The Eighth Tribe, 1976 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1976-09-01 / 9. szám
Page 14 THE EIGHTH TRIBE September, 1976 JFoas Albert: A próbatétel ideje elérkezett Minden család, csoport, törzs, nemzet életében bekövetkezik a pillanat, amikor egy adott helyzetben be kell bizonyítsa egységét, vagyis azt, hogy mint család, csoport, törzs vagy nemzet valóban jelent valamit, tehát jogosult arra, hogy továbbra is fennmaradjon. Az ilyen helyzeteket történelmi próbaköveknek nevezzük és arra szolgálnak, hogy kirostálják az emberi világból azt ami léha, hiábavaló és jövendőre nem érdemes. Az amerikai magyarság, a “nyolcadik törzs,” mely létszámban állítólag megközelíti az egy milliót, ilyen próbatétel előtt áÜ. Lehetősége van arra, hogy az Egyesült Államok kongresszusába beültesse az első magyar országgyűlési képviselőt, Könnyű Ernőt, a kaliforniai 13-ik kerület magyar jelöltjét, a republikánus oldalon. A zsidóknak, lengyeleknek, ukránoknak, olaszoknak, spanyoloknak, németeknek már régen vannak képviselőik, sőt szenátoraik is, Washingtonban, szép számban. Magyar azonban még mindeddig nem volt. Pedig a szükség nagyon kívánja. Még két évtized és Erdély magyarjait elnyeli a román emésztőgödör. Nehéz munkával, rengeteg áldozattal dolgozunk azon, hogy barátokat szerezzünk Washington idegenlelkű törvényhozói közül Erdély meggyötört magyarjai mellé, akik fölemeljék tiltakozó szavukat a nemzetgyilkosság ellen. Micsoda erőt jelentene, ha az egész életét magyarságvédelemre szentelő írónk, Könnyű László fia Ernő, mint U.S. képviselő vihetné a kongresszus elé a magyar szavazók kívánságait! Ennek megvalósulása mindössze azon múlik, hogy a pártokra, felekezetekre, csoportokra és táborokra szakadozott amerikai magyarság, nem csupán Kalifornia tizenharmadik kerületében de egész Amerika területén, képes lesz-e néhány hétre megfeledkezni az ellentétekről, vélt sérelmekről, sértődésekről, a mások szemében lelhető szálkákról és miként családhoz, csoporthoz, törzshöz illik: hajlandó lesz-e és képes lesz-e egy akarattal és közös szándékkal odaállni egy ember WASS ALBERT ADJATOK VISSZA A HEGYEIMET! Regény (folytatás) Közben őrmester leszel és a melledet megtöltik mindenféle fityegőkkel... de azután? Gondoltál arra, hogy mi lesz azután?” “Megnyerjük a háborút” feleltem nehezen mozgó nyelvvel, de éreztem magam is, hogy amit mondok, az szánalmas és szomorú. A százados sóhajtott. “Ezt mondjátok mind. Makacsul, akár a gyermekek. Hát nem tudjátok, hogy ez a háború vesztett háború volt már akkor, amikor elkezdődött? Nem tudjátok ezt?” “Már akkor?” nyögtem föl ijedten és kapkodtam, hogy mondjak valamit mert éreztem, hogy égnek bennem a szavak. “Miért már akkor?” “Mert gonoszság volt a fegyverek mögött. Nem a te fegyvered mögött, nem úgy értem. Nem a katonák fegyvere mögött, hanem hátrébb. Egészen hátul. Ahonnan ez a háború kiindult. Ott gonoszság volt, igazságtalanság, gyűlölet és bosszú. És ahol ilyen dolgok vannak a fegyverek mögött, ott nem győzhetnek a fegyverek. Ezt tudnotok kellett volna, mielőtt...” A hold bevilágította a tisztást. Néma testek hevertek szerteszét, akár a halottak. Csak a százados ült egyedül, ott mellettem és a feje bele rajzolódott a csillagos égbe. “Tudom, mit akarsz mondani” folytatta, mintha megérezte volna a bennem háborgó gondolatokat, “hogy vájjon a másik oldalon csupa tisztesség, igazság és szeretet van-e a fegyverek mögött? Hát nem. Ott is csak gonoszság van, igazságtalanság gyűlölet és bosszú. Talán még több gyűlölet és több igazságtalanság. Ezt majd a végén tudjuk csak meg. Azonban van a háborúnak egy törvénye, amelyik igy szól: a tiszta fegyverek győznek a szennyes fegyverek fölött. Ha azonban egyik sem tiszta a fegyverek közül, akkor mindég a nagyobbik gonoszság és a nagyobbik gyűlölet győz. A szentek tisztasága és szelídsége legyőzi a vadállatokat, legalább is igy tanítják ezt, de ha két vadállat küzd egymással, akkor mindég a vadabbik vadállaté a diadal. Ha két barbár visel hadat egymás ellen, a barbárabbik barbár nyeri meg azt. így tanítja a történelem. Vagy tisztábbak kellett volna legyünk, vagy barbárabbak. De igy ... félúton a kettő között... ezt tudnotok kellett volna már az elején”. Elhallgatott és egyszerre rettenetes siket csönd lett és újra föltámadt bennem az a szörnyűséges félelem, amit akkor éreztem amikor a Cserbükkről rohantam lefele a sűrűségen. “És most mi lesz?” kérdeztem, mert csak ez érdekelt, más semmi. “Hogy mi lesz? Ez a háború eltart még talán nehány hónapig. Ha nem jön meg elébb az eszetek, talán egy évig is. Mentői tovább tart, annál rosszabb lesz. Annál több lesz a halál, a pusztulás, a felégetett falu, a rombadőlt város, a legyilkolt asszony és gyerek. Annál kevesebb magyar marad, minél későbben jön meg az eszetek”. Felkönyököltem. Nem is éreztem már a fájdalmat a vállamban 59
