The Eighth Tribe, 1975 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1975-10-01 / 10. szám
October, 1975 THE EIGHTH TRIBE Page 21 egy évben az uraktól, mennyi jöhet be a nvest bőrök bői, rókabőrökből, mennyi a tarisznyapénzből hány gyapjúra számíthatok s hány sajtra a nyáron s hogy két malacot akarok venni, meg két lovat az öcsémnek, meg hogyan egyeztünk meg a malmossal a borjakat illetőleg . . . rendre elmondottam mindent. Anikó nagy szemekkel bámult reám s az öregek meg bólogattak hozzá és közbe-közbe szóltak, ahogy ez ilyenkor szokás. Aztán kifogytam a szóból és csönd lett. Ültünk az asztal mellett és a délutáni nap besütött a jégvirágos ablakokon. Aztán hogy a csönd nem akart fölengedni közöttünk, az öregember ránézett az öregasszonyra és az öregasszony Anikóra és Anikó vörös lett ettől a nézéstől. És az öregasszony ezt mondta Anikónak, ma is emlékszem rá: “eredj lányom és nézz utána a tyúkoknak, nehogy átmenjenek a szomszédba”. Butaság volt, hogy ezt mondta, mert mindenki tudhatta, hogy nincsen olyankor mit a tvukok után nézni, koradélután s hogv a szomszédhoz úgyis átmennek, ha akarnak s mért is ne mennének. De nem jutott egyéb az eszébe, mert még nem adott férjhez leányt. Anikó volt a legidősebb gyerek a háznál. Igv hát ezt mondta, nem jutott az eszébe más. És ekkor már én is tudtam, hogy tisztában vannak azzal, hogy miért jöttem át a hegyen. És Anikó is tudta, mert még pirosabb lett felszökött a pádról és kiszaladt. Akkor az öregember felállt, levett egy üveget a polcról az öregasszony két poharat tett az asztalra, előbb megtörülte őket a kötényével, aztán megittuk az első áldomást, jóféle borókapálinkából. Erős volt az ital, az öregember kis kék szeme egészen megnyirkosodott tőle. Nekem is karcolta a torkomat, úgy, hogy köhögnöm kellett előbb s csak azután jöhettem elő a szóval. “Hát így állok” mondottam “most már tudják. S én meg azért jöttem, hogy megkérdezzem magukat: ideadnák-e hozzám Anikót?” Az öregember az öregasszonyra nézett s olyan csudálkozó képet vágott, mintha váratlanul érte volna ez a kérdés. Az öregasszony pedig összegüzsörödött a pad sarkán, meghegyesedett az arca egészen s olyan szomorú lett, mintha a halálát jósoltam volna meg “Haj, haj” sóhajtotta “haj, haj”. “Mondj már valamit” nógatta meg az öregember. “Mikor építenéd meg azt a házat?” kérdezte anyósom. “Tavaszon”. “Úgv-úgy, tavaszon” sóhajtotta és bólogatott hozzá “úgy-úgv. Szóval őszire készen leszel vele?” “Készen”. “Úgy, úgy”. Sóhajtott és bólogatott, sóhajtott és bólogatott. Én meg hol őt néztem, hol az öregembert. “Hát mondj már valamit” nógatta az bátortalanul a feleségét, mert látszott rajta, hogy szeretne már túl lenni a dolgon. “Mit hogy mondjak?” pattant föl anyósom türelmetlenül “sze tán nem az én kezemet akarja!” “Hát akkor hívd be a leányt”. Anyósom kiszólt az ajtón s Anikó bejött. De vörös volt a képe nagyon 34 A Ford elnöktől, Shapp kormányzótól érkezet táviratok felolvasása után Pittsburgh népszerű polgármestere, Peter J. Flaherty adta át a város üdvözletét, majd Pennsylvania állam biztosítási “Commissionera”-je, William Shepard tartott nagyhatású beszédet. Pennsylvania legtöbb fraternalis egyesület székhelye és Commissioner Shepard szerint a William Penn elsők között foglal helyet a törvényeket betartó, jól sáfárkodó, célirányos vezetés tekintetében. A rokonszenves biztosítási főnököt és feleségét ovációban részesítette a konvenció. Stelkovics J. Albert központi titkár felolvasta a delegátusok névsorát. 96 megválasztott és 22 “exoffició” delegátust igazoltak. A konvenció vezetésére a következőket választották meg: Charles Elemér elnök, Bala J. János és Varga L. Lajos alelnökök, Radvanyi J. Ferenc titkár, Stelkovics J. Albert helyettes-titkár. Nt. Kovács Imre a Springdale-i United Church of Christ lelkipásztora gyönyörű gondolatokban gazdag beszédben emlékezett meg az elmúlt négy év halottairól, köztük Bencze János volt központi elnökről, Dr. Gomory C. Sámuel főorvosról, dr. Kovács András és Ft. Jakab András igazgatókról. Mint a jelentésekből kitűnt, halálozások miatt 4191 biztosítási kötvényt váltott be az Egyesület és a kifizetett kötvények értéke 4,277,- 701 dollár volt. Az igazgatóság jelentését, amelyet Balla P. János terjesztett elő tárgyalási alapul fogadta el a konvenció, beleértve a Charles elnök, Stelkovics főtitkár és Gay B. Banes főügyész álltai kidolgozott alapszabály módosításokat. A főtisztviselők gondosan és részletesen előadott riportjainak elfogadása után az alapszabályok módosítására került a sor. Csak egy módositás okozott vitát, amely szerint a jövőben nem 500 hanem minden 600 tag után egy delegátus illeti meg a fiókot. A tisztikar javaslata 61 szavazattal 41 ellenében győzött. A William Penn konvenciója egyhangúlag elfogadta a főtitkár által előterjesztett javaslatot, hogy a William Penn Lépjen ki az Amerikai Magyar Szövetségből és vonjon meg minden további anyagi támogatást ettől az intézménytől. Az American Hungarian Fund valamivel jobban járt, mert ebből a testületből nem léptek ki, hanem az évi segélyt 100 dollárra csökkentették az eddigi 600 dollárról.
