Fraternity-Testvériség, 1995 (73. évfolyam, 1-4. szám)
1995-04-01 / 2-3. szám
FRATERNITY Page 5 EGYESÜLETÜNK ÉPÍTŐI Sorozatunkként itt szeretnénk bemutatni két kiváló világi vezetőnket, akik a magyar bevándoroltak első nagy generációjához tartoztak, “igazi egyesületi emberek”, akiknek életcélja az amerikai magyar közösségi intézmények építése volt. NYITRAY EMIL Zsidó származású magyar volt, de ez nem gátolta meg sem őt, sem a New Yorkban élő református vallású magyarokat, hogy közös erővel megalapozzák az első magyar egyházi közösségüket. 1895-ben volt az alakuló közgyűlésük, amelynek határozata kimondotta, hogy az egyházközség kebelébe valláskülönbség nélkül felveendő mindazon Magyarországról származó személy, aki a nemes mozgalmat pártolni szándékozik. Nem felekezeti, hanem nemzeti alapon indult tehát a magyar református egyház szervezése New Yorkban. Kétségtelen, hogy a későbbiek során ez súrlódásoknak is okozója lett, és a bevándorlók, számuk növekedésével egyértelműen törekedtek a felekezeti elkülönülésre is. Ha alaposan utána néznénk, hogy kik adták az első dollárokat református egyesületi, valamint egyházmegyei szervezésekhez, találkoznánk Nyitray Emil nevével. Észak-Kelet Magyarországról, Ungvár városból érkezett Amerikába, s azok közé a pionírok közé tartozott, akik úgy hitték és látták, hogy őket a magyarok százezrei fogják követni az új világba. A Kossuth emigráció után egy ideig még ritkán vándoroltak magyarok Amerikába, s akik a hatvanas- hetvenes években a nagy útra elszánták magukat, azok leginkább a mozgékonyabb zsidóságból kerültek ki. Azokban az években érkezett Braun Márkus, az első magyar származású polgár, aki szövetségi tisztviselő, bevándorlási biztos lett Theodor Roosevelt bizalmából, továbbá Keszler, akit a századfordulón “whisky király”-nak neveztek. Sámuel Kőnignek századunk első éveiben itt nevelkedett fia New York állam belügyminisztere lett. Neuman, akinek évtizedekig nagy dohány- és szivar-import üzlete volt a Houston Street-en, Deutsch, akinek ugyancsak a Houston Street—en felállított banküzletét később annyi bevándoroltnak volt oka siratni. Még sorolhatnánk azoknak a Magyarországról bevándorolt személyeknek a nevét, akiket századunk első éveire kiemelkedő karrier jellemez. Nem tudjuk, Nyitray Emil miképpen kereste első dollárjait. Az 1880-as években azonban már kereskedőháza volt New Yorkban, ahol nagyban árúsította portékáit kereskedőknek, pedlereknek és bankároknak. Az országba érkező magyarországi munkások tízezreit a Nyitray üzletház látta el azokkal a hazulról importált holmikkal, amelyek valamennyire pótolhatták az elhagyott otthont. A Nyitray üzletház évi forgalma 1907-ben már közel járt a negyedmillió dollárhoz. Csak imakönyvekből kétszázezret importált (magyar és szlovák nyelven) és adott el évente. Ezekből sokat a vevők hazaküldtek otthon hagyott családjuknak ajándékba. A pedlerek szerették a kaucsuk fedelű imakönyveket elefántcsontkötésnek nevezni, de Vasváry Ödön azt írta krónikájában, hogy abban nem volt része Nyitray Emilnek. Kalendáriumot körülbelül hatszázezret, bajuszpedrőt, tajtékpipát, delinkendőt, fülbevalót, harmonikát, ezüst láncot is töménytelen mennyiségben adott annak a háromszáz magyar és szlovák pedlemek, akik számára ezeket Európából Nyitray importálta, s akikkel közvetlen üzleti kapcsolatban állt. Két millió Bíró-féle “kis regényt” vettek és olvastak a magyarok évente, amelyek a Nyitray üzletházból származtak. Irodalmi nívóról ezeknél aligha lehet beszélni, s emiatt az óhazában meglehetősen lenézték azokat. Észre kell azonban azt is venni, hogy e könyvek szoktatták először a betűhöz azokat, akik béres vagy zsellér korukban vagy egyáltalán nem olvastak, vagy évente legfeljebb egy-egy kalendáriumot a hosszú téli estéken. Az importált portékák kelendősége oly nagy volt, hogy Nyitray viszonylag rövid idő alatt vagyont gyűjtött. Birtokot vett Magyarországon és visszavándorolt oda családjával együtt. De már ő maga sem érezte jól magát az óhazában, serdülő gyermekei pedig azzal fenyegették, hogy otthagyják és visszaszöknek Amerikába. így ismét hajóra szállt családjával, és ekkor már a végleges letelepedés szándékával vette át virágzó üzletének a vezetését. Magyarországról visszatérve kezdett komolyan foglalkozni azzal a gondolattal, hogy az állandósuló magyar kolóniáknak szükségük lesz magyar intézményekre, magyar sajtóra, s ezeknek létesítésében neki is közre kell működnie. Újságot Nyitray Emil soha nem adott ki és újságba nem írt, de a magyar újságírásnak nagy szolgálatot tett. Bizonyos, hogy száz évvel ezelőtt sokkal nehezebb lett volna a magyar lapok helyzete, amely egyáltalán nem volt könnyű -, ha az utolsó
