The Eighth Tribe, 1975 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1975-09-01 / 9. szám
Szeptember, 1975 THE EIGHTH TRIBE Page 13 hivatta és hosszasan elbeszélgetett vele, sőt még azt is megkérdezte, hogy kit gondolna bírónak. Tudta jól Durdukás, hogy annak a bizonyos alezredes urnák köszönheti mindezt és tudta azt is, hogy hamarosan megváltozhat sok minden. Éppen ezért igyekezett szerény maradni és alázatos és azt mondotta a jegyzőnek, hogy a biróra nézve kérdezze meg inkább a gazdákat s ne őt, aki csak kovács a faluban. Mégis megtörtént, hogy egy este beverték kővel az ablakait valami legények és azt ordítozták, hogy aki román, az menjen Romániába. így álltak hát a dolgok és ezért volt igaza Durdukásnak, amikor azt mondotta, hogy az bizony baj, amit a románok odaát csinálnak. Mert baj is volt. A zászlók már régen lekerültek addigra a házakról, csak a kovácsműhelyen lengett még mindég a nagy piros-fehér-zöld lobogó. S annak a napnak a délutánján, amikor öcsém ott járt, megjelent nálunk az uj bíró és bekiabált Durdukáshoz, hogy vegye le a házról a nemzeti lobogót. “A lobogó ünnepnapokra való! Közönséges napokon is kint lógatni gyalázat!” Ezt kiáltotta be a biró Durdukásnak, az pedig nem szólt semmit, hanem kisirült szaporán és levette a házról a lobogót. Fölcsavarta ügyelve és beállította a szoba sarkába. Azon az estén verekedés volt a korcsmában. Egy mesterházai román gazda fiát szekéren vitték be éjszaka a kórházba s a csendőrök másnap reggel néhány legényt lefogtak a faluban. Mi pedig rákövetkező estén azon tanakodtunk Julikával az ágyban, hogy maradjunk-e még, vagy menjünk vissza a Belcsujba? Súlyos tanakodás volt ez. Mert szivünk szerint mégis csak öcsémhez tartoztunk volna, de azért Durdukást sem akartuk megbántani. Másnap reggel aztán megoldódott ez a kérdés is magától. Frustuk után egy autó állott meg a műhely előtt s az alezredes ur szállt ki belőle. “No, hogy vagyunk mester?” “Megvagyunk alezredes ur, jelentem alássan” kapkodta Durdukás szolgálatkészen a bokáit. Később azt mondta az alezredes, hogy ő szeretne eljönni szarvasbőgéskor erre a vidékre s hogy tudna-e ajánlani neki Durdukás egy ügyes embert, aki megkeresné addig a helyet, ahol szarvasbikát lehet lőni és odavezetné őt, meg cipelné a holmit? “Tudok hát” felelte Durdukás és reám mutatott, aki ott álltam a fal mellett. “Ennél a legénynél jobban senki sem ismeri itt az erdőket”. “Vállalkoznál-e a feladatra, fiam?” kérdezte meg tőlem az alezredes. “Én aztán szívesen” mondottam. Meg is egyeztünk. Az alezredes markomba nyomott negyven pengő előleget s azt mondotta, hogy ha majd eljön az idő és bőgni kezdenek a bikák, akkor csak szóljak be a csendőrségre, hogy telefonáljanak neki. O pedig tudatni fog engem a csendőrség utján, hogy melyik nap várjak reá itt Durdukásnál. Azzal beült megint az autóba és elment. Mi pedig Julikával elbúcsúztunk Durdukáséktól, megköszöntük nekik a sziveslátást s men-29 bontakozott előttünk egyénisége. Rendkívüli tehetséggel áldotta meg Isten. Megbámultuk theológiai, filozófiai, világirodalmi műveltségét, amit olthatatlan szomjúsággal mindig gyarapítóit. Ehhez járult törhetetlen energiája. A megkezdett munkát nem hagyta abba, áttört minden akadályon. Féleredményei nem voltak. Mindig egészet alkotott. Hűséges igehirdető, odaadó pásztor volt. A rendnek, szolgálatnak, felelősségnek, jóakaratnak, eszményítésnek tanítója, példaadója és megtartója. Puritánsága, erkölcsi bátorsága, őszintesége, igaz-Dr. Takaró Géza ságérzete áthatotta cselekedeteit. Mindezek szavának súlyt, személyiségének tekintélyt biztosítottak. írói talentuma, csodálatos kifejező készsége megszépített mindent és elragadt mindenkit. Szónoklatait hallgatni messziről eljöttek azok is, akik nem tartoztak nyájához. Gazdag sorozat irodalmi életművet halmozott fel. Könyveinek és ízlésének márkát biztosít. Rettenetes világviharok tombolását élte át, de lelke mélyén mégsem rendült meg. Az élet legmélyebb pontján is érezte, hogy a világ szép, — és “jó szemeinkkel nézni a napot”. Mindenre kiterjedő figyelme, baráti segítő keze, jókedve, szellemessége társaságának központjává tette. Nyugodtsága, bölcsesége, szellemi és erkölcsi fölénye mindenkit tiszteletre kényszerített. Olyan megbecsülésben volt része az egyházi körökön kívül a magyar társadalmi és tudományos életben is, hogy a Kisfaludy Társaság meghívja rendes tagjárul, a Magyar Tudományos Akadémia tagja majd elnöke lesz. Hosszú listára való egyházi és világi tisztséget viselt. Neve Európában és Amerikában egyaránt ismert. 1952 őszén vonult nyugalomba. Telkészi szolgálatban 49 évet töltött el. Ezalatt irodalmi és prófétai munkásságával örökre beírta nevét a magyar nemzet és a református keresztyénség történelem-könyvébe. I
