The Eighth Tribe, 1975 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1975-04-01 / 4. szám
April, 1975 THE EIGHTH TRIBE Page Twenty-one amíg kinő a fű” mondta és elpirult. Éreztem én is arcomban a pirulást. Elvettem a virágot és a kalapom mellé tűztem. “Isten veled” mondotta Anikó. “Isten veled.” Aztán még megvártam, amig átgázolt a patakon. Túlról még egyszer visszafordult és intett a kezével. Aztán eltűnt az erdőben. Soha olyan szorgalmasan nem lestem a fű növekedését, mint azon a nyáron. Hetenként elmentem a Benedekbe és jelentettem Samu bácsinak, hogy mekkora már a fű. Samu bácsi csodálkozott az igyekezetemen és csóválgatta a fejét, de a végen mindig csak legyintett és azt mondta, hogy majd ő megnézi, ha eljön az ideje. Még van mit egyenek a juhok a Sestinában is. Nehezen jött el az ideje, de egyszer aztán eljött. Egy este azzal fogadott az öreg a karámnál bennünket, hogy másnap a Benedekbe kell menni. Mikor-reggel elindultunk szerettem1 volna, hogy szárnya legyen a napnak.. De nem volt szárnya. Sőt sokkal több időbe került, amig fölért a delelő re, mint máskor. Végül mégis csak oda kerültünk a patakhoz és én szaladtam a szokott helyünkre. De Anikó nem volt ott. Valami furcsa félelem fogott el. Leültem a patak mellé egy kőre és vártam. A kólóm pót meg kellett hallja, gondoltam, már délelőtt meg kellett hallja. És én különösen hangosakat kurjantottam a juhokra és az is föl kellett hallatszodjék a Ciba-pojánig. Talán történt valami? Beteg? Vagy elköltöztek a Ciháról? Sötét kétségek között ültem ott, mig csak le nem ment a nap. Azon az estén nem ültem le a tűzhöz a többiekkel. Fölmentem a gerincre és leültem egy vén fatönkre. Ültem és néztem a csillagokat és köztük az én csillagomat, amelyik egészen magában fénylett az ég alján. Baglyok szóltak az erdőn. Később elővettem a furulyámat és úgy szólt az is, mint aki egyedül virraszt az éjszakában és sajog benne valami megnevezhetetlen szomorúság. Másnap ott találtam Anikót a pataknál. “Hol voltál tegnap?” kérdeztem. “Tegnap is itt voltatok már?” “Igen”. “Nem hallottam a kolompot. Igaz, hogy apám fát vágott egész nap, talán a fejszecsattogástól nem hallottam”. “Ha hallottad volna eljössz?” “Persze” felelte és rám nevetett. Én is nevettem. És olyan volt minden, mintha soha nem lettem volna egyedül. És olyan volt minden újra, mintha sohasem legeltettünk volna a Sestinában. Aztán megláttuk az első sárga fát. Anikó látta meg először. Juharfa, volt és ott állt a túlsó oldalon, a Ciba felső üverében. Néztük szótlanul a sárga foltot ott font a zöld tengerben és azon a napon keveset beszéltünk. Aztán minden nap fölfedeztünk valahol egy újabb sárga foltot az erdőn. Már nem szóltunk egymásnak róla, de tudtuk, hogy 9 atyát kérte fel. Az angol nyelvű jubileumi szentbeszédet a clevelandi egyházmegye kancellárja, Ft. James Griffin J. D. mondja. Jubileumi szentmise után az ünnepi vacsorát fél hat órakor szolgálják fel az egyházközség háziasszonyai. A vacsorafoglalást kéri a rendezőség a következő telefonszámon bejelenteni: 434-7893, Mrs. Bene Lauránál — postacím: 906 Beardsley Ave., Akron, Ohio 44311. • • * * A Nyolcadik Törzs olvasói nevében szeretettel köszöntjiik a jubiláló egyházát és kérjük Isten áldását lelkészeire és minden egyes tagjára.— Széplaki József: MAGYAR NAP MINNESOTÁBAN 500 dolláros adomány a Bevándorlási Levéltár magyar anyagának fejlesztésére. A st. pauli International Institute minden hónapban megrendezi a hagyományossá vált nemzetek napját. A soron következő bevándorló csoport itt ismerteti az illetékes ország történelmét, irodalmát, művészetét és kultúráját. A “Minnesotai Magyarok”, — amely egyben egyesületi neve is az ikervárosban (St. Paul és Minneapolis) működő kevesebb mint száz tagból álló kis magyar csoportnak — március 1-én tartották a magyar napot nagy érdeklődés mellett. A nemzetközi ház zsúfolásig megtelt főleg amerikai közönséggel, sőt többeket el keUett utasítani helyszűke miatt. Az 5-ös televizio adó riportere próbálta kárpótolni a kint szorultakat, és szorgalmasan filmezte a kiállítás népművészeti és könyv anyagát, és a népitáncosok remek szereplését, amit a 6 és 10 órás hirekben közvetítettek. De mi volt a program? Fülöp László elnök tartotta az ünnepi beszédet. Magyarország vázlatos történelmi ismertetése után áttért az amerikai magyarság szereplésére az amerikai társadalomban, Parmeniu8 Budai Istvántól napjainkig. Beszéde végén bejelentette, hogy a “Minnesotai Magyarok” egyesülete szavazással úgy döntött, hogy 550 dolláros adományt ad a Minnesota Egyetem keretein belül működő Bevándorlási Levéltár magyar anyagának a fejlesztésére. És itt álljunk meg egy pillanatra, megszakítva a riport hagyományos szöveget. Hadd mondjam el röviden ennek az 500 dollárnak a történetét. Mint a levéltár tanácsadója pár hónappal ezelőtt kapcsolatba léptem az egyesülettel, ismertettem a levéltár célki-
