The Eighth Tribe, 1976 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1976-07-01 / 7. szám
Page 14 THE EIGHTH TRIBE July, 1976 Huszonötéves fennállását ünnepli a magyar cserkészet az Egyesült Államokban (Részlet a magyar cserkészet történetéből) Jeges szél fújt és a naptár 1951 január 14-et mutatott, mikor két frissen bevándorolt cserkészvezető, Császár Ede kerületi vezetőtiszt és Beodray Ferenc csapatparancsnok elsőízben találkozott a clevelandi Terminal Tower főbejáratánál, hogy az amerikai magyar cserkészmunka megindításáról tárgyaljon. Összeszedve még néhány újonnan bevándorolt ismerőst, februárban ülgyay György segédtiszt lakásán, március elején pedig Császár Ede lakásán tartottak vezetői megbeszélést. A cserkészmunka megindításáról szóló körlevelet március 14-én postázták szét az újonnan érkezett magyar családoknak. Az első őrsi összejövetelt (Tigris őrs) március végén tartották Borosdy Gyula mérnök udvarában az East-en. Április 4-én Teleki emlékünnepélyre gyűltek össze Kosta Lajosék lakásán. Utána a West-en is megalakult az első őrs. Május 2-án táborelőkészítő megbeszélés, 5-én táborhelyszemle volt a Boy Scouts of America chardoni cserkészparkjában. Május közepén, pünkösdkor került lebonyolításra az első északamerikai magyar cserkésztábor két cserkész és egy rovercserkész Örssel; a fuvarozást a szülők és a rovercserkészek végezték többszöri kerékcserével, mert a keresetből bizony akkor még csak erősen használt kocsikra futotta. Köztük volt (és ez nem vicc!) egy öreg halottszállító kocsi is. Mint érdekességet megemlíthetjük, hogy a Magyar Cserkészszövetség központja a chardoni tábor előtt egy hónappal települt át Németországból az Egyesült Államokba 8 így történhetett meg, hogy a tábort Bodnár Gábor szövetségi vezetőtíszt is meglátogatta. WASS ALBERT ADJATOK VISSZA A HEGYEIMET! Regény “Huri! Huri!” ordítoztak mindenfelől s a sötétség megtelt vakító robbanásokkal, színes rakéták tüzével, megtelt káromkodással, lőporfüsttel és fegyvcrropogással, vér és verejték szagával, nyögéssel, jajgatással, fenekedő ordibálással: olyan volt az az éjszaka, mintha az ördögök maguk gyilkolták volna egymást a sziklák között. Nem tudom hányszor törtek be közénk az oroszok és azt sem tudom, hogyan történt, de mindannyiszor visszavertük őket. Mintha igazán az ősi legenda elevenedett volna meg s Csaba királyfi hunjai vágtattak volna alá segítségünkre az égből, legalább is nekem ugv tetszett akkor. Borzalmas egy éjszaka volt, jaj, borzalmas egy éjszaka volt. Aztán lassan virradni kezdett. Az aknavetők elhallgattak odalent, beállt egv félelmetes és különös csönd. Szürke arccal néztünk egymásra, akik még éltünk. Kevesen éltünk. S akik még éltünk, véresek és tépettek voltunk magunk is és öregek. Tíz esztendőt öregedtünk legalább azon az éjszakán. A főhadnagy úr végigvánszorgott közöttünk. Felkötött karjából friss vér szivárgott, a lábát is húzta, szennyes zsebkendővel kötötte le térde fölött a sebet. “Mi lesz főhadnagy úr?” kérdeztük tőle “kapunk segítséget?” “Egy tapodtat sem megyünk hátra, fiuk”. “Akkor jól van...” Tíz perc se telt s ott volt a zászlóalj küldönc a paranccsal: visszavonulás. “Egy tapodtat sem megyünk !” ordított rá elkékült arccal a fő-, hadnagyunk. “A hadosztálytól jött a parancs. A páncélosok áttörték a németek vonalát és bent vannak Csikban!” A páncélosok bent vannak Csikban .. . ennyit hallottunk csak. És megfagyott bennünk a vér. “Nem megyünk vissza!” ordította a főhadnagy úr “nem megyünk! Megvédjük a hazánkat, ha minden német az anyja szoknyája mögé fut, akkor is! Nem megyünk!” És földhöz vágta a sapkáját és letérdelt rá és öklével verte a sziklát és az arcán könnyek csorogtak végig és az arca vad volt, mint a sebzett medvéké. És akkor megszólaltak újra az orosz aknavetők odalent, dördültek és hasadtak a sziklák és a pokol föltámadott újra. “Kitartani fiúk, amig meglátja az Isten!” lihegte csikorgó foggal a főhadnagy úr “amig az Úristen meglátja!” És maga hasalt le a géppuska mögé. Amíg az Úristen meglátja .. .meglátta-t? Én nem tudom. De a főhadnagy úr állotta a szavát, amit nekünk adott. Adjon az Úristen békességes nyugodalmat neki, akár eltemették, akár ott hevernek a 56
