The Eighth Tribe, 1975 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1975-10-01 / 10. szám

Page 22 THE EIGHTH TRIBE October, 1975 és már az ajtóban megállt. “Itt vagyok édesapám”. Az öreg ránézett, aztán felém bökött a hüvelykével. “Ez itt azt kérdi, hogy elmennél-e utána?” Ha van pirosabb valami a lángvirágnál, akkor Anikó pirosabb volt. Csak állt és bámult reánk és kezével a kötényét tépdeste. “Na hát mondj már valamit” szólt rá az anyja is “még azt hiszi, hogy megkukkultál!” “Ahogy édesanyámék akarják” nyögte ki erre Anikó s azzal nagy sebesen meg is fordult s úgy kotródott ki a szobá­ból, hogy még az ajtót is elfeledte betenni magamögött. “Na” mondotta az öregember egy megkönnyebbült sóhajtással, hát akkor Isten éltessen, fiam”. Azzal megtöltötte a poharainkat pálinkával s még anyósomnak is töltött egy kis kostolót. Később, amikor már mindennel tisztába jöttünk a poharazás köz­ben, ahogy annak rendje s módja van, kimentem Anikó után. A pajtá­ban leltem meg, ott ült a tehén jászlán. “Erősen megfutamodtál” mon­dottam neki. “Csak ne volna olyan hideg odakint” felelte Anikó “nem lelne meg estig!” Odamentem hozzá s átöleltem a derekát. “S este?” kérdeztem. “Este az más” mondotta és lehajtotta szégyenkezve a fejét “este sötét van”. Hát így volt ez velem s Anikóval. S én azért mondottam el ilyen apróra, hogy legalább az emléke megmaradjon annak, hogy történt. Mert ilyesmi nem történik meg az emberrel kétszer az életben, még régen sem történt meg kétszer, amikor pedig az élet sima volt és egyszerű. Most? Most olyan a világ, hogy az ember azt hiheti: az egyszerű, szép és tiszta dolgok kivesztek belőle egészen. Alighogy elment a hó, dönteni kezdtem a fákat a Belcsuj fölött, a nagy tisztáson. Szép, hosszú, egyenes szálfákat válogattam ki. Le is fejtettem róluk nyomban a kérget és kifaragtam őket, hogy hamarabb száradjanak. A sok lehántott fenyőtörzs olyan illatot árasztott, hogy az embernek megszédült tőle a feje. Aztán hozzákezdtem a házhoz. Öcsém segített. Kiraktuk kőből az alapot, aztán elkezdtük összeróni a fatörzseket fallá. A tisztás kivirág­zott körülöttünk s a forrás fölött pillangók szálltak. Fütvörészve dol­goztunk mind a ketten. “A te házadat hol építjük meg?” kérdeztem öcsémet. “Ráér még” felelte öcsém és nevetett. Julika hordta föl nekünk az ételt, ő ügyelte öcsém kemencéit is, meg az állatokat. Mert akkor már megvolt a két malac és megvolt öcsém részére a két lehajtott ló és a malmos is elküldte a tizenkét borjut. Kakasdürgéskor váratlanul sok borravalót kaptam két budapesti úrtól és azon a pénzen, meg ami a nyestbőrökből maradt, vettem néhány juhot. Azok is ott legeltek a Julika keze alatt s már friss ordát is ettünk tőlük. Aztán megnőtt a fű folytatjuk — 35 Az összeget, amit a múltban az American Hungarian Federation és az American Hungarian Fund kapott a William Penn Scholar­ship alapra fogják fordítani. A délutáni ülésen a jelölő bizott­ság megtette jelentését. Több dele­gátus indítványára, a konvenció lelkiismeretes és eredményes mun­kájuk alapján a jelenlegi központi tisztikart, Charles Elemér főelnö­köt, Balla P. János és Varga L. Lajos alelnököket, Stelkovics J. Albert főtitkárt és Somogyi E. Gyula főpénztárost egyhangúlag újra választotta a következő négy évre. Az igazgatóság és az ellenőr­ző bizottság tagjainak megválasz­tására másnap került or. A jelölő bizottság által ajánlott lista győ­zött. Az igazgatóság tagjai: Biro Ferenc, Dankó István, Emri B. Zoltán, Hegedűs Mihály, Kertész C. Albert, Kohut C. Vilmos, Ifj. Láng István, Radvanyi J. Ferenc, Szabó János, Torna István, Wuko­­vits J. Ferenc és egy uj igazgató, Lesco István. Az ellenőrző bizott­ság tagjai: Begányi Emma, Fodor A. Lajos, Hrabar Mihály, Kara Mihály, Németh Helen és Fábián Károly. Kedden este diszbankettet tar­tottak. Szerdán délelőtt a jegyző­könyv hitelesítése után. Id. Rad­­ványi Ferenc v. igazgató feleskette az uj vezetőséget. Charles Elemér záróbeszédében tisztviselőtársai ne­vében is megköszönte a bizalmat és Ígéretet tett, hogy a William Penn a következő négy év alatt sikeresen végrehajtja a konvenció által helybehagyott munkaprogra­mot. A 28. William Penn konven­ció a magyar himnusz éneklésével ért véget. Gombos Zoltán A William Penn Egyesület Ellenőri Bizottsága: Kara Mihály, Hrabár Mi­hály, Németh Helen, Bégányi Emma, Fodor A. Lajos és Fábián Károly.

Next

/
Thumbnails
Contents