Fraternity-Testvériség, 2010 (88. évfolyam, 1-4. szám)
2010-07-01 / 3. szám
Fall 2010 Külföldi Magyar Cserkészszövetség I Hungarian Scout Association in Exteris Ösztöndíjak Magyarországi Tanulásra Középiskolai tanulmányi évMarshall Jessica öbb nagynevű egyházi középiskola vállal egy évre magyar származású vendégdiákokat. Az iskolák szeretettel fogadnak bármilyen felekezethez tartozó diákot. A vendégdiákok részt vesznek az iskola rendes tanulási és egyéb programjain. Az iskola kollégiumában vagy az iskola által kiválasztott családnál laknak. Az iskola egyik pedagógusa mentorként foglalkozik a programon résztvevő külföldi diákokkal. A diákokat a Külföldi Magyar Cserkészszövetség (KMCSSZ) magyarországi képviselője fogadja a reptéren, eljuttatja az iskolákba és kapcsolatot tart velük. A magyarságőrző célt figyelembe véve, az iskola a tandíjat, lakást és étkezést önköltségi ár alatt, évi SlOOO-ért biztosítja. A program egyik résztvevőjének beszámolóján keresztül igyekszünk a program hatását ismertetni. Mielőtt eljöttem Magyarországra a magyarságom nem sokat jelentett nekem. Büszke voltam, hogy egy másik országhoz tartoztam, de a történelme, irodalma és gazdag kultúrája annyira nem foglalt sok helyet az agyamban. 2009 márciusában megkaptam azt a lehetőséget, ami megváltoztatta ezt az egészet. Eldöntöttem, hogy egy évre elhagyom otthonomat, kényelmes szobámat, kedves baráti körömet, és elutazom Magyarországra, Miskolc városába, egy olyan idegen helyre, ahol még anyám sejárt. Félénken beültem az első órára, egy ismeretlen osztályba, miközben elgondolkodtam azon, hogy mi lesz velem az elkövetkező hónapokban. Lassan, de biztosan beilleszkedtem a lO.b osztályba, a kollégiumba és közben megismerkedtem Miskolc városával is. Sokszor a változás problémákat hoz magával, és ebben én sem számítok kivételnek. Ősszel és télen volt néhány probléma, a többségük a rám szakadt, új, nagy szabadság miatt volt. De ezek a problémák feloldódtak, mire hazamentem december végén, és az új évet boldogan ünnepeltem családommal. A beilleszkedéssel ellentétben nagyon gyorsan hozzászoktam a magyar iskolarendszerhez. Félévkor, stabil 4,5-re álltam. Ezen kívül nagyon alaposan megismerkedtem a magyar történelemmel, irodalommal és szépen fejlődött a magyar és német tudásom is. Személyesen tapasztaltam a rengeteg különbséget a magyar és amerikai iskolarendszer között. Számomra ez jelenti a leghasznosabb részt, mert ezzel a tudással fel tudom használni mindkettőből a saját előnyeit. Ezek a pillanatok nagyon jók voltak, de meg kell mondanom, hogy az év legjobb része, az én kedvenc élményem az volt, amikor a tavaszi és érettségi szünetekben elmentem Kárpátaljára, egy Ca- lasanctius Training Program diák ismerőshöz, akinek a szülei egy árvaházat vezetnek. Sokan mondták az utazásom előtt, hogy Ukrajna sokkal szegényebb ország, mint Magyarország, de csak akkor fogtam fel teljesen, amikor megláttam. Az egyik napon ennivalót mentünk osztogatni húsvét előtt, és volt egy ház, ahol nem volt közvilágítás, alig Miskolc belvárosa volt benne bútor, és a kisfiú halálos betegségben szenvedett, csupán a pénz hiánya miatt. Amikor a “gyerekeimmel” találkoztam, szintén kinyílt a szívem és rájöttem, hogy milyen önző, szemtelen ember vagyok. Körülbelül 25 gyerek lakik ott, három külön nevelőcsaládnál. Rendesen járnak iskolába, tanulnak, játszanak, mintha maguk mögött hagyták volna rémes múltjukat. Velük alapítottam a Ráti (a falu, ahol van a gyermekotthon) cserkészcsapatot, ami még csak három őrsből áll, de így el lehet mondani, hogy ők már túlhaladták a buffalói csapatot, tehát van egy minimális előnyük abból a szempontból! Megtanítottam az alap cserkészdolgokat és remélem, hogy a faluban élő őrsvezető folytatja a munkámat, és sok sikert kívánok neki! Ahogy már említettem, nem volt valami könnyű ez az év, de biztos vagyok abban, hogy elmenni még nehezebb lesz. Kötöttem itt számtalan új barátságot, szereztem önbizalmat, függetlenséget, és a legfontosabb: szereztem élettapaszaltot. Az év során érettebb lettem, és amire tényleg nagyon büszke vagyok: igazi magyarrá váltam. Tehát ezekkel a szavakkal üzenek mindegyik külföldön élő magyar gimnazistának: ezt a lehetőséget muszáj elfogadni, mert ahogy mondják az angol-ajkúak “It’s a once in a lifetime experience!” Szeretnék köszönetét mondani a családomnak, a KMCSSZ- nek, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumnek, a lO.b osztálynak, a tanároknak, a nevelőknek, Forgách Péternek, Tóth Zoltánnak, a budapesti ismerőseimnek, és mindenkinek aki segítséget nyújtott, amikor szükségem volt rá! 8
