The Eighth Tribe, 1975 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1975-03-01 / 3. szám
March, 1975 THE EIGHTH TRIBE Page Nineteen A PIROS HARANGOK Nemcsak a tengeren történnek hajmeresztő rémesemények. Az Isten tengert csinál a kis falusi kenderáztatóból is, ha neki úgy tetszik. Nemcsak az ősmesékben vannak soha véget nem érő erdőségek. .. Nemcsak a lidérczfény csalogatja be gyilkos ingoványba a hiszékenyt, hanem ha az Isten mondja a fűszálnak: “Ölj” — hát a kis fűszálból is hóhér tesz. Hogy most ősz elején hazavittem falura a gyermekeimet, hát persze, a legelső kérdés lett, hogy hol van a Marczi. Micsoda dolog az, hogy nincs itt a Marczi. Máskor mindig elejbünk jött, átvenni az ő csodálatos állatjait, amit a fiaim hoztak neki: háromlábú lovat, fejetlen báránykát, de amelyik mégis tud mekegni, egyszarvú tehénkét, egyszóval a törött játékokat, amikre már ők ráuntak, de a Marczi még mindig tudott nekik örülni. Ej bizony most is itt van a nagy csomag, szépen összekötve spárgával, de a Marczi nincs itt. — No, ugyan hol van már az a rossz Marczi? A nagymama el se meri mondani hirtelen, fél, hogy megríkatja a kis unokáit és csak annyit felel: — Elment a Marczika messzire. Csak lassan-la8san, apródonként vallogatja ki, hogy milyen messzire ment a Marczi.-o-o-o-Hát biz az úgy történt, hogy Marczi szülei krumplit kapáltak a nyár elején, mert a krumpli, ez a jó tápláló dajka is megkívánja a magáét, hogy a pihenő vánkosát megfordítsák, megigazgassák, nem állja ki őszig egy vaczokban. A szülők kapáltak, a kis négy éves Marczika pedig ott üldögélt a barázdán, ahol a korsó volt a vízzel, meg a szeredás, meg az ángyomasszony pólyás lánykája, — folytatás a következő oldalon — WASS ALBERT ADJÁTOK VISSZA A HEGYEIMET! Regény Urak, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a hegyeimet. Bevallom őszintén: nem érdekel sem a politikátok, sem a világnézeti kérdéseitek, sem nagyszabású elgondolásaitok, melyekkel az embermilliók sorsát rendezni kívánjátok. Nem érdekelnek az embermilliók sem. Egy érdekel csupán: adjátok vissza a hegyeimet. Mert bármit is mondjanak a tudósok, a fiskálisok és a katonák: azok a hegyek az enyimek. Mint ahogy én is hozzájok tartozom attól a perctől kezdve, hogy megszülettem a lábok alatt, abban a kis házban s ők benéztek hozzám az ablakon. Nem a telekönyv szerint voltak enyimek, az igaz. De enyimek voltak Isten rendelése szerint, azáltal, hogy ott születtem s ott lettem emberré. Adjátok vissza a hegyimet. Nézzétek urak: ide s tova harminc esztendeje már, hogy belerángattatok ebbe a játeékba. Játszottatok az én bőrömön háborút és országosztást, ide-oda ajándékozgattatok engem s a hegyeimet, mint ahogy gyermekek ajándékozzák a játészereket egymásnak. S én harminc esztendeig engedelmesen játszottam nektek mindent, amit csak parancsoltatok : kisebbségi sorsot, megaláztatást és elnyomatást, üldöztetést nyelvem és fajtam miatt, fölszabadulást és katonásdit. Játszottam háborút. Lelkesedést és halálfélelmet, rámenős bátorságot és fejvesztett menekülést, játszottam kétségbeesést, fájdalmat, dühöt, elvesztett háborút. Játszottam elvesztett otthont és elvesztett családot, csikorgófogú bosszúvágyat és hadifogságot, játszottam hontalan bujdosást, magányos, kóborló karkassorsot az emberi rengetekben . . . urak, nekem elég volt. Én nem játszom tovább. Adjátok vissza a hegyeimet. Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi keresnivalóm Ne mondjátok, hogy lelek magamnak hegyet a Kordillerrákban, vagy a Sierra Nevadán: mert a más hegyei azok, nem az enyimek. Az én számomra nincs szépségük és nincs békességük azoknak a hegyeknek. Adjátok vissza az én hegyeimet. És azt se mondjátok, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek ez a sorsa, mert milliók váltak földönfutókká játékaitok során és én csak egy vagyok a milliók közül. Számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj ugyanaz, ami nekem. Magamnak fáj ami bennem fáj. Adjátok vissza a hegyeimet. Ne mondjátok azt sem, hogy van, aki többet vesztett, mert senki sem vesztett annyit, mint én. Nekem nem volt palotám amit fölépíthetnétek valahol a föld másik oldalán. Nekem nem volt vagyonom, amit 1 i
