The Eighth Tribe, 1976 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1976-07-01 / 7. szám
June, 1976 THE EIGHTH TRIBE Page 15 A három clevelandi őrs akkor még ideiglenesen egy csapatként szerepelt Beodray Ferenc parancsnoksága alatt. A tábor után a szervezés nagy ütemben lendült be; egymásután alakultak meg a kischerkész és leánycserkész őrsök is. A kisc8erké8zeket Tóth András, a leány cserkészeket Temesvári Katalin, Csűrös Mária és Dolesch Melinda vezetik. Utána sűrű program következik: májusban őrsi portyák Chagrin Falls-ban, júniusban ugyanott kiscserkész és leánycserkész kirándulás, augusztusban kétnapos vezetőképző tábor Chardonban. A kerületi vezetőtiszt feladata volt, hogy a cserkészszervezkedést mindenütt, ahol új bevándorlók voltak előmozdítsa. Néhol erre nem is volt szükség; lelkes cserkészvezetők önként maguk köré gyűjtötték a fiatalokat és a szülői közösségek, magyar egyesületek, vagy egyházak támogatásával megindították a cserkészmunkát. 1951 nyarán már vagy féltucat városban folytak a csapatalakítási kísérletek, ezek közül a new brunswicki (N.J.) mutatkozott legbiztatóbbnak Szőke József cserkésztíszt vezetése alatt. A clevelandi csapat életében szeptemberben fontos változások történtek: a csapatparancsnok bevonult katonának, a létszám pedig közben úgy megnövekedett, hogy két csapatot kellett alakítani. Ekkor vált szét az East és a West mint két önálló csapat, az előbbi Cászszár Ede, az utóbbi Dr. Berkes László parancsnoksága alatt. A két clevelandi és az időközben ugyancsak megerősödött new brunswicki csapatot a szövetség Végrehajtó Bizottsága 1951 szeptember 9-én Derbyben (Buffalo mellett) a piaristák birtokán tartott ülésén ideiglenesen leigazolta és kérte a csapatparancsnokokat, hogy a végleges igazoláshoz szükséges csapatalakuló jegyzőkönyvet és névsort küldjék be. Ennek megtörténtével New Brunswick a 18. számot és a Széchényi István nevet, Cleveland West a 14. számot és a Görgey Arthur nevet, Cleveland East pedig a 22. számot és Bessenyei György nevet kapta. Mindhárom csapat mint vegyescsapat működött addig, amíg a megnövekedett létszám miatt a leányok önálló csapatokat nem alakítottak. Az északamerikai magyar cserkészet megindulása új fejezetet nyitott a magyar cserkészet történetében. Azóta már 24 leigazolt csapat működik az USA területén, s nem vitás, hogy a cserkészet az amerikai magyar társadalom legnépszerűbb és legmegbecsültebb ifjúsági mozgalmává nőtte ki magát. csontjai még ma is a Cscrbükk tetején, ahol a géppuska állott. Ő nem ment hátra, egy tapodtat sem. És sokan nem mentek hátra a fiúk közül, áldja meg az Isten az emlékezetüket. Harmadmagammal lapultam egy gödörben és lőttem. Mindig csak célra. Emberre. Akik jöttek minden oldalról, jöttek és elestek, ki hanyatt, ki hasra, ki oldalt és gurultak lefele a sziklákról és .mindég újak jöttek a helyükbe, mindég újak. Gondosan céloztam minden lövésnél, mert kevés volt a töltény és minden lövésem talált. Harmadmagammal voltam. Aztán csak másodmagammal. Aztán egyedül. S nem úgy egyedül, mint aki magára van, hanem mint, aki két halottal, két halott bajtárssal kucorog együtt egy gödörben és néha rájok lép és érzi ilyenkor, hogy testre lépett. .. testre, amelyik már nem él. A sapkát levitte valami a fejemről és éreztem, hogy meleg vér folyik végig az arcomon. Aztán ütést kapott a vállam s a bal karom» mintha megbénult volna tőle, alig tudtam emelni a puskát. Aztán már csak öt töltényem volt. De a géppuska még szólott a tetőn és amíg a géppuska szólott, addig tudtam, hogy a főhadnagy úr ott van és tudtam, hogy nem megyünk egy tapodtat sem hátra és nem engedjük be a pusztulást Anikóhoz. Aztán egyszerre csak elhallgatott a géppuska. És nekem már csak három töltényem volt. Akna robbant a közelemben és egy kő az arcomba csapott. Vért köpött a szám és azt gondoltam: a főhadnagy úr befejezte. És most én következem. Nem féltem már. Nem volt mitől félnem többé. Tudtam, hogy mindennek vége van s igy nekem is végem kell legyen. Még három töltény és aztán a világ befejeződik, ennyit éreztem. És a fáradtságon át valahonnan messziről eszembe jutott, amit egyszer a papunktól hallottam volt a templomban: hogy a halálon túl van még egy másik élet. És arra gondoltam, hogy ha ez igaz, akkor ott majd bizonyára újra találkozom Anikóval, Andriskával és a havasokkal. Három töltényem volt. És újra jönni kezdtek a földszinü egyenruhások fölfele a szétlőtt fák és véres sziklák között, jöttek és lövöldöztek vaktában és tőlünk már nem lőtt vissza senki, csak én. Háromszor lőttem vissza. Aztán felsóhajtottam, letörültem arcomról a vért, a puskát megfordítottam, megmarkoltam ép jobbkezemmel a csövét, mintha baltát markolnék meg s vártam. — folytatjuk 57
