyelvet és erről azt állítják, hogy ezt valamikor beszélték, de sem nyelvemléket, sem finn-ugor történelmet, sem finn-ugor embertani leleteket az ősidőkből felmutatni nem tudnak. Ma is ez a hivatalos álláspont. A meglátott sumir-magyar azonosság útjában hatalmas érdekszövetségek egész összefüggő hegylánca áll. Ezzel megküzdeni nagyon nehéz feladat. Ennek dacára azonban úgy otthon, mint külföldön akadnak magyar és idegen tudósok, akik a napi megélhetéshez szükséges munkájuk után éjjeleiket és szabadidejüket áldozzák fel a magyar múlt felderítésére, mert látják, hogy ennek az igazságnak az elhalgattatása, csak politikai cél. Önkénytelenül felvetődik tehát a kérdés: Miért üldözik a Sumir-Magyar azonosságot.. ? Megértjük, ha elolvassuk Sir Wooley angol — tehát nem magyar — tudós megállapításait a régészet eredményeiből, hogy “a héber, görög, egyiptomi és az összes kúlturák mögött a sumir forrása az összes többinek. Ez az ami sérti az érdekszövetséget és a tudomány fellegvárait. Már közel száz éve hogy Torma Zsófia elsőnek fedezte fel a székelynek nevezett magyar rovásírás majdnem tökéletes hasonmását a mezopotámiai sumir eredetű agyagtáblákon, amelyeket Torda közelében Tatárlakon ásott ki. Ezzel a lelettel akarják most a románok bizonyítani elsőbbségi jogukat Erdélyhez. 1973 július havában Párizsban tartott XXIX. Orientalista Világkongresszuson egy minden elismerést megérdemelt magyar tudós
