The Eighth Tribe, 1975 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1975-06-01 / 6. szám
JUNE, 1975 THE EIGHTH TRIBE Page Nineteen Chupán a karámok, az üres karámok állanak ott, a nyirkos, ködszagu cölöpök, más semmi. És fentebb egy beszögezett ajtajú zárt sztinaház. Az a beszögezett ajtó olyan, mint a halott ember szája a ravatalon. És a fclfödé! Mintha évek, évek óta nem lakott volna alatta ember. Még ott van a fenyőgalyakból készített heverő, de sárga már és nyirkos szaga van, mint a ködnek. És ott van a tűz helye is, egy nagy, üres fekete folt és az ember el kell fordítsa a fejét, ha elmegy mellette. De igy is a szaga, az a kihűlt, gazdátlan hamu-szag még sokáig az ember orrában marad és keserűvé teszi a gondolatait. Már a hó is lehullt, amikor rászántam magamat, hogy átmenjek a hegyeken Fileházára. Tulajdonképpen már régen készültem erre az útra. Már akkor elhatároztam, hogy átmegyek amikor ott álltam a beszögezett ajtajú sztinaház előtt és az üres pojánt néztem, amelyik halott volt. Nem azért volt halott, mert dér lepte és nem azért csak, mert a karámok üresen állottak. Hanem, mert nem volt ott Anikó. Aztán eltelt sok idő, talán két hónap is és egy szép napsütéses hideg reggelen elindultam. Előbb tetőtől-talpig megmosdottam a patakban. A testem gőzölgött a hidegtől és bőrömet vörösre csípte a fagyos víz, de jól esett. Zúzmara lepte a fákat és a hó csikorgóit a bankancsom alatt, ahogy megindultam föl a plájra. Az erdők kékes-vörösek voltak a napfényben és olyan mélységesen nagy csönd volt, akárha templomban jártam volna. És mindenképpen olyan is volt ez, mint amikor régen apámmal templomba mentünk. Vasárnap is volt éppen. Ezt onnan tudtam, hogj’ azelőttvaló délután jártak nálam emberek husért. De tudhattam onnan is, hogy hallani lehetett az ilvai harangot és ez a távoli harangszó különösen ünnepélyessé tette azt a reggelt, ott fent az erdők között. Az emberek pénzt is hoztak azelőttvalónap a husért és a pénz ott feszült a zsebemben és bátrabbá tette a lépéseimet Uj ködmön volt rajtam és a lábamon vadonatúj bakancs, amit egy nyestbőrért kaptam Durdukástól. Nadrágom ugyan fekete volt kissé a széntől, de nem volt az sem rongyos, mert a szakadásokat befoltozta rajta Julika ügyesen. A báránybőrkucsma pedig, amit a fejemen hordtam, még apámé volt. De nem volt likas az sem s tartotta jól a meleget. Kezemben vittem a hosszú hegyjáró botomat s mentem. Csudálatosán szép volt az ut, végig a plájon. Kereken a napsütötte csillogó erdők. Egy verőfényes üverben szarvascsordát láttam, máshol őzek ugrottak meg előlem s a plájon a hó tele volt szántva nyomokkal. Csak éppen embernyom nem látszott sehol. Mire a nap delelőre jutott, ott álltam Fileháza fölött, a Pál-tetőn. 17 teletüket a prímás koporsójánál. Régen nem látott arcok tűnnek fel a félhomályban: Balla Borisz professzoré és feleségéé, Belanieé, Révay Istváné és a felségéé, Taubinger Lászlóé és oly sok másé. Ma este a Szent István Dómban, Szent István királyunk főoltáron elhelyezett szép szobrának lábánál, Mindszenty bíboros koporsójánál találkozott Bécs magyarsága. .. ★ A szentmisét König bíboros celebrálta, akire a hercegprímás végakaratában bízta a temetési ceremónia megrendezését. A magasrangú papok tucatjai vették körül, köztük elsőnek a bécsi pápai nuncius, aki mindvégig barátságos magatartást tanúsított bíborosunk irányába és akit a hercegprímás mindig őszintén kedvelt. A Dóm kórusa méltónak bizonyult Bécs nemzetközileg elismert zenei tekintélyéhez. A bécsi bíborosérsek németül mondta ugyan a nagymisét — néhol latin betoldással — s a papi segédlet valóban feledhetetlenné tette ezt a rekviemet. Bécs gyászolt: ezt mindenütt érezni lehetett. Most felolvasták VI. Pál pápa nyilatkozatát. Mindszenty kardinális az egyház legfényesebben égő fáklyája volt az elmúlt harminc év során a modem világ sötétségében, s pótolhatatlan űrt hagyott maga után — mondotta a levél többek között. — Hitvallói bátorságét, hitének sziklaszlárdsága és vértanúsága az egész világot csodálatra és elismerésre kényszerítette. Körülbelül ugyanezt mondta szentbeszédében König kardinális is, aki megnyerte a bécsi magyarság szívét azzal, hogy a nevében és felelősségére kiadott gyászjelentésen, német és magyar nyelven, Mindszenty bíborost, mint Magyarország prímását és Esztergom érsekét említi, a tavalyi “nyugdíjaztatás” mérhetetlen tévedését meg sem említve. A mise végén, de még a beszentelés előtt, dr. Közi Horváth József pápai prelátus, volt országgyűlési képviselő és az Európai Magyar Kongresszus jelenlegi elnöke lépett a szószékre. Magyar nyelvű szentbeszéde valamennyiünk helyett elmondotta azt, amit éreztünk. Mindszenty József nemcsak fecsegett emberi jogokról, emberi méltóságról, hitről, vallásszabadságról, hanem tett is érte valamit és szembenézett a következményekkel — mondotta Közi Horváth prelátus többek között — s ezért az egész magyarság várja Mindszenty József teljes és maradéktalan rehabilitálását.
